|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.05. 23:14 - |
Holdkavics. A orvosmacskák, és vezérek itt kapnak útmutatást a csillag törzstől. A vezérek ráadásul 9 életet! |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 A kandúr bólintott, majd lábai elindultak a kijárat felé, de végül megtorpant.
- Biztos itt hagyjalak? Nem lesz semmi bajod? Ígérd meg... - monsta továbbra is halkan, mintha attól félne, hogy a csillagmacskák meghallják. Visszasétált lassan, nagyon lassan a nőstényhez, majd fejét a vezéréhez érinti.
- Olyan rossz előérezetem van, Mosolycsillag. De, amíg itt vagyok, te se leszel jobban, úgyhogy mindenképp szednem kéne erőfüvet... - motyogta magában, majd elsétált a barlang kijárata felé és visszanézett Mosolycsillagra. Egy bátortalan mosolyt vetett és szájával a ,,Mindjárt jövök"-et artikulálta, majd, ahogy négy lába bírta, kisprintelt a szabad levegőre, hogy minnél hamarabb visszatérjen a vezéréhez.
// Gyk. el. // |
 - Persze, erre csak képesek - nyávogta a cirmos egy fáradt mosoly kíséretében.
- És de, arról volt szó, de… Attól tartok, a holdkavics szerint inkább vagyok hulla, mint élő, egyszerűen nem vitt át, szóval, most itt fogok pihenni.
- Addig te, - nyávogta kedvesen - elmehetnél valami erősítő füvet szedni. Mikor visszatérnek, szükségük lesz rá.
|
A kandúr eltakarta a szemét, hogy az erős fény ne tegyen kárt a szemében. Egy darabig még csukott szemmel szorította arcára a mancsát, majd Mosolycsillag hangjára értetlenül pillantott fel. Átugrott a szívformába rendezett macskákon és a nőstény mellé ült. Hideg és nedves orrával bíztatóan böködni kezdte.
- Mosolycsillag, te hogyhogy itt? - kérdezte apró aggodalommal. - Nem úgy volt, hogy te is velük mész? ... - rövid időre csöndben marad és értetlenül bámul magaelé. Rájött, hogy megint hangosan ordibált a nőstény fülébe. Suttogva folytatta:
- Bízol bennük? Hogy sikerülni fog nekik? |
Mosolycsillag fáradtan nyitotta ki a szemét, majd körülnézett, és rádöbbent még mindig a barlangban van.
- Ezt nem így terveztem – nyávogta Gyorskaromnak, majd mancsát a kőnek nyomta, és behunyt szemmel koncentrált.
- Rendben lesznek. – nyávogta aztán, ahogy fáradtan az oldalára dőlt – komolyan, lehet, tényleg keresnem kellene egy megbízható macskát a helyemre. Vagy csak picit pihennem kellene.
|
Mosolycsillag, Szél törzs, vezér.
- Oké, akkor nincs is semmi egyéb dolgunk, mint közelebb menni a holdkőhöz.
Megvárja, amíg minden macska közelebb megy, majd hirtelen ráteszi a mancsait a világító sziklára. A következő pillanatban éles fény hasit a macskák szemébe, majd...
//Folyt: Dark Forest //
|
Gyorskarom - Szél törzs, orvosmacska
Gyorskarom csalódottan eszmél föl, fülei szétállnak és feszülten figyelt, bajszai arcához lapultak. Keservesen nézi Mosolymamát, majd kölyök hangon felnyávog.
- És én? - búbánatos arcal, picire összehúzva magát figyelni a nagy nőstényt, majd sóhajtva veszi tudomásul, hogy a csillag mire is gondol.
- Igen, igaz.... Én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy két hullára vigyázzak, hiszen, azt nem végezheti el bárki jól.... - fújtatott magában, majd elsétált a szívformába rendezett két macskához és leült mögéjük. |
 A fehérségnek nem volt szokása, hogy nem gondolkodik. Ám egy ilyen titkos és izgalmas dologgal el lehetett csábítani. Még akár a halál veszélyét is vállalta. Ha szerencséje lesz túl éli, és egy izgalmas kalandban lesz része. Ha nem... hát akkor...
-Nem fénylő macskák? Azok meg milyenek?-kérdi értetlenül.
Úgy tudta a csillagmacskák legtöbbje világít. Bár ki tudja.
-Igen, mikor indulunk?-kérdezi izgatottan. |
Holdcsillag - Vihar törzs, vezér, Mosolycsillag fogadott növendéke
 A szürkés gombolyag izgatottan, boldogságtól csillogó szemekkel figyelt fel.
- Persze! - ugrik fel örömében a kandúr és odalép a vezérnőstényhez.
- Ki nem hagynék egy ilyen mókát. - kacsint Mosolycsillagra, majd Gyorskaromra és Ezüstvillámra néz.
- Gyorskarom úgy is megszokta már, hogy mindig egyedül marad. - kuncog a növendék, majd felnéz Mosolycsillagra, komoly tekintettel.
- Mikor indulunk, főnök? |
Mosolycsillag, Szél törzs, vezér.
- Kedves tőled. - nyávogta Mosolycsillag - ha túléled, talán még… majd kiderül, hogy mi is lehetsz.
- Gyorskarom, megkérhetlek, hogy vigyázz ránk, amíg odaát vagyunk? - fordult az orvosmacskához. Megpróbálok sietni. Remélem azok ketten nem tűntek el nagyon.
- Szóval, Holdcsillagom, akkor jössz? - fordult a pici vezérhez - érdekes lesz. Érdekesebb mint idekint.
- Ezüstvillám, a dolog egyszerű - fordult a harcoshoz - csak nyomd a fejed a holdkőhöz, és ha talán nem robban szét azonnal a fejed, akkor csinálok egy kaput a …
- a Csillagmacskákhoz. Ott összeszedjük ezt a kettőt, és boldogság. Belehalásért nem vállalok felelőséget. És ne beszélgess nem világító macskákkal. |
Gyorskarom - Szél törzs, orvosmacska
A kandúr könnyedén felsóhajt, majd bólint a vezére szavaira. Tekintetét Ezüstvillámra szegezi. ~ Fogalmam sincs, hogy Mosolycsillag, mit akarhat ezzel, de ez a harcos hiába néz ki távolról is erősnek, legyőzhetetlennek, de az agya nem épp az értelemtől dagad... ~ jegyzi meg komoran, félrebillentett fejjel. ~ Igazából, de... Azt hiszem, tudom is, mit akarhat az én Mosolymamám. Ezüstvillám, komolyan, még én se ugranék bele ebbe, méh, ha Mosolycsillag kérne se. Előtte természetesen... ~ hirtelen azon kapta magát, hogy saát hangját visszhangozta a barlang.
- Ezüstvillám, jól meggondoltad ezt? |
Ezüstvillám gondolkodni kezdett Mosolycsillag mondatán.~Áhá, szóval izgalmas!~gondolta örömtelien.
-Persze!-vágta rá.
Ezüstvillám nagyon kíváncsi, már alig várta hogy Mosolycsillag elmondja mit kell tennie. |
Mosolycsillag, Szél törzs, vezér.
- Természetesen nem. - nyávogta a cirmos - Felhőbundás dolgaitól független, hogy megmentem őket. Csak Ezüstvillám ittléte rádöbbentett arra, hogy valakinek maradnia is kell, hogyha valaki nem túlságosan barátságosan keresne.
- Ezüstvillám, - fordult a fehér kandúrhoz - van kedved valami tényleg tilos, és törvénytelen dologhoz? Aminek a puszta ismerete is legalább akkora bűn, mint mondjuk a vezér ellen fordulni?
- Viszont - nevet furcsán felszabadultan - sokkal viccesebb. Tudod - nyújtózkodik újból - történetesen én képes vagyok átmenni a csillagmacskákhoz. Pont, mint az árnytörzsi orvosmacskák. Ha akarod, velem tarthatsz.
|
Gyorskarom - Szél törzs, orvosmacska
Gyorskarom egyetértően bólintott Mosolycsillag mondatára, mint mindig. Valamilyen oknál fogva eszébe jutott a két macska.
- Mosolycsillag... - kezdte egy kicsit bátortalanul. - Vadmancsékat ugye nem akarod itthagyni? Nem hiszem, hogy a következő látogató, aki majd ide téved díjazná a te illatosítódat. - biccent a szívformába rendezett két macska felé. - A bomlott macska szaga nem épp rózsaillatú. - teszi hozzá halkan. |
Vörös szemei megvillantak Mosolycsillag kérdésére.
-Ne aggódj, semmi ilyen szándékom nincs-mondta egy halvány mosollyal.
~Tehát nincs minden rendben a fejével?~kérdezte önmagától gondolatban. Egy percre elkalandozott, csupán bámulta a holdkövet.Gondolatai keresztbe-kasul cikáztak fejében. |
Mosolycsillag, Szél törzs, vezércica.
- Pillanatnyilag, amíg vissza nem térek, és jelentem be, hogy teljesen oké minden a fejemmel, addig Felhőbundás - nyávogta a cirmos, majd megrázta a fejét - és tudom, hogy nem fog neki örülni.
- Tudod mi zavar igazán, Ezüstvillám? - fordult a kandúr fele barátságosan - az, hogy sértve érzem magam amiatt, hogy téged küldött megnézni, hogy „élek-e még”. Azt hiszem, rá fog férni, hogy pár hónapig ő legyen a vezér. Majd csak rájön, hogy annyira nem szórakoztató dolog. Persze, amíg csak arról szol, hogy parancsolgatni a macskáknak, addig vicces, de ahogy az első komoly probléma előjön… Fog ő meg azért nyávogni, hogy térjek vissza.
- Na most, Ezüstvillám - nyújtózkodik fesztelenül - az a kérdés, hogy pontosan miért is küldtek téged. Tényleg csak megnézni, hátha… Vagy esetleg, kicsit aktívabban hozzájárulni a végső jólétemhez?
|
Gyorskarom, Szél törzs, orvosmacska.
A kandúr határozottan bólintott Mosolycsillag első mondatára.
- Téged sohasenem fog senki megölni. Meg amúgy is. - megrázza a fejét és inkább hallgat, majd miután Ezüstvillám feltette a kérdést, mérhetetlen sértődéssel egy pillantást vetett Mosolycsillagra, majd Ezüstvillámra.
- Természetesen... - kezdettt bele a válaszba, de a mondat másik felét már maga a vezér fejezte be... ~ Hatalmas Mosolcsillagosságosság, a legjobbabbabb vezér, kerek e világon. Hogy is kételkedhet benne bárki is? ~ |
Kérdőn nézett Gyorskaromra. Meglepte az üdvözlés. Bár látszott rajta hogy mennyire hiányzott neki Mosolycsillag. Mosolycsillag szavaira egy mosoly kúszott pofájára.~Mintha egy eszköz lennék~mormogta gondolatban. Majd bólintott.
-Igen... Ezüstvillám-ismételte meg a nevét.
Holdcsillagra nézett, de hamar le is emelte róla a tekintetét. Majd körbejárta Mosolycsillagot.
-Akkor most ki is a vezér?-kérdezte értetlenül. |
Holdcsillag, Vihar törzs, vezér, Mosolycsillag fogadott növendéke
- Ééértem - nyávogta, majd tisztes távolságra leült a vörös szemű macskától.
// Passzolom a kört ^^! // by Neko
|
Mosolycsillag, Szél törzs, vezércica.
- Milyen kedves tőle - nyávogta a cirmos - mintha olyan könnyedén el tudnák halálozni.
Zavartan Gyorskaromra néz:
- A fehér patkány nem számit.
Visszanéz Ezüstvillámra:
- Na jó, igazából, az a két idióta kölyök átment a Csillag törzshöz. Jah, és nem lenne jó, ha közinformáció lenne, hogy át lehet menni hozzájuk. Mármint élve.
Ránéz Holdcsillagra:
- Igen, ő a mi macskánk. És... Ooo... Ezüst.. ~nyíl?~ Ezüstvillám. Nem egy Rusty, de jó harcos. Jól harcol, keveset eszik. Teljesen megfelelő.
Visszanéz Gyorskaromra:
- Ugyan, ahhoz hogy itt hagyjalak, legalább hétszer meg kellene hogy öljenek.
~ Négyszer. ~
- Az meg úgysem menne senkinek... |
Gyorskarom, Szél törzs, orvosmacska.
A kandúr a közeledő léptek zajára felkapta a fejét és orrát megcsapta Mosolycsillag kellemes illata. Felpattant és rohanni kezdett egyenesen a vezérnőstény felé. Ahogy meglátta fogta magát és feldöntötte kedves vezérét.
- Mosolycsillag! - szaglászta végig örömében. - Olyan messze voltál és úgy hiányoztál! Attól féltem, hogy itt hagytok és meg fogok halni! - fejét hozzádörgölte a nőstényhez, majd észrevette Holdcsillagot. Közben rájött, hogy Ezüstvillám is jelen van, így lassan, hátracsapott fülekkel leszált a nőstényről. Odament Holdcsillaghoz és fejét a kölyök fejéhez érintette. Halkan akart valamit a fülébe súgni, már száját is nyitotta volna ki, de inkább meggondolta magát, és elvette a fejét és az apró szörgombóc mellé állt. Fintorogva nézte Ezüstvillámot.
- Felhőbundás kért erre? Ch... - prüszkölt a kandúr, de méltatlankodására senkisenem figyelt fel. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A kandúr bólintott, majd lábai elindultak a kijárat felé, de végül megtorpant.
- Persze, erre csak képesek - nyávogta a cirmos egy fáradt mosoly kíséretében.
A fehérségnek nem volt szokása, hogy nem gondolkodik. Ám egy ilyen titkos és izgalmas dologgal el lehetett csábítani. Még akár a halál veszélyét is vállalta. Ha szerencséje lesz túl éli, és egy izgalmas kalandban lesz része. Ha nem... hát akkor...
A szürkés gombolyag izgatottan, boldogságtól csillogó szemekkel figyelt fel.
