|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:22 - |
A Szél törzsének lakhelye. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Minta nehezen, de befutott a táborba. Sok macska sétálgatott itt. Ki is szúrta a földön fekvő/hempergő vezérnőstényt. - Izé... - állt meg előtte. - Ne bánts és ne egyél meg, kérlek, de a tavatoktól jövök, ahol ott van az egyik macskátok és egy tetem. Macskatetem. - tette hozzá, hogy ne értse félre a nőstény.
 |
A kandúr zavartan felpattan. Most jött el az idő, hogy gondolkodjon, vagy behódoljon. Ami ugyan igaz, hogy Mosolycsillag nem maradhat tovább vezér, de... hogy ő ne legyen orvosmacska? - Dehát... Se Feketemancs se... ~ Hogy is hívják a másikat...? ~ Mentamancs nem elég tanult hozzá, hogy átvegyék tőlem a orvosmacska szerepét és... Macskapár?! - jutott el a tudatáig a kandúrnak. Lassan leült és a nőstényre nézett. Lehunyta a szemét és átértékelte magában azt az életet, ami várna rá, ha tényleg összejönnének, és azt az életet, amit Mosolycsillag nélkül kéne élnie. Valahogy az előbbi verzió jobban tetszett neki. ^^" Felállt, szeme még mindig csukva volt. A kandúr viszont túl befolyásolható volt, s ezt ő is tudta. - Megkeresem Felhőbundást, addig te vigyázz magadra. - mondta komolyan, majd nagyot sóhajtott, s elindult megkeresni a vezérhelyettest. ~ Jó leszel, Gyorskarom. Gondolj a jövődre... Izé.. ez fura... ~
 // Folyt egy kicsit messzebb ^^" // |
- Alfonz! - nyávogta hirtelen megvilágosodva Mosolycsillag - Oké, semmi gond. Majd elmúlik.
- Tudod, - hemperedett tovább - azon gondolkodok, hogy lemondatlak, mint orvosmacska, és én meg lemondok mint vezér… És akkor lehetnénk normális macskapár. Nevelhetnénk bolyhos kölyköket.
*Kényszeríti magát, hogy nyugton maradjon*
- De ezek nem a saját gondolataim. Komolyan. Most már biztos, hogy agysérülésem van.
- Meh…
*Picire összegömbölyödik, és úgy nyafogja*
- Mond meg Felhőbundásnak hogy átmenetileg ő felel a törzsért. Legalább addig amíg rendbe nem jövök.
~ Ami remélem soha nem történik meg... Nem, az nem lehet. >_< Helyre kell jönnöm. Nyuuuw… ~
- Gyorskarom, te felelsz azért, hogy nehogy olyat csináljak, ami… Amit nem kellene.
*Fejét a mancsai közé dugja*
- Ez annyira rossz. Legalább ne élvezném ennyire hogy meghibbantam. |
Gyorskarom ámultan nézte, ahogy a nőstény elmebeteg módjára vonaglik, harapdál és a többi idiótaságot. - Ettél a gombámból? - kérdezte aggódva az orvosmacska. - Agykárosodás... Nem hiszem, max. ha beverted volna a fejed, de ez nem következett be csak... - elfordította a fejét, nem akart visszagondolni arra, ahogy Mosolycsillag elveszti egyik életét a csata közben. - Valószínűbbnek tartom, hogy loptál a gombámból. - pillant sajnálkozva a nőstényre. Jobbnak találja ezt a kifogást, mintsem, hogy elfogadja, hogy szeretett vezére tényleg behülyült. Bár, ha igaz ez az állítás, akkor egy kicsit morcos, mert, hát a gombáiii! >_<
|
~ Deeee… ~
- Picit. Egész nap rohangáltam.
~ Mosolycsillag… Szed össze magad. Úgy viselkedsz, mint egy nyolcholdas kölyök. Pedig neked kötelességeid vannak!
*Játékosan meghemperedik az avarban*
~ Nyuuuuw… ~
- Eh…
*Beleharap a mancsába*
~ Nyuw! *>_<* ~
* ”Talpra ül” (amikor úgy a lábait maga alá rakva ül-fekszik)
- Oké… Gyorskarom, lehet, hogy ha megölnek, agykárosodásom marad? Komolyan. Mert ha igen, nem lehetek Vezérmacska. A törzs érdekében.
~ Kérlekkérlek… ~
|
- Idő... nem meterológus-macska vagyok, hanem gyógyszer-macska. De elképzelhető, hogy holnap esni fog. - húzta el a száját az égre nézve. Szép kék volt, felhők alig tarkították. A szél gyengéden fújt, egy kis hideget hozva magával.
- Nem arról volt szó, hogy átlagos dolgokról beszélünk? - kérdezte mosolyogva a nőstényt. - Bár... hogy lehetne bármilyen átlagos dologról beszélni, ha ott vannak mellettük a fontos dolgok? Jó lenne őket egy időre elfeledni... - dünnyögte az orra alatt a kandúr. - Amúgy... nem vagy éhes? - kérdezte Mosolycsilagra pillantva.
|
- Áááátlagosroool - ásított nyújtózkodva Mosolycsillag - Szerinted milyen idő lesz holnap?
- Tudod - nyávogta kissé elrévedve - Holdcsillag aranyos. Vezér kölyök. Vajon… Fehércsillag hogy tarthatta titokban? És…
*Megrázza a fejét*
- Eh… elkalandoztam. Mindenesetre, érdekes ez a egész. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. De azért a saját macskáimmal is törődnöm kell… |
- Ööö... oké... - mondta zavartan, miközben hagyta magát, hogy a nőstény a földre lökje. Egy darabig érdeklődve nézte a nőstényt. - Nem tűnsz.... betegesnek, de... - inkább lenyelte a mondat végét és megrázta a fejét. Végül is, ő is örült egy kis nyugalomnak és pihenésnek.
Az éppen arra kóricáló Avarmancsra tapadt a tekintete, majd a nőstényre, aki mosdatni kezdte az orvosmacskát. - Amúgy... - kezdett egy mondatba, miközben a vezért figyelte. - mit akartál Holdcsilalgtól? Vagy, pihenés alkalmából feledjük el a Holdakat és a kékeket és beszéljünk valami... átlagosról? - kérdezte, miközben ő is -ugyan zavartan, de- mosdatni kezdte Mosolycsillagot.
|
- Arra gondoltam…
~ Hogy át kéne adnom a vezérséget Felhőbundásnak, neked meg helyettesednek a orvosmacskai posztot és akkor élhetnénk úgy mint a normális macskák… ~
- Hogy meg kellene nézni Holdcsillagékat. De…
~Sokkal jobb ötletem támadt… Csak pár óra normálismacskaság… ~
- Rájöttem, hogy neked pihenned kell.
*Nagyon óvatosan leborítja az orvosmacskát az avarba, majd melléfekszik*
- És nekem is. Nem vagyok teljesen jól, és neked _orvosmacskai kötelességed_ vigyázni rám! Úgy hogy, szépen pihenj itt mellettem, - dorombolja furcsa kedves dallammal - mintha csak egy átlagos macska lennék. Kérlek.
*Hirtelen felkapja a fejét, ahogy egy macska elmegy mellettük, és odaszól neki:*
- Avarmancs, mond meg mindenkinek, hogy bárki keresne, aki nem kék, vagy Hold, vagy pettyes, hogy forduljon Felhőbundáshoz. Vagy fel.
*Visszafekszik, és dorombolva mosdatni kezdi a orvosmacskát* |
- Tengerimalac mókus? - csodálkozott el a kandúr, majd megrázta a fejét. - Poén volt. Értem amit mondasz. Fura az illata, a kinézete. Mindene. Valóban elég fura. Hm... Gyom illatú macska? Még mindig jobb, mint a vaníllia. Mondjuk, szerintem az Alfonz egy szép és különleges név. Mondjuk egy kicsit furcsa egy kandúrnak, ám előkelő, bár házimacskára utaló. - megvonja a vállát. - Fura nemmacskák is kellenek. - Mosolycsillagra néz, mert idáig a mancsát tanulmányozta. Nagy csönd, nem tud semmi más okosságot mondani, csupán a nőstényt nézegeti. ~ Meow, milyen szép Mosolycsillag szeme ^^" ~ csodálkozott el az orvosmacska.
|
- Myuw… - nézett Mosolycsillag az orvosmacskára - Ezek annyira macskák, mint amennyire a tengerimalacok mókusok. Úgy néznek ki, mint a macskák, de… nem tudom elmagyarázni.
- Szederbunda, pedig Kékvillám, aki Alfonz. Nem macskaszaga van, hanem… talán szeder, vagy eper, vagy mi az a gaz… Kék, és természetellenesen gyors. Jah, és Alfonznak hívja magát. És... Ezért. |
- Nem macskák? - kérdezte vissza halkan. Figyelmesen hallgatta a nőstényt, majd meglepetést okozott neki az, mikor lelökte a kőről. - Szederbunda... Kékvillám... Alfonz? Ki ez a sok macska? És... honnan jöttek? - kérdezte értetlenül.
- Különben is... A Csillag törzs van amikor még ébren is jelez nekem. Ha nem is szól közvetlen hozzám, de... - keresi lázasan a szavakat. - jelez. - sóhajt. Keservesen veszi észre, hogy nem túl bő a szókincse. Vagy csupán nem volt meg az elegendő alvásigénye. Nyílvánvalóan ez lehet a gond. Tizenkét óra helyett csupán nyolcat aludt. Szerencsétlen macska. Egyébként is. Egy macska naponta 18 órát aluszik, nem igaz? Vagy az csak Garfield? Gyorskarom mindenesetre kimerült volt, mert reggel óta csak ugrált. Fogjuk rá. :P
|
- Nem furcsák. De nem is macskák. - nyávogta Mosolycsillag idegesen - Kékvillám meg akart ölni. Az egy dolog, hogy a Villám törzsiek előtt nem mutatom ki, de komolyan megijesztett az a vipera.
- Virágbunda meg… - néz le a mancsaira - ugyanonnan valók mindketten, és… Alábecsültem. Nem egyszerű házikedvencek. Ez a tévedésem
~ A második a mai napon. ~
kevés híján az életembe került.
- Tudod, - nézett fel az égre - ha csak rajtam múlt volna, azt mondom, hogy ott, helyben meg kellett volna fojtani azt a kék kandúrt. De Holdcsillag, aki nem véletlenül lett kölyök létére a Csillag Törzs által elfogadott vezér, bizalmat szavazott neki. Úgy is, hogy ő…ők? ölték meg Tigrisbundást.
- Egyébként meg, hiába sérült Szederbunda, igaza volt abban, hogy nem tudtunk volna vele végezni saját veszteség nélkül. Nekem meg, még mindig vigyáznom kell a enyémekre.
*Játékosan lecsap a orvosmacskára, és lelöki a körről*
- Ahhoz, hogy neked ébren üzenjen a Csillag törzs, rengeteg gombát kellene elrágcsálnod.
- De hogy jók-e? Csak azt látom, hogy Vadmancsért oda van Virágbunda, és ő meg tudja kezelni Alfonzt. Ha meg mégsem…
*Komolyan ránéz az orvosmacskára*
- Akkor még mindig kaphat rossz gyógyszereket szegény, beteg Szederbunda, igaz? Amik… Mondjuk úgy, végleg elmulasztanak minden fájdalmat.
*Csöndesen morog*
- Semmi értelme nem lenne vele harcolni. Túl veszélyes. De neki is csak egy élete van. |
Elől ment a nagy nőstény macska, s mögötte ugrált a gyógyító. Néma csöndben ballagtak egész úton. Ez szokatlan volt mindkettejüktől. Gyorskarom amint megérezte törzse biztonságot nyújtó illatát, leült egy kőre, hogy pihenjen egy csöppet. - Mi a véleményed ezekről a macskákról? Furcsák, nem? Vagy csak azért, mert kékek? - kérdezte kölyök módjára, értetlenül. Felállt a kőről, kinyújtotta hátát, lopva megnyalta a vállát, hogy lesimítsa a rendetlen szőrét, majd a vezére mellé állt. - A Csillag törzs nem hajlandó véleményezni őket. Legalábbis idáig nem kaptam semmi jelet, hogy jók-e ezek a macskák, vagy mi van.
|
*Feltápászkodik és Kékvirág után néz*
- Szerintem nem fog visszajönni. Elmegy a többi egyforma kék macskához.
*aggodalmas fejjel ránéz Vadmancsra*
- Ezek a kék macskák veszélyesek.
*megrázza a fejét*
De, menjünk, ezzel ráérünk Mosolycsillag után is foglalkozni.
// Szél törzs tábor, vezér ürege //
|
*Meglepetten nézett Holdbundásra.*
- Hát. Kicsit furcsa volt. Sose viselkedett még így...
*Még mindig csak lefagyottan állt a kölyök fölött, bal elsőja átvetve azon. ~ Biztos az vagy te Névtelen, akinek mutatod magad? ~ nézett a nőstény hűlt helyére. Nem tudta, hogy ismét csalódott-e a világ macskáiban, vagy eleve rosszul ítélte meg korábbi megmentőjét. Lemondóan sóhajtott, fülét lehajtotta. Megfordult, és megtört léptekkel, gondterhelten indult el Mosolycsillag felé, de figyelt rá, hogy vezére kövesse. Nem akart most balhét...*
*Mikor elérte az odút megállt, és az égre nézett. Csak egy szívdobbanásnyi idő telt talán el. Talán pár perc. És belépett...*
//Folyt mosolymancsot követve :) // |
- Kivéve, hogy úgy tudtam, halott volt, és még én sem ugranák neki egy csomó macska között - morogta Kékvirág idegesen, majd felcsapja a füleit és úgy hallgatózik - Majd szóljatok akkor ha már az utolsókat rúgja - nyávogja idegesen, csak úgy magának.
- Visszajövök. Addig ne fogj mindent rám, jó?
*Elszalad a kijárat fele, de még visszafordul*
- És Holdcsillag. Nem vagyok olyan mit ők, és még valami. Ti provokáltátok őket.
*Eltűnik a fűben* |
*Vadmancs idegesen néz Névtelenre. Ha lenne szemöldöke, most nagyon egybe futna a kettő. Füleit hátracsapja, de nem mozdul. Idegesen pörög. Arra gondol, amit már eddig tett érte a nőstény, és arra, amit Holdbundás mondott neki. Nemtudja mit tegyen, de szerencséjéreeszébe jut Mosolymama.*
- Nem, Felissa, nem viszed sehova. - Mondja nyugottan, és nem véletlen használja a nősténynek azt a nevét, amelyiket nem kedveli. - Velem jön, mert beszédünk van a Szél vezérével... - elgondolkodik egy pillanatra, és azért még hozzá teszi - Elhiszem, hogy nem bántanád, mert már megtehetted volna.
* Odalép a kölyökhöz, és mancsát gyengéden Névtelen orrára teszi.*
- Gyere, Mosolymama vár ránk. - Mosolyodik el, és néz rá a fekvő villám törzsire.* |
*Kékvirág Vadmancs után ment, és végighallgatta*
- Cirmi túlértékeli a képességeit. - nyávogta idegesen - Ha arra gondolsz, hogy nem vagyok erdei, vagy született kóbormacska, az igaz. De hogy Alfonzék ártalmatlanok lennének? Mihez képest?
*Büszkén kihúzza magát*
- Cirminél én is jobb lennék, pedig én tényleg nem értek a harchoz. De,
*Hirtelen oldalra kapja a fejét*
- Beszélj Mosolycsillaggal, én meg beszélek vele.
*Beleugrik az egyik bokorba, és a nyakánál fogva előrángatja Holdbundást*
- Menj csak, nem fogom bántani. - nyávogja Vadmancsnak. |
*~Hmm. Idióta. ~ Magában elmosolyodott...*
-Mindjárt jövök... Adj egy percet.
*Vadmancs Holdbundásra nézett, majd Mosolymama után. És ismét. Szinte jelezve a kölyöknek, hogy szeretné, ha az vele menne.
Majd Névtelenhez ment, és játékosan megpöckölte fülét. Csak kicsit, és óvatosan. Még minig nem tudta, végülis hogy viszonyul a nőstény az érintéshez. Intett neki is, hogy menjenek el a többiektől, és elindult egy irányba, még mindig a táborban, de csak annak szélén.*
- Tényleg házimacska vagy? - kérdezte, bár igazából nem érdekelte. Sokkal inkább bevezetőnek szánta. - Viszont akkor azok a dögök, ott a mezőn is azok, nem? Tehát... gyakorlatilag ártalmatlanok? |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
// Folyt egy kicsit messzebb ^^" //
