|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.05. 23:14 - |
Holdkavics. A orvosmacskák, és vezérek itt kapnak útmutatást a csillag törzstől. A vezérek ráadásul 9 életet! |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Engem annyira nem zavar, ha téged nem. Te vagy a vezér - nyávogta a fehér macska.
// El - valószínűleg Villám tábor. //
Danaida, a macskád a vezér, szóval az lesz, amit ő mond. ^_^
|
- Érdekes. Lehet, hogy jó harcos lenne belőle. De az is lehet, hogy ellenséges törzsnek segít. Ti mit gondoltok róla? - Nézett Hársfabundásra és Gyorsfarokra. |
- Vékony, kékbundájú kandúr, két törött bordával - nyávogta vigyorogva Hársfabundás - annyira azért nem volt jó harcos. Mondjuk, Mosolycsillagnál sokkal jobb harcos, az tény.
*Megrázza a fejét, és elkomorodik*
- Igazából házimacskához képest, idegesítően jól harcolt. Egyáltalán nem tetszik, hogy ilyen macskák kóborolnak az erdőben. És van ebből még három, legalábbis ezt mondta. Szóval, gondold meg, mert bár nem tűnt túl őszinte macskának, jól harcolt, és jobb, ha az ilyenek velünk vannak, mintha ellenünk. Amúgy, valami Alfonznak hívta magát. Nem mintha lényeges lenne egy házimacska neve… |
- A törzsünkben kevés harcos. - Gondolkodott el. - Hogyan nézett ki? Lehet, hogy a végén még ismerjük is. |
- Ideje mennünk - nyávogta a fehér orvosmacska - semmi kedvem visszafele sem Szél Törzsikkel találkozni.
- Amúgy - fordult a vezér fele - említettem hogy volt itt egy kóbor házimacska. Azt nyávogta, szeretne csatlakozni egy erős törzshöz. Egészen jó amúgy, hiszen élve távozott a karmaim közül. De ez a te döntésed, hiszen te vagy a vezér…
|
- Örülök, hogy mindenki él és virul. - Mosolygott. |
Amikor az új vezér, és a helyettes kiérnek a barlangból, Hársfabundás már várja őket, szaporán mosakodva, képén és oldalán friss, karommal okozott sérülésekkel.
Ahogy kibukkannak, az orvosmacska idegesen kapja feléjük a fejét, majd rájuk mosolyog:
- Ne aggódjatok, csak valami kóbor macska volt. De már elzavartam. És ti mire jutottatok?
|
Gyorsfarok érdeklődve kémlelte a barlangot.Mikor látta "visszatérni" Azúrcsillagot,odament,segített neki felállni. - Akkor most vissza is megyünk? Vagy még maradunk?- kérdezte a vezérétől,miközben így gondolkodott: ~ Becsületesen fogom teljesíteni helyettesi munkáimat! ~ |
Azúrvirág összesett a Holdkő mellett, majd nehezen felállt.~ Él az előző vezér? Tigrisbundás fia? ~ |
A két macska kitartóan ment egyre beljebb és beljebb az egyre hidegebbé váló barlangba, lassan már egymás szívverését is hallották. Hirtelen feltűnt előttük a Holdkő, ahogy magányosan világított az útjuk végén. Előttük a kövek megannyi macska lábnyomát őrizték a finom porban, emléket állítva nagy vezéreknek, és orvosmacskáknak.
Ahogy Azúrvirág megérintette a követ, pár szívdobbanásnyi időre eltűnt, majd visszatért oda, ahol volt.
Azúrvirág egy furcsa helyen találta magát, magasan fentről nézve le az erdőre. Mintha ő is a egy lett volna a csillagok közül, vagy madár, ami fentről néz le.
- Azúrvirág. – Hallatszott egy nyávogás mellette, és már látta is a hang gazdáját, a néhai Tigrisbundást. A vörös kandúr bundáját most furcsa ragyogás övezte, ahogy a semmiről elrugaszkodva a nőstény mellé ugrott.
- Azúrvirág, - ismételte meg újra - téged küldött az áruló, hogy elfoglald a vezéri posztot, ami a fiamé? Talán, nem lennél méltatlan Fehércsillag nyomdokaiba lépni, - lépett közelebb kiismerhetetlen arccal – Talán. De, nem lehet senki vezér addig, amíg az előző vezér él. Még te sem.
- Ráadásul, - fordul el, és szapora lépésekkel távolodni kezd – nincs jogom beleszólni sem abba, ami odalent történik. De - fordul meg hirtelen – baráti tanácsot, adhatok. Ne mond el senkinek, hogy mi történt itt. Jobb, ha a macskák azt hiszik, jogos vezér, akit követnek. Jobb, ha rád hallgatnak, nem az árulóra.
*Tigrisbundás eltűnt, és Azúrvirág végtelenül fáradtan a holdkő mellett találja magát.* |
-Készenállok!- Mondta magabiztosan,de belül nem volt az. ~A Holdkő még a képzeletemben sem volt ilyen szép.~ Gondolta,pedig csak fényeket látott. -Mehetünk!- Szólt,majd követte Atúrvirágot. |
- Rendbenn. - Nyávogott, majd nagyot nyelt. ~ Nem hittem, hogy valaha is ide fogok kerülni. ~ Gondolta, majd hátrafordult Gyorsfarokhoz és egy mosoly kíséretében nyávogott egyet. - Készen állsz? |
A három macska megérkezett az anyaszájhoz, a barlanghoz, aminek mélyén a Holdkő lapult, a kapu a Csillag törzshöz.
- Furcsa, hogy nem találkoztunk Szél Törzsi macskákkal – nyávogta a fehér orvosmacska, idegesen körbenézve – de ez is azt mutatja, hogy a Csillag Törzs velünk van.
- Azúrvirág, eddig kísérhetlek. – nyávogta a nőstényhez fordulva – orvosmacskaként nem mehetek veled tovább, csak eddig. Gyorsfarok veled mehet odabentre is, de csak te érhetsz a holdkőhöz. És, ne felejtsd el, senkinek sem mondhatod el, hogy mit mondtak a Csillagmacskák neked. Ami ott elhangzik, csak a vezérek, és a csillag törzs titka.
|
//Szél Törzs Tábora - Orvosmacska barlangja// |
- A táborba. – nyávogta Mosolycsillag – Hova máshova? Söt. Hozzád. Hiszen ezek ooolyan sebesültnek tűnnek nem? Nem hagyhattuk itt őket.
*Rámosolyog a szájában logó növendékre (aki semmit sem lát belőle, de a fontos a szándék nem a részvét)*
- Légy jó kölyök, és ne kényszeríts hogy tényleg sebesült legyél jó?
//Mosolycsillag (Holdbundás) el – Szél törzs tábora – orvosmacska barlangja //
 |
Gyorskarom értetlenül nézett, hol Mosolycsillagra, hol Mókusmancsra. - Ehhez érjek hozzá? - kérdezte értetlenül, majd megmakacsolta magát, s felkapta grabancánál az ördögfiókát. - És most hova? - kérdezi, szájában a növendékkel.
|
- Úgyis visszajönnek. – vágott savanyú képet Mosolycsillag – na jó, te hozod ezt a lököttet, mert ha a fogaim közé kapom, még tényleg megrágom.
*Óvatosan felkapja Holdbundást, és csukott szájjal mormogja*
- Én meg viszem ezt a… vezért. Menjünk innen, mielőtt a többi is visszatér, vagy jön egy albínó krokodil, vagy mit kértél. Majd otthon eldöntjük, mi legyen.
~ My Starclan, mit vétettem? És ez csak a kezdet… ~
|
*Mókusmancs elgondolkodva nézett Gyorskaromra, majd Mosolycsillagra, aztán bólogatni kezdett*
- Okérendben.
|
Gyorskarom gyanakodva nézett a Vihar törzsire, majd szúróssan Feketemancsra. Gyengéden megbökte és halkan a fülébe súgta. - Ne adj neki tanácsokat! - morogta, majd vigyorogva Mókusmancs felé fordult. - Nosizé. Nem tűnsz túl meggyőzőnek, de, ha nem maradsz a kétlábuak között, akkor, ha legközelebb találkozunk, akkor dobozostól doblak a folyóba! - figyelmeztette.
|
*Örül, mert tanítója megdicséri*
- Az utat nem tudni kell. Ha jó az orrod, akkor visszatalálsz a táborodba^^ |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
