|
Témaindító hozzászólás
|
2011.04.06. 19:46 - |
Um... Folyik. |
[29-10] [9-1]
*Vidracsillag hirtelen lefékezett*
- Te… - hirtelen elvigyorodott - Idióta kölyök. Mindenáron azt a kétes dicsőséget akarod megszerezni, hogy személyesen Vidracsillag fojt bele a folyóba?
*Nyugodtan lesétál a vízhez, és elindul befele*
- A kérdésed érdekes. Ha nem félted a bundád, próbáld ki magad.
*Egyre beljebb megy, majd macskától szokatlan módon lesüllyedve a víz alá, elúszik abba az irányba, amerre a Folyó törzsi növendékeket mondta.* |
*Sólyomszem csak a víz vizességét (nedvességét XD) érezte, a lökés elsem jutott ilyen gyorsan tudatáig. Mikor Vidracsillag végre elengedte, prüszkölve-fújtatva ugrott bele a folyóba, majd vissza ki hirtelen, egyenesen neki a kandúrnak.
Enyhe elégtételt érzett, amikor annak már-már száraz bundáját ő is összekente, de ez valahogy nem boldogította eléggé...*
- Te szemfffftelen! FFFFFFffff!
*Idegesen rázta meg magát, bár nem ment messzebb a vezértől. Mancsairól a vizet egyesével rázta le, akárcsak egy finnyás szobacica.
Magában honorálja, hogy nem lett cakkos macska, cirmos helyett, de nem ad hangot köszönetének. Ahoz túlságosan ál-sértődött. Mikor viszont a csillag elindul, boldogan ugrál mellé, majd felvéve annak lépéseinek ritmusát, nyugodtan sétál oldalán, kicsit lemaradva...*
- Nagyon megtépnek, ha vetek rájuk egy pillantást? - Érdeklődve kérdezte Vidracsillagot, de azért igenis tartott a válaszotól. Hangjába némi remény vegyült... Szeretett volna egykicsit körbenézni...* |
- Persze, Mosolycsillagot… - nyávogta Vidracsillag furcsa vidámsággal, ahogy Sólyomszem nekidörgölődzött - az a lökött csíkos csaj talán a legjobb harcos az erdőben. Kizárt, hogy tőletek bárki elbánjon vele. Talán, Tigrisbundás, de ő halott. Mondjuk ezért sem értem hogy miért pörgött annyira Fehércsillag. Tudhatná, hogy vigyázok a törzsemre, senkinek sem engedném meg, hogy vele harcoljon. De most már vele csak a Csillag törzsben fogunk találkozni…
*Elindul a Villám törzsi növendék után*
- Szóval, ki az új vezéretek? Azúrvirág? Talán benne van elég ambíció ehhez. De…
*Sólyomszem után fut, majd belelöki a vízbe, és néhányszor megmártogatja benne a fejét, majd kihúzza a partra*
- Nem szeretném, ha azt terjesztenéd, hogy Vidracsillag kellemes beszélőtárs.
*Mozdul hogy beleharapjon a növendék fülébe, majd inkább mégsem*
- Nem csipkézlek ki. Így nézel ki jól. Csak ne élj vissza vele, mert fájni fog.
*Elindul visszafele a folyó törzs területei fele, anélkül, hogy visszanézne*
- Utána kell néznem az én idióta növendékeimnek… kölykök… - morogja a bajsza alatt, ahogy távolodik. |
- Hmm... kössz a tanácsot...
*Tettetett ijedtséggel nézett el az emlegetett irányba, majd közelebb lépett a másik vezérhez.*
- Vadmancs egy lökött növendék volt. Nem a tesvtérem. De a legígéretesebb... Csakhát roszabb volt mint én, és nemcsak arra kóricált, amerre nem kellett volna, hanem még észvesztően szemtelen is volt. Belekötött mindenkibe, de hihetetlen mázlija volt, hogy mindent megúszott élve.
*Itt egy picit elgondolkodva nézte Vidracsillag nyújtózásos bravúrját, és jókedvűen maga köré tekerte farkát.*
- Az új vezér kitagadta... Igazából a régi vezér fogadta be. De ami azt illeti, nem gyengültünk le annyira... Ez az új... egyeduralkodó arroganciája ellenére kifejezetten jó. Sőt, a Széltörzsi vezért Fél manccsal ölte meg. - keserédesen elmosolyodott. Még véletlenül se nevezte az "ő" vagy a "mi vezérünk" nek Hársfabundást. A másik két macska, a legújabb vezér és helyettese Sólyomszem számára egyértelmű bábok voltak... Számításba se vette őket... - Hát akkor menjünk a napos sziklák felé.
* Ahogy ismét felált, és elment a másik mellett, mintegy kölcsönkenyér visszajár alapon ő is nekitörleszkedett Vidracsillagnak. Ezek után elégedett léptekkel pattogott a sziklák felé... De nem volt igazán kedve a folyó mellől elmenni... Bár a vizet utálta, a sodrást csodálta...* |
- Mégsem nyomlak a víz alá bugyborékolni - nyávogta Vidracsillag - Fehércsillag halott? Tigrisbundás halott volt, mikor utoljára felétek jártam. Szóval új helyettesetek, és új vezéretek van. Érdekes.
*Furcsa, mohó csillogással elnéz arra, amerre a napos sziklák vannak*
- Tudod, növendék Sólyomszem, az ittléted tökéletes indok lehetne egy kis csetepatéra, aminek a vége, hogy újból a miénk lehetnének a sziklák. Egyébként, - nyávogta a fiatal nőstény után - én nem mászkálnák tovább arrafele. Csermelymancs és Zafírmancs éppen a vizsga vadászatukat töltik a folyó mentén, élvezettel fognak megtépni, ha beléjük futsz.
*Megrázza a fejét*
- Vadmancs. Az a másik pöttyös növendék, gondolom a testvéred. Azt mondod, „úszott”. Neki is vége? Addig-addig kóricált értelem nélkül, amíg bele nem futott egy borzba? Vagy megették az Árnytörzsiek?
- Tényleg bajban lehettek, Sólyomszem, Villám törzsi növendék.
*Nyújtózkodni kezd, rövid bundája alatt táncot járnak a izmok*
- Vadásszál nyugodtan, Sólyomszem. Igazából, most már mindegy. Nem venném a szívemre, ha miattad megtépem a törzstársaidat, és még éhen is maradsz. Vagy inkább mesélj még a törzsedről. Tényleg annyira legyengültetek, mint gondolom?
*Furcsa, kegyetlen mosollyal néz a cicára* |
*Sólyomszem kissé ugyan meglepődött, de nem tett rá nagy hatást a másik macska belépője. A Fröcskölő víz elől finnyásan ellépett, fülét kellemetlenül hátra csapta.
Mikor hozzádörgölőzött a másik, ő csak könnyedén annak hátára tette egyik mancsát.*
- Hmm... Csak nem Vidracsillag? Sokat mesélnek rólad a táborban. Illetve manapság már nem. Mikor még kisebb voltam... akkor még volt tekintélyed. - A könnyed hangnemben egy furcsa, gyegéd kihívás úszott. Nem versenyszerű, nem harcias, csak könnyed. - Fehércsillag attól tartok már vajmi keveset változhatott. A holtak ugyanis nem sokszor nyugszanak meg.
*A szemtelen vezér egy féloldalas mosolyt csalt a nőstény orra alá. Könnyedén lépdelt tovább, a folyó folyásának lefelé, mintha nem is másik törzsi lenne mögötte.*
- Tudok úszni. Jobban, mint a Villámtörzsiek többsége. De jobban is utálok. Furcsa egy ellentét, nem? - válaszolt már-már társalgási hangnemben. Azonban mégis lesütött róla a végtelen tisztelet. Nem fölényes volt, csak laza. Tudta, ha a másik meg akarja tépni, azon az ő ellenállása úgyse segít. - Nálam csak Vadmancs úszott jobban... - Suttogta halkan, fel az égnek. Egy pillanatra behunyta a szemét, és elképzelte, ahogy a szürke kandúr a hasát sütteti egy napos sziklán. *
- Olyan szép vidékeitek vannak. Nem kémkedni jöttem. Kicsi vagyok én ahhoz. Csak... egykis nyugalom kell... Furcsa erő, furcsa nyüzsgés van még a semleges helyeken is. Nem értem. És azt hiszem, nem is akarom. Nagyon zavar, ha csak úgy kóricálok? Úgysem fogok semmit... Minek tenném? Meg úgyse ehetem... - A gondolatra megkordult a gyomra, Sólyomszem pedig "ez van" nézéssel pillantott oldalról a csillagra, majd leült, és megvárta, míg az beéri. Nemmintha olyan messzire jutott volna a vezértől.* |
- Villám törzsi Sólyomszem. - nyávogta egy macska, a folyó vize felöl, majd hirtelen a hang gazdája is kiemelkedett a vízből, majd megrázta magát, beterítve vízcseppekkel a (remélhetőleg meglepett) növendéket.
- Mit keresel te itt, ahol a madár sem jár, - nyávogta Vidracsillag miközben pofátlanul a cicának dörgölődzött, ezzel teljesen összevizezve - gondolom nem kémkedni akarsz, mert akkor nem úgy vonulnál itt, mintha csak a saját táborodban volnál. Apropó, saját tábor…
*megvillan a szeme*
- Menj haza, jó? Semmi kedvem növendékeket bántani. Még akkor sincs itt semmi keresnivalód, ha gondok vannak nálatok. De ha már itt vagy. Fehércsillag lenyugodott már? Eléggé zabos volt amiatt a növendék miatt, akit kihalásztam. Pedig azt gondolná a macska, hogy van nálatok elég fölösleges növendék. Mármint ha egyesek maguktól idejönnek, hogy megtépjék őket.
*Ránéz a folyóra, majd Sólyomszemre*
- Úszni tudsz? |
(LuPir reagja)
*A Napos sziklákon túlmerészkedve Sólyomszem érdeklődve követte egy folyó hangját. Egészen addig, ameddig meg nem pillantotta a sebesen előretörő víztömeget. ~ Hmm... Asszem nekem nem kéne itt lennem. A napos sziklák még egy dolog... de végülis, senki se látja... ~ Nézett körbe, és tényleg. A terület teljesen kihalt volt. Legalábbis úgy tűnt.
Lement hát a folyóhoz, és mélyeket kortyolt a hűsítő kékségből. Mikor felemelte fejét, halkan nyávogott maga elé.*
- Remek, és most merre?
* Nem hezitált sokat, elindult a folyásiránnyal megeggyezően. Könnyeden, ruganyosan lépkedett, és annak ellenére, hogy ellenséges területen császkált, nem tűnt idegesnek. Még csak nem is sietett.
Sejtette, hogy hamar elfogják kapni, de legalábbis észreveszik a víz törzsiek. ~ Furcsálnám, ha nem lennének őreik a saját birtokaikon. ~ Gondolta magában, és folyamatosan kémlelte az aránylag nyílt terepet. Igazából akart is találkozni vízi macskákkal, és nem is. KErülte is volna őket, de akár be is sétált volna a táborukba.
De ahhoz már nem volt elég mersze. Nem ostoba, csak kíváncsi volt.* |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
