|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:40 - |
Pici tó, a törzs legfőbb vízforrása. Úszni is lehet benne, ha valaki azt szeretne. |
[48-29] [28-9] [8-1]
Ködvillám elvigyorodott.
-Mondd csak, házimacska, ilyen temperamentummal hogy maradtál eddig életben?-érdeklődött.-Amúgy igazad van. Tényleg nem vagyok okos, sosem voltam az a tanulós típus. Viszont sziporkázóan szellemes és mulatságos egyéniség vagyok.-közelebb lépett Mintához hogy még mindig vigyorogva a szemébe nézhessen.
-És adok egy jó tanácsot. Ne bízz meg a mezei pockokban. Nagy színészek. És nagyon gyorsak. Volt macska, nincs macska. Én figyelmeztettelek.-mondta volna feltartott mutatóujjal, ha lett volna neki. Lustán pislogott a házimacsra. Gondolta, kicsit még elszórakozik vele, és ha nem megy el, legfeljebb egy kicsit megkergeti.
 |
Minta zavartan figyelt, nem számolt azzal, hogy Ködvillám ilyen hamar kiszúrta. Viszont döbbenete hamar átváltott haragba, amúgy se az a kedves macska, de, ha felbosszantják attól nem lesz jobb a helyzet. - Egy lusta vadmacska, mennyivel érdekesebb... - sziszegte a nőstény, de próbált nyugton maradni. Leült, s határozottan a magasba emelte a fejét. - Nem félek a mezei pockoktól, tudom jól, hogy ők jobban félnek tőlem. - mondta határozottan. - Amúgy, nem tűnsz túl okosnak, csak erősnek. Én meg mindkettő vagyok, úgyhogy én a te helyedben lakatot tennék a beszélőkémre. - farkát lábaköré tekeri, s igyekszik nem csapkodni vele. Ha legbelül égeti a vágy, hogy pofonvágja a kandúrt, de igyekszik okos, és kúltúrális állatnak tűnni.
 |
Alighogy megérezte az idegen szagát, tettre kész volt, de csak aúgy lustán, Ködvillámosan tápászkodott fel a földről. Követte Minta szagát egészen magáig a macskáig.
-Nocsak-szólalt meg nyugodtan.-Egy házimacska. Érdekes, nagyon érdekes. Úgy tudtam, ez a szél törzs területe...De szólj, ha luxuscica invázió van, mert még nem értesültem!-mondta gúnyosan felvonva a szemöldökét.-Szerintem jobb ha elpucolsz,cicus, mert egészben bekap téged valami vérengző mezei pocok.-megnyalogatta párszor bal első mancsát, és a kittypetet figyelte.
|
Egy messzire elkóborolt kittypet sétált erre. Érezte , hogy a területnek büdösmacska szaga van, bár nem igazán volt benne biztos, hogy mitől. Észrevett egy nagytestű kandúrt, aki a fűben fekve nézegeti a víz csillogó felszínét. A nőstény lekushad, hogy a fű eltakarja a testét, és a törzsi macska ne vegye észre. Osonni kezd a kandúr felé, ám nem figyel a szél irányára, ami Minta illatát egyenesen a törsi macska orrába szállítja.
|
Magányos macska kocog le a domboldalon a tóig. Lezuttyan egy magányos zsombékra, és gondolataiba merülve mosakodni kezd. Néha-néha zajt hall valahonnan, és prémes fülkagylói a zaj forrásának irányába billennek. Feltartja orrát a szélbe, és sóhajt egyet. Kinyújtózik a zsenge főre, állát mellső lábaira helyezi, és figyeli a fény játékát a tavon.
|
-Hársfabundás,Hársfabundás hol vagy?- *kérdezte Smaragdszem,miközben lement a tópartra.
~Fogalmam sincs hol lehet,VÁRJUNK! Tudom már,a Vilámm törzs táborába ment!Utána megyek!~
*gondolta,miközben ivott pár kortyot.*
// Smaragdszem el.-Villám törzs-Tábor.// |
|
- Idióta növendék – nyávogta a fehér kandúr lemondóan, majd elindult a törzsi területek felé.
// Hársfabundás el – Villám törzs - tábor //
|
*Már ismét magasan a fák lobjai közt járta útját, miközben minden érdeklődés nélkül Hársfabundás nyávogását hallgatta... Olykor-olykor amikor úgy érezte itt az ideje elejtett egy "ühümm, aha, igen, szerintem is" jellegű közbeszólást. Azonban még csak szeme sarkából se figyelte újdonsült vezérét. Így azt se látta, mikor az megpördült, úgy vélvén Vadmancs mögötte követi. De a név kötelez, és a kölyök mármár idomíthatatlanul vadnak tűnt. Hát haladt tovább a villámtörzs területei felé, mikor meghallotta hogy az orvosmacska nem csap zajt lépteivel. Mikor meglátta, hogy az "hozzá beszélt" Csak idegesen, lemondóan forgatta szemeit. Füleit oldalra csapva, lemondóan... *
-Fönt!
|
- Láttam milyen könnyedén elbánsz velem kölyök, nem kell megint megmutatni – nevetett fel a fehér orvosmacska – Vadmancs. A törzs védelme a legfontosabb. Minden áron.
*Leugrik a földre, és úgy folytatja, hogy nem is néz a növendékre*
- Valami nagyon nagy baj van az erdőben. Semmi kedvem még egy, akármilyen tiszteletlen növendéket is, elveszteni. Elfogadom, nem te ölted meg Hermelinbundást. Örülnék, ha jobban odafigyelnél, mert ezek, amik jönnek, nem lesznek könnyű idők. Az hogy Fehércsillag befogadott, azt is jelenti, hogy látott benned valamit, amit én nem.
*Elindul a Villám törzs területei fele.*
- Gyere vagy sem. Ha elkapnak egy másik törzs területén, le foglak tagadni. De szerintem egyetértünk abban,hogy a Villám törzsieknek a Villám törzsi területeken kellene lenni.
*Hirtelen megfordul, és metszően a másik szemébe néz*
- Egyébként, tartozol még egy változattal.
|
*Vadmancs úgy döntött, saját gondolatait nem osztja meg Hársfabundással.*
- A cenzúrázott verzió , -mindkét szót az embereknél tanulta, és szerfelett szerette őket használni. - szerint Bár tényleg határsértést követtem el, de Hermelinbundás halála nem az én lelkemen szárad. Mikor a tóparthoz mentem éreztem meg vére szagát. Azon kívül, hogy kiderítettem, ki az, nem tetem semmit. Még csak meg se löktem. - Hangjában szomorúság kezdett csengeni. - Azonban amit te hallani akarsz nem az igazság. Ha azt mondnám, amit tudni akarsz, miszerint én voltam a gyilkosa, hazudnék. És persze ez neked sem lenne jó, mert azt jelentené, hogy veled is könnyedén elbánok, ha egy árnyéktörzsivel megtettem. De ez mellékes. Ha ígyis lett volna, a törzsnek kötelessége lenne védelme alá venni legerősebb növendékét... - Vadmancs nem érezte magát bajban. Egész életében bajban volt. A bajhoz már hozzászokott... Ha ki is tagadja Hársfabundás, visszamehet az emberekhez. Vagy élhet tovább ahogy eddig, alig pár szabály megkötésével. Hisz bár növendék volt, magától tanult. A Vihartörzsben nem volt aki maga mellé vegye, mert nem voltak erősek és elég figyelmesek, hogy a kölyök érdeklődését hoszabb időre lekössék. Így az maga tanulta meg amit tudott... A magas fokú rejtőzést, a kémkedés fortélyait, az egyedül való zsákmányszerzést.
Azonban az, hogy Hársfabundás felszökkent egy fölötte levő ágra, gondolkodóba ejtette. Vajon hatással volt az idős(ebb) macskára, mikor azt monta a talajmente veszélyt tartogathat? Hiszen most a fán volt az orvosmacska is. Megrázta fejét és elűzte zavaró gondolatait...* |
- Nézd Vadmancs. – nyávogta az orvosmacska kedvesen – Szerintem te ölted meg Hermelinbundást. Azt leszámítva, hogy ő pont nem az, akiért túlságosan sírni fogok, nem értem, miért tetted.
*elmosolyodik*
- Meghallgatom mind a hármat.
|
*Vadmancs elgondolkozva nézte ahogy Hársfabundás felugrott egy ágra... Vajon mégis tart az erdőtől? heh, az lehetetlen lenne... Ő maga Leült az ágra. Csak nyugodtan.*
- Az őszinte válaszomra vagy kíváncsi, vagy arra amelyik egy vezér orvosmacska előtt hangoztatható? Esteleg arra amelyiket hallani akarod? - A kérdés fojtogatón telepedett rá a két macskára. Megválaszolatlanul lebegett a levegőben, súlya szinte nyomta a macskák mellkasát. Ismét apja vére mutatta meg magát. *
|
- Ki mondta neked, hogy veszélyes az erdő? – nyávogta idegesen – Vadmancs. Mikor utoljára láttam Hermelinbundást, még élt. És alig pár iramodásnyi idő után azt mondod, halott.
*Megvillan a szeme*
- Senki sem öl meg egy orvosmacskát! Ha ez kiderül, az Árnyak törzse őrjöngeni fog. És gondolom, nem kell elmagyaráznom, hogy most mennyire sebezhető a törzsünk.
*Ravaszul elvigyorodik*
- Ugye megérted, hogyha bármi miatt úgy gondolnák, hogy a Villám törzsnek köze van hozzá, feláldozható az a növendék, aki legutoljára látta? És… Ha már itt tartunk, nem is a Villám törzs szülötte. Csak Fehércsillag befogadta. Csak hát. Fehércsillag halott. Vadmancs, szerintem, komoly bajban vagy.
*Egyetlen ugrással az egyik, Vadmancs fölötti ágon terem*
- A kérdés az, Te mit szeretnél.
|
*Vadmancs lejjebb ugrált az ágakon, de nem mászott le a földre. Egy talajközeli ágon állt meg, szemben Hársfabundással...*
- Mi van, főnök?! Macska vagyok, még jó hogy jól mászok fára! Az erdőban a talajmente pedig most veszélyes! Név... Megmondták már gondolom neked is! - Vadmancs nem hitte volna hogy kitagadják. Erős, egészséges növendék volt és gyorsan tanult. Felnőttként lényeges hazon származna belőle bármelyik törzsnek. Hogy ezt elpasszolná-e az új vezér? Nem tudhatta... Ám nem is volt rá kíváncsi. Inkább tette amit mondták, bár szabadságvágyó szíve összeszorult. Mély sóhajtás után, lehajtott fejjel(hogy a földön álló Hársfabundás szemébe nézhessen,) Érdeklődőn előrebillentett fülekkel folytatta... Az esélytelenek mindenbe belenyugvó halkságával:*
-Mit szeretnél?
|
*Hársfabundás gyakorlottan Vadmancs után vetette magát, és követte a talajon*
- Vadmancs, azonnal gyere le! Ez nem vicc! Szedd össze magad, és viselkedj Törzsi macskához méltóan, ne mint egy értelmi fogyatékos mókus.
- Ne akard hogy felmenjek, és leszedjelek onnan. – nyávogta szigorúan – Csak megjegyzem, most, hogy se vezér, se vezérhelyettes nincs élő, én, mint az orvosmacska vagyok az, aki döntéseket hoz. Úgy hogy, ne csinálj magadnak több bajt, mint amit eltudsz hordozni.
|
-NEM! - *Nyervogta vissza egyrészt tagadólag, másrészt a kérdésre válaszként. Végleg hátatfordított az orvosmacskának, ismét felkepeszkodott egy közeli fára és az ágakközt villámként közlekedve saját törzse területe felé vette az irányt... Dem volt pofája még a szél területén kóborolni, de vissza biztosan nem megy... Konok feje csak előre hajtotta, az események kellős közepébe... megint... mint mindíg.*
|
- Azonnal gyere ide! – csattant fel az orvosmacska ellentmondást nem tűrő hangja – egyetlen ok miatt nem szedlek darabokra itt és most.
- Kezdjük az elején. Megölted Hermelinbundást?
|
-Hermelinbundás nem messze innen fekszik holtan - Jegyezte meg tárgyilagosan. Nem állt szándékában Hársfabundás beszédét megcáfolni. Pedig megtudná... Ó-hohó mennyire hogy megtudná! De nem. Nem kell mindig mindenkinek mindent elmondani. Információ kereskedelem... hmm... Ezen életek is múlhatnak...*
-Az viszont hogy engem idiótának tartasz csak csaját agyi képességeidről nyújt fényes tanubizonyságot. Én mentem. - Hideg viselkedése, és immár abszolút lenéző tiszteletlensége Vadmancsnek még saját ereiben is megfagyasztotta a vért egy pillanatra. De hamar túltette magát ezen. - Ha keresel, valahol a széltörzs brtokán megtalálsz... Egy ilyen ügyes orvosmacskának ez ugyan semmiség lesz... - Hangja, ahogy léptei nesze folyamatosan halkult, míg távolodott...*
|
- Tessék? – szállt le a növendékről a fehér orvosmacska – mi van Hermelinbundással?
*Idegesen csapkodott a farkával, az összes izma idegességről árulkodott*
- Én mint keresek itt? Elkísértem a leendő vezéreteket a Holdkőhöz. De a Szél törzsiek csapdába csaltak, és megölték Holdmancsot. És Hermelinbundás is segített nekik.
*Gúnyosan hozzáteszi*
- Így hát, biztos megérted, hogy nem számítottam Villám Törzsi Növendékekre Itt. Valami miatt azt gondoltam, hogy a mi macskáink a mi területünkön vannak. Kis híján megöltelek, ostoba kölyök! Ha ennyire idióta vagy, legalább tanulj meg harcolni…
|
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
