|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:29 - |
Tradicionális csatatér, elég nagy ahhoz, hogy akár három-négy törzsnyi macska is itt verekedjen. A nem békés nézeteltéréseket is itt szokták lerendezni macska-macska ellen. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Holdbunda ezért várt volna? Ezért küldött? - suttogta a szélbe, de nem számítot rá, hogy bárki is meghallja. ~ Felissa visszakapja a macskáit? Akkor itt vége is, és útjaink elválnak? A vezérem nem tűri meg őket, vagy mi volt ez? ~ Elgondolkodott, és ezzel együtt bambulva le is ült. Ugyan felfogta, hogy hozzá beszéltek, és a szavakat is értette, mégis tompán átnézett minden macskán.
Mikor Holdcsillag megfordult, Vadmancs még mindig a távolba révedt. Nem saját akaratából, sokkal inkább ösztönből állt fel, és követte Mosolycsillag felé a másik macskát. ~ Mi történhetett pontosan velük? És ha ugyan ott voltak, akkor Névtelennek mért nincs semmi baja? ~ Idegesen mordult fel, és megrázta magát. Ellenszenvesen rövideket ugrott, felpörgette magát mind idegileg, mind testileg.
Utál ilyen röviden mozogni, habár ilyenkor szinte érzi, hogy kirobbanna belőle az energia. Legalábbis amikor kipihenten csinálja. Most semmi, így felhagyott a dologgal, és egy kényelmes tempóra váltott... Elhaladt vezére mellett, de megállt, és visszanézett.
- Haladjunk! - Nyávogta morcosan, elege volt az egészből. |
*Kékvirág Alfonzhoz trappolt, majd valamit a fülébe súgott, majd gyakorlottan válogatva lenyeletett vele fél tucat bogyót. Aztán óvatosan elkapta a hirtelen összecsukló macskát, és finoman végigterítette a füvön.
- Pihenj most - dörgölődzött a zavaróan csöndesen szuszogó kandúrnak, majd érdeklődve fordult a többi Villám törzsi macskához.
*Holdcsillag arcán átsuhanó rosszallással nézte ahogy Kékvirág elkábítja Alfonzot, majd mintha egy pillanatig habozna, de aztán mégis megjegyezte:*
- Kékvirág, a macskák nem játékszerek. Még ő sem.
*Elfordul, jelezve ezzel, hogy valójában nem kíváncsi a kék nőstény válaszára és szavait Vadmancsnak címzi*
- Alfonz beteg. Nem a teste, hanem a fejében valami nagyon nincs rendben. Beszéltem neki a törzsi életről, és nagyon lelkes volt.
*Rásandít Kékvirágra*
- Ő meg mesélt nekem egy helyről, ahol a kétlábúak fogságban tartanak macskákat, kínozzák őket, és… Ha nem ölik meg, akkor is meghallak, mielőtt megérnék a harmadik nyarukat. És beszélt arról is, hogy hogyan mentetted ki onnan. Jah, és arról is, hogy tudja, hogy valami nincs rendben vele, de te megígérted hogy megmented…
*Elindul az erdő fele*
- És most, Felissa, hogy visszakaptad a macskáidat, én megkeresem Mosolycsillagot.
// Elindul, de csak „majd” / |
*Megkönnyebbülve hallgatta Holdcsillag üdvözlését. ~ Legalább nem ette meg Alfonz... ~ Bár bízott az ikermacskákban, azért némi idegesség mégis volt benne egészen eddig. Kivéve, mikor nem volt ideje ezzel törődni...*
- Hehe... A Harcosok törvényeit nekem is elmagyarázhatta volna valaki. - Nevetett végre felszabadultan. Hiába tudta őket, betartani sose volt ínyére a dolog. Dehát ugye az idők változnak, egyszer csak megkomolyodik ő is, nem?*
- Gyere, Virág, utánna pedig nem ártana eljutnunk Mosolycsillagig... - Szólt a nősténynek, bár nem tudta, hogy az, ha elintézte az elmebeteg kandúrt, eltudja-e kisérni. Vagy elakarja-e... Mindenesetre a fiatal helyettes kifejezetten erős késztetést érzett egy széltörzsi látogatásra.
Holdmancsra nézett kérdőn, bár nem szólt egy szót se. Remélte, hogy vezére majd mesélni fog valamit, mert Vadmancs mégiscsak furcsállta volna, ha ennyi idő alatt semmi se történik...* |
*Virágmancs szapora trappolással besorolt Vadmancs mellé, csak a szemével beszélve (mivel a szája tömve volt), majd neki is megakadt a szeme az ezüstös csillanáson.*
- Szóval, igen, - nyávogta Holdcsillag az érdeklődve figyelő kék macskáknak - ha a vezér meghal, akkor a helyettes lesz a vezér. És ha mindketten, akkor az orvosmacska választ, aszerint, ahogy a Csillag Törzs mint mond neki.
- És hogy lehet valaki orvosmacska? - nyávogta Alfonz érdeklődve, miközben fülét Vadmancsék felé fordította, de ezenkívül nem vett róluk tudomást.
- A többi orvosmacska kíséri el, és ott bemutatják a Csillag Törzsnek, de hogy pontosan hogy mi történik, nem tudom. - nyávogta a kölyök vezér lelkesen, aztán fejét Vadmancsék felé kapta
- Oh, sziasztok, visszaértetek? Addig én elmagyaráztam Alfonzéknak a Harcosok Törvényeit. |
*Vadmancs kissé paranoiásan érkezett a mezőre. Még mindig tartott tőle, hogy az árnyéktörzsi vezér mégegyszer megpályázza a nyakát. ~ A félelem rossz tanácsadó. ~ Bíztatta magát, és szinte alig habozva ugrott ki a nyílt terepre.
Rögtön a testvérmacskák szagát kezdte keresni, ahogy haladt előre a fűben. Lendületes ugrásai gyorsan vitték előre, bár még így is számított rá, hogy Névtelen le fogja előzni. Mostmár nincs erdő, ami visszatartsa, és jó esetben még Alfonz is itt van a környéken...
Farkával bzonytalanul csapkodva próbált lálelni valami nyomra, bár mintha valami ezüstöset látott volna csillanni nem messze az erdő szélétől. ~ Holdmancs? ~ Gondolta bizakodva, De a legrosszabbra is felkészült lelkiekben, miszerint csak egy ezüstös fűszál levelével játszadozott a szél...* |
*Kétségbeesetten felnyikkant, ahogy az erdő széléhez értek, majd megrázta a fejét*
- Nem, menjünk az erdőn át, ha az rövidebb. Félni ráérek később is. Sőt. Ennél jobban?
*Aggodalmasan ránéz Vadmancsra*
- Hogy mi baja Alfonznak? Azonkívül, hogy haldoklik? Sokkal gyorsabban, mint mi, de ezenkívül nem sok más baja van. Nézd… Megmentettem attól hogy kivégezzék, de ettől még igaz, hogy … életképtelen. Vihar törzsi Vadmancs, hihetetlen hibát követtem el, és nem biztos, hogy helyre tudom hozni. De meg kell próbálnom. Szóval, menjünk… |
*Nem tudta mért, de Czik és Czak megjelenése valahogy megnyugtatta. Kiegyensúlyozottnak tűntek számára, habár volt rajtuk valami furcsa. Valami idegen. De igyekezett gyorsan túlesni mindezen.
~ Furcsa... Még Felissára se bíznám rá Holdbundást... ~ Ezzel felpettent, és gyors bólintással köszönt, elköszönt, és megköszönt az ikreknek, majd előre szaladt... Gyorsan surrant át a csatamezőn, amennyire gyorsan csak tudott... Olykor hátra nézett, de a kék nőstény inkább előtte, mintsem mögötte haladt sokszor.
Az erdő széléhez elérve végre feltett pár kérdést, de csak éppen hogy lassított.*
- Lassabban a fák között? És mi baja van Alfonznak? - csak úgy pörögtek benne a kérdések, majd felissa válaszának függvényében bevágódott a fák közé.* |
- Falu. Jobb, mint a semmi. - nyávogta Felissa idegesen - persze, mindenféleképpen messzebb van, mint kellene. Mondtam nekik, hogy ez lesz a vége, de hallgat bárki is rám?
*Furcsa, elnyújtott trillával belenyávog a levegőbe, aztán vár. Hirtelen két kék macska surran át elé a füvön, és leülnek eléjük.* (Igen, Czik és Czak.)
- Alfonz kezd teljesen szétesni - nyávogta nekik a nőstény - megpróbálok szerezni neki valami gyógyszert, de nem tudom, mennyi idő, amíg visszaérek. Vigyázzatok rá és…
*Ránéz Vadmancsra, majd lemondóan visszafordul a kékek felé*
- Ha bármi történne. Amíg él, és nem hiányzik egyetlen testrésze, és éppen nem akar elvérezni, vagy esetleg ki nem ömlenek a belső szervei, képes vagyok helyrehozni. De nem eshet bántódása az ezüst kölyöknek, mert akkor ugrik mindannyiunk túlélése, ezt tartsátok szem előtt.
*Macskától furcsa módon megcsóválja a fejét, majd Vadmancshoz fordul*
- Pontosan merre van az a falu? |
*Értetlenül pislogva emelkedik ki a magas fűből. BEletelik neki kis időbe, mire rájön, mit is kérdezett Virágmancs. Aztán gondolkodás nélkül kezd beszélni, arra számítva minden eszébe jut idő közben...*
- Hát... egy mennydörgő út van nem messze innen... Aztán a villám területén van egy elhagyott... hogy is nevezték a kétlábúak? - erősen próbálta felidézni korábbi emlékeit - TANYA! de... minek neked ember? - oldalra billentett fejjel nézett a nőstényre. NEm értette. NEm merte itt hagyni a vezért sem. Aztán eszébe jutott az útvonal... - És van a közelben egy falu is... de kicsi... és meszebb van mint a tanya...
*Életében elősször örült annak, hogy valaha ő is házimacska volt. Nem sokáig, de abban a korban gyorsan tanult, és sokmindent megjegyzett. De nem eleget. Nem annyit, mint Névtelen. És ezért részben szégyellte magát.* |
- Nyugalom - hangzott csendes nyávogás pár szökellésnyire Vadmancstól, ahogy a csendben lapuló Felissa kiemelkedett a fű közül - Az ott csak egy kölyök. Egy ártalmatlan kölyök.
*A kék nőstény odaszaladt a kandúrhoz, és szelíden dorombolva hozzádörgölődzött*
- Nincs itt semmi csapda. Vadmancs vadászik az erdőben. Mókust akar fogni. Mert mondtam neki, hogy te azt szereted. Menj szépen vissza, és mond meg Holdcsillagnak, hogy sajnálod, és meg fogja érteni.
*Összeérinti a homlokát a másik kékkel, és pár másodpercig mozdulatlanul állnak egymással szemben, majd a nőstény arcán egy ideges villanás fut át, de mire a kandúr kinyitja a szemét, már újból mosolyog*
- És azt is, hogy lehet, hogy sokáig nem érünk vissza, mert… Ilyenkor ritkák a mókusok. Oké?
*A kék kandúr zavartan pislogva néz rá, mint aki nem tudja, hirtelen hogy is került oda, majd vidáman elmosolyodik, és bólogatva eltrappol az erdő széle fele, Holdcsillaghoz.*
- Vadmancs! - fordul a nőstény arrafele ahol a helyettes lapul - Segítened kell. Hol van a legközelebb itt emberi lakás? Vagyis Kétlábú barlang?
*Észrevehetően remeg* |
*Meglepődve, zavartan nézett ismét... Már az is kezdte idegelni, hogy ennyiszer sodródik ilyen érzelmek közé... ~ Ez meg miről makog?! Mintha jelbeszédet fejtegetne... ~ Ostobán megrázta a fejét, aztán kitért a kék útjából. A fű ugyan nem volt teljesen mozzanatlan, de be lehetett volna akár tudni a szél játékának is. Vadmancs mélyen lapulva csúszott arrébb, zaj nélkül, amennyire csak tudott... Bár őt nem tanították, de azért egykét dolgot jól meg kellett tanulnia már egyedül is. Neki aztán mégjobban, mint a többi növendéknek... hiszen nem csak egy nyakleves, hanem néha talán az élete is múlott a dolgon. Mester nélkül egy fiatal macska kevesebbet úszhat meg, mint akire vetül felügyelő szem.
Fülét lesunyta, sőt, már-már vicsorított is, mikor oldalról látta a hátráló kandúrt... * |
*A kék kandúr teljesen hangtalanul közelebb oson a látszólag önfeledten játszó kölyökhöz, majd egyetlen tökéletesen kiszámított ugrással rávetette magát,
aztán hangos puffanással pofára esett, mikor az ugrás közepén meggondolva magát, módosítani akarta ugrási pályáját, de elszámította magát.*
- Sajnálom, nemakartalakbántani, tényleg! - vinnyogta, ahogy idegesen elhátrált az érdeklődve felé forduló kölyök vezértől - Csak annyira csábító volt, ahogy itt játszottál! Én nem…
*Hirtelen megvillan a szeme*
- Úgysem hiszel nekem. - morogja - A helyettesed gondolom itt lapul valahol, hogy elkapjon, ahogy megtámadlak. Mert ez, hogy itt mertél velem maradni, biztos csak egy csapda. Vadmancs gondolom, az erdőben lapul, tudva, hogy ott nem tudom keresni. És nagyon okosnak képzeli magát.
*Idegesen megrándul a füle*
- Azt mondtad neki: „nyolcszor jobb vagyok”. Azaz, hozzád képest jobbra, és nyolc óránál. És a „siessetek mielőtt az éhség, az azt jelenti, mielőtt a „kékség”…
*Nekiáll hátrálni, pontosan arrafele, ahol Vadmancs lapul* |
*Idegesen pillantott a nőstény után. Zavartan.*
-Jajj, Felissa, én nem úgy gondoltam!
*Farka ide oda csapkodott a fű közt, de észrevette magát, és megpróbálta kontroll alá vonni engedetlen testrészét... ~ Amúgy is... Nincs mért kandúrként nézzek rá... Holdcsillak is az... De ő... kicsi még. Olyan... Védtelennek tűnik... ~ Szomorúan, és aggódva gondolt kis vezérére. Felötlöttek korábbi szavai is " Ezek a kék macskák veszélyesek. " Hinni akart Névtelennek, de nem volt képes elfelejteni a korábbi eseményeket.
~ A pokolba is, én is kölyök vagyok még! Ez igazán nem hiányzik! ~ Ezzel pedig megfordult, és a magas fűbe vetette magát. De aggodalma hamar úrrá lett rajta, és két hosszú ugrás után már vissza is fordult. A mező rejtésében, aránylag közel a pillangó útvonalához lapulva figyelte a további eseményeket...* |
- Persze, hogy neked nem tetszik, mert te kandúr vagy. - nyávogta Kékvirág, miközben idegesen vissza-visszanézett.
*Hirtelen összehúzott szemekkel ráfúj Vadmancsra*
- Én megbízok benne, oké?
*Beugrik a fű közé, és onnan morogja*
- Szóval, Én, követem a Vezérem Parancsát, és elmegyek vadászni.
*A fű csak úgy surrog utána, ahogy ingerülten keresztülvág rajta…* |
*Vadmancs beleegyezőleg bólintott vezére ötletére. Tényleg jóideje nem ettek... Bár azért annyra nem volt éhes... Inkább vadászott volna a megnyugtató érzésért, magáért a vadászatért, semmint az élelemért.
Felvillanyozta Holdmancs nyolcszoritás-elve, de nem mosolyodott el. Igazából tartott tőle, hogy bár az új Villám vezér tényleg tovább élne, mint bárki más a társaságból, tisztában volt azzal is, hogy a kék valószínűleg akkor többször ölné meg. Ez pedig nem tetszett a kis növendéknek. Ráadásul még abban sem volt biztos, hogy Hold hogy harcol... Jól? Rosszul? Tanult egyátalán? Vagy olyan érzéke van a dologhoz, mint egy orvosmacskának?
Kicsit távolabb megy, többet csoszog azonban, mint amilyen messzire valójában eljut. Nem hagyja figyelmen kívül a párost.*
- Szerinted Itt hagyhatjuk őket? Akármennyire is mondod, hogy jó macska, csak őrült, nekem sehogy se tetszik... - nyávogja halkan Névtelennek.* |
- Kék házimacskák... tényleg furák. - adott igazat a nősténynek. Mosolycsillag felállt, akkor a kandúr is felpattant. Egy örömteli mosoly suhant az arcán, örült, hogy Mosolymama végre úgy döntött, hogy hazamehetnek. Az orvosmacska kinyújtotta elmacskásodott izmait, s elengedett egy ásítást is. A gyógyszermacska máris elfelejtette gondját, baját, s kölyök módjára lábatlankodott Mosolycsillag körül.
 |
- Mi vadászni fogunk. - nyávogja Holdcsillag - mégpedig itt. Semmi kedvem nincs az erdőben villám törzsiekkel összefutni, és nem akarok visszaélni Mosolycsillag vendégszeretetével sem. És itt van elég zsákmány négyünknek. Szóval, te, és Virágmancs fogtok valamit, addig én vigyázok erre a sebesült… Cicára.
- Tudod, - néz a helyettesére - pontosan nyolcszor vagyok jobb nála, szóval, megbízhatok benne.
// Figyelmen kívül hagyja Kékvirág rémült ábrázatát. //
- Siessetek, hogy visszatérjetek, mielőtt az éhség végezne velem.
*Int hogy menjenek, és ő meg nekiáll lepkére vadászni az erdő szélén, feltűnően nem figyelve arra, hogy Alfonz mit csinál.*
//Aki amúgy egy ideig figyeli a kölyköt, majd csöndesen, és óvatosan közelebb lopakodik, majd… (de hogy mit csinál, majd kiderül, ha mondjuk valaki nem vadászik, hanem inkább leskelődik ^_^) // |
- Nem nevezném magam házikedvencnek... nem viselkedtem éppen úgy. -Megrázza a fejét- Noss látod, ez is egy hosszú történet.
*Válaszolja, miután Felissát meghallgatta. Mély levegőt vesz, és mielőtt kiengedné, jóideig bent tartja... ~ Jófej ez a gyógymacska... Bár kissé... bogaras... vagy csak oda van a vezéréért? ~ Kicsit felvidul a gondolatra, majd Holdcsillag felé néz.*
- És mi, merre menjünk? - teszi fel az őt legjobban érdeklő kérdést. - Részemről kissé... éhes vagyok
* Játékosan nyalja végig száját, és hozzádrögölőzik Névtelenhez, majd előre ugrik, be az erdőbe.A bokrok közül néz vissza, menne már, bár nem tudja, hogy Mosolycsillagot kéne követniük, vagy Holdacska még tényleg akar-e valamit...* |
- A házimacskák furcsák, ne aggódj miatta - nyávogta megnyugtatóan az orvosmacskának Mosolycsillag - ezek a kékek meg főleg.
*Végignéz a macskákon*
- Hazaviszem az orvosmacskámat, és nekem is szükségem van pihenésre. A táborban találkozunk. Veled meg, rendes cica, - ránéz Alfonzra - majd akarok beszélni.
// Folyt - szél törzs tábor // "Majd" |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
