|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:07 - |
A vezér innen nyávog a törzsnek fontos dolgokat. És ha hülyeséget csinál, ebbe veri a fejét. ^_^ |
[57-38] [37-18] [17-1]
*Érdeklődve fordult Gyémántmancshoz. *
- Persze, mért ne? Feltéve, ha egyik mesterem nem gondolja másképpen... - Nézett itt enngedélykérdően Hársfabundásra, bár annak válasza több mint valószínűleg úgyis valami alig hallható morgás lett volna... Legalábbis a nőstény erre számított, így energikusan társához ugrott - Nah akkor menjünk.... |
- Hársfabundás! Smaragdszem azt üzeni,hogy hatásos volt az ellenszer,mert a mancsa
már nem fáj annyira.Ezt azért én adtam át,mert most éppen az Elhagyott Tányán van.-
// Hársfabundásnak //
-Sólyommancs! Jössz velem játszani a csermelyhez? - *kérdezte Gyémántmancs
a másik növendéket.* ~Szegény Sólyom! Mit élhet most át,hogy az egyik legjobb
barátját veszítette elˇ~ *gondolta Gyémánt,miközben alaposan végigszaglászta
nála fiatalabb növendéktársát* // Sólyomszemnek // |
- Tulajdonképpen… - Nézett a növendék után Hársfabundás – Rózsamancs már majdnem mindent tud, amit tudnia kell. Kérdezni meg csak képes…
- Sólyommancs, (közben rájöttem, Ssz növendék, szóval mancs. ^_^) átgondoltam a dolgot. Semmi akadálya, hogy közösen tanítsalak a helyettessel.
*Kedvesen mosolyog.*
~ Myuw. ~
|
*Sólyom szemeit forgatta Gyorsfarok egyértelmű hízelgésén. ~ Micsoda egy talpnyaló~ Civódott magában, ám nem mutatta jelét mindennek. Sőt, incselkedőn lépett el a kandúr előtt, farkával körülfonva annak nyakát, majd szinte lebegve arrébb szökkent. Hátrafordult, és meghajlásnak ható biccentéssel köszönt el Hársfabundástól. Gyorsfaroknak csak egy kacsintást küldött. Élvezte ezt a játékot... Bár részben leköpte volna magát... Dehát, a szerep az szerep, és ő a legtöbbet akar kihozni minden helyzetből...* |
- Még nem tudom… - nyávogta a fehér macska – valószínűleg bárki, aki akar. Több jelentkező esetén az, aki a leginkább alkalmas rá.
// Vagyis mostantól lehet jelentkezni helyettesnek. (Úgy tudom, Danaida-nak is van jelöltje..) //
|
- Hársfabundás.Teljes értékben egyetértek veled,de ki lesz az új helyettes?-
*kérdezte Gyorsfarok miközben pár lépést hátrált.* |
- Igazad lehet. – nyávogta az újdonsült vezér – azt hiszem, rábízlak a következő helyettesre. Oktathatnálak én is, de nekem Rózsamancsot is oktatnom kell, mert még messze nem kész orvosmacska.
- A másik kérdés meg… - nyávogta elgondolkodva – Ne érts félre, de Hermelinbundás csak egy nőstény volt, és hát amúgy is láttad, Gyorskarom is milyen szánalmas volt. Egy orvosmacskát nem olyan nehéz legyőzni.
- Persze, ez nem vonatkozik mindegyikre – vigyorodott el.
|
-Hát igazából több dolog lenne... Egyrész, érdekelne hogy volt képes megölni az árnyéktörzs egyik orvosmacskáját egy növendék akinek mmég csak mentora sincs... - Tette fel a kérdést darabosan, láthatóan nehezére esett az egész összetétele. Ám igazából pontosan tudta mit akar kérdezni. - A másik részben ezzel kapcsolatos, de rólam lenne szó... Én is egyedül vagyok, és úgy érzem nem vagyok képes magamtól mások megfigyelésével többet tanulni. Nemtudom, neked az időd megengedi-e, de ha te nemis tudnál tanítani, szeretném, ha megkérnél valaki általad alkalmasnak látszó macskát az okításomra. De persze jólesne, ha... - idegesen tekergette meg farkát, nyitva hagyta a mondatot... Bár nem szerette Hársfabundást, ezt felé sose mutatta, és másnak se említette. Okosabb volt annál, ha nemis olyan bölcs még, mint felnőtt korára lehet majd.
Féloldalas, erőtlen mosolyjal nézett fel a kandúrra, látszólag teljes bizalommal. A válaszokra, vagy legalábbis válaszra várt.* |
- Persze, mit szeretnél tudni? – nyávogta Hársfabundás kedvesen, főleg az előzményekhez képest – tudod jól, hogy bármikor szívesen válaszolok a kérdéseidre…
|
*Még hátranéz a távozó Mosolycsillagra. Komolyan megfordul fejében az átállás, de a következő pillanatban elveti. Az olyan lenne, mintha elárulná törzsét. És bár nem kedveli Hársfabundást, ameddig nem látja vezetni, addig nem akar dönteni. ~ Ha szétzilálja a törzset, úgyse lesz más választásom... Ha pedig mégis jól vezet, akkor akár még bármi megtörténhet... De lehet, hogy Vadmancsnak erről tudnia kéne... ~ Az égre nézett, majd mélyet sóhajtva lehajtotta fejét.*
- Hol vagy, Vadmancs? Mért tűntél így el? - Suttogta a semmibe, és nem érdekelte meghallja-e valaki. Furcsa gondolat fordult meg fejében...
Mikor minden elült, és a jelenlévő macskák is magukkal, vagy egy társukkal voltak elfoglalva, vérbeli nőstény énjét elővéve ment Hársfabundáshoz. Tudta, az orvosmacskánál valószínűleg nem ér el vele semmit, de magabiztosságot adott a kis növendéknek.. Óvatosan kérdezte meg Hársfabundást.*
- Lenne pár perced egy apró nőstény kérdéseit megválaszolni? - Nyávogta halkan. - Csak érdekelne ez az egész... nekem olyan kusza, valószínűleg mert még csak növendék vagyok, és nnem látok át mindent. - Fejét szomorkásan hajtotta le, de valójában nem így érzett. De remélte, hogy az orvosmacska hihetőnek találja gesztusait és kérdését.* |
- Menjünk innen – nyávogta Mosolycsillag csöndesen, csak Gyorskaromnak címezve a szavait, majd hirtelen újból visszatért belé az élet, és büszkén odanyávogta a Villám törzsi macskáknak:
- Ha valaki úgy gondolja, hogy másik törzset szeretne választani, ígéretet teszek, a Szél Törzs befogad minden olyan elüldözött, vagy önként távozó Villám törzsi macskát aki hozzánk fordul. Nem ígérem, hogy olyan erős vezér leszek mint Hársfabundás, de… Eddig egyetlen kölykömet sem öltem meg.
*Anélkül hogy hátranézne, eltűnik a bokrok között.*
// El, szél törzs (tábor?) //
|
*Idegesen csóvállta meg fejét Gyorsfarok végtelen kárörömére és büszkeségére. ~ Hát meglehet az ilyenben bízni?~ Szemei szinte villámokat szórtak, mivel eleve Hársfabundás beszéde feltüzelte lelkét. A két vezér összecsapása csak még nagyobb dilemmát állított fel benne, amit még ő maga sem tudott teljesen körülírni.
Nem tudta, hogy újdonsült vezére rá néz-e vagy mellé, vagy _át_ rajta, de mikor úgy érezte tekintetük találkozik, zavartan kapta félre fejét. Erőltetett lassúsággal állt fel, és már nem érdekelte sem a Széltörzsi két betolakodó, sem a frissen megtudott információ. ~ Vadmancs? Mint áruló? Végülis... minden macska csak a maga javát akarja... ~ Nehezen hitte el, hogy az a számára gyámoltalannak tűnő növendéktársa bárkinek ártana. Tény, nem ismerte eléggé, de ezzel a kis közjátékkal ismét nagyott csalódott családjában. ~ Mindenki a saját javát... ~ Gondolatai fájdalmasan igazak voltak, ám nem tűnt fel neki, hogy mindez kétélű, hogy Hársfabundás is cselekedhet így, ezzel egy erős ifjoncot kiiktatva. Nem... Ő kezdte bemesélni magának, hogy akit ismert, valójában tényleg csak feláldozható tárgynak tekintette a Villámot. Hogy csak élete megvédésére volt jó az, hogy befogadták régebben...
Mindezen kétségek ellenére, habár elhatározta magában hogy Hársfabundásnak igaza kell legyen, nem tudta szívből gyűlölni Vadmancsot. Sólyomszem tehát csak remélni tudta, hogy a többiek mindezt nem veszik észre rajta... Hangtalan léptekkel indult meg vissza a táborba...*
//Sólyomszem el, hacsak nem történik vmi// |
-Hársfabundás! Éppen Gyémántkarommal mentem a Szirthez,és éppen akkor volt
ott az az áruló Vadmancs is.Megmondtam,neki hogyan döntöttél,hogy száműzetve lett
a Villám törzsből,és hogy soha többé ne jöjjön vissza.- *mondta Gyorsfarok nagy
büszkeséggel.* |
- Örülök, hogy megjött az eszed! - dorombolta, majd oldalát a vezéréhez érintette. Egy utolsó pillantást vetett a fehér kandúrra, szeme villámokat szort, de tekintete az útra tévedt. // Ha minden rendben megy, akkor folyt. Szél törzs //
|
- Rengeteg dolog nem tanácsos! – nyávogta a nőstény idegesen – és mégis megteszzük. Engedj, kibelezem!
*Bizonytalanul megindul előre, majd „leereszt”*
- Nem. Nem most van ennek az ideje. Menjünk haza. Beszélnem kell egy növendékkel… |
- Mosolycsillag! - kiáltott fel örömében a gyógyszermacska, majd hozzádörgölte a fejét a vezérhez. - Mosolycsillag, nem engedhetem, hogy elkezdj harcolni vele! Fel kell épülnöd, nem tanácsos a halálod után újra harcolni. - oktatta ki a nőstényt.
|
*Mosolycsillag teste megrándult, majd a test gazdája zavartan kinyitotta a szemét*
- Patkány, - szedte össze magát – még élek. Folytathatjuk.
*Köhögő rohamot kap*
|
Gyorskarom esetlenül lépett hátrébb, miközben észrevett egy elsuhanó fekete árnyat. Rémülten pillantott ide-oda, hogy ne támadja meg valaki lesből, de tekintete nem tudott menekülni a kegyetlen harcról. - Mosolycsillag... - hagyta el a száját. Oda akart futni, hogy beleharapjon a másik gyógyszermacskába, de lábai nem mozdultak. Mikor véget ért a harc, Gyorskarom immár odarohant a holtan heverő macskához, s leült mellé. Keservesen vinnyogott, közben utálattal és egyben félelemmel pillantott Hársfabundásra. ~ Még megbosszulod! Mindenesetre el kell vinnem -megint- a Holdkőhöz. De hogyan? ~
|
- Gyorskarom – sziszegi Mosolycsillag – ne aggódj, még mindig elbánok egy patkánnyal, akármekkorára is nőtt.
- Azt hiszem, ideje hogy ennek véget vessünk, Laborpatkány.
Hársfabundás könnyedén arrébb ugrott a támadó nőstény útjából, és nagyobb termetét kihasználva, már ugrott is vissza, hogy teljes testsúlyával a kisebb macska oldalának csapódjon.
Mosolycsillag meglepetten nyikkant fel, ahogy a levegő kiszorult a tüdejéből, majd felköhögött egy kis vért, de ez nem akadályozta abban, hogy arrébb gördüljön a gerincét célzó csapás elöl, majd kissé zavartan, de szembeforduljon a kandúrral.
- Ez, amin gondolkodsz, hogy mi van, ez az a érzés, mikor a törött bordád átszúrta a tüdődet. – nyávogta a kandúr kedvesen – igazából, már most szépen elfeküdhetnél, és megvárhatnád, amíg megfulladsz a saját véredtől, de – ugrik arrább a bizonytalan támadás elöl – amint látom, nem igazán van kedved hozzá.
A nagyobb fehér kandúr kirántotta a zavartan tántorgó vezér lábát, majd mellső mancsaival, teljes testsúlyát beleadva belecsapódott a cica lapockáiba, a földre lenyomva riválisát, arcán furcsa érdeklődéssel nézte a másik vergődését.
Hirtelen, mintha elszégyellte volna magát, elengedte, és hátat fordított az üvegesedő tekintettel rángatózó testnek.
- Én figyelmeztettem. – mentegetőzött, szavait Gyorskaromnak címezve – a sérülése nem olyan, amit a csillag törzs ne tudna meggyógyítani. Van még élete, ha csillag törzs visszaküldi, vidd haza. És… Mond meg neki, hogy egyáltalán nem élveztem ezt. Ő provokált.
|
*Korbács egy bokor mögött figyelte az eseményeket.* ~Aha, szóval ő?~*kérdezte magában, majd nesztelenül elrohant.*
//El. Szél törzs. Tó// |
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
