|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:22 - |
A Szél törzsének lakhelye. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Gyere - nyávogta Mosolycsillag - És nem bolond, hanem idióta.
// Szél törzs tábor, vezér ürege // |
*Egy pillanatra elgondolkodott.*
- Legelősször a csatamezőn. Ne kérdezd mért jártam ott. Szabad terület, nekem meg kell a szabadság. - nyávogta kissé lesütött fejjel. - Személyesen sosem, de a tanácsai már mentették meg az életem. Igaz nem sokszor.
*Hálás pillantást küldött az ücsörgő Névtelen felé. Nem gondolta, hogy az tudja miről van szó, de egy köszönetet akkor is megérdemel. Szóban pedig amúgy se mondaná ki még...*
- Hát. akár fiatalabb vagy, akár nem a Csillagtözs úgy döntött élni fogsz. A Villámban azt hittük halott vagy. Szerintem még mindíg így tudják a mesét a többiek... - Elgondolkozott picit és eszébejutott az utolsó csatatéri látogatása.*
-Ami pedig azt illeti, szerintem tudom kik ölték meg Tigrisbundást. Tippem legalábbis van rá...
*Minden bocsánatkérés nélkül kiugrott vezére barátságos öleléséből és Mosolycsillag után ugrott, aki //már gondolom sokszor XD // elindult a vezérszikla felé. Csak farkát pöckölte meg, hogy az lassítson és rá figyeljen, és besorolt mellé.*
Viszont lenne egy fontos dolog. Nem kérdés, üzenet. És most úgyis azt fogod mondani, hogy bolond vagyok, hogy mindenbe belekeveredek, de... Szóval igazából nem feltétlen tartozna másra... - ezzel elé állt a nősténynek. - Holdbundásnak jönnie kéne, és hallania, neked mindenképpen. Talán Né... Virágymancsnak is... De ezt még eldöntöm. Meghallgatnál szűk körökben? |
- Szanaszét kell küldeni ezt a sok nyávogó szőrcsomót, mert maguktól erre is képtelenek. - nyávogta Mosolycsillag vidáman - nem nehéz feladat. Talán még te is képes leszel rá. Főleg, hogy neked egyenlőre egy túlintelligens házimacskát kell csak irányítanod.
- Mosolycsillag jó macska - nyávogta a kölyök vezér - és okos. És tényleg kedvel engem, és téged is. És… Nem rosszabb ötlet téged helyesnek kinevezni, mint engem vezérnek. És fiatalabb is vagyok mint te! És…
*Idegesen felnyikkan*
- Teljesen jó helyettes leszel. Ha nem akarsz megölni, az már bőven elég. És..
*Játékosan átkarolja Vadmancsot, és a fülébe súgja komoly hangon:*
- Az a kék lány pont olyan, mint azok, akik megölték Tigrisbundást. Hol találtad?
|
*Vadmancs kényelmesen nevet fel mikor megkínzása kerül szóba. Úgy érzi egyre jobban kiismeri a vezért. ~ Valahol kedvel engem... valahol. jó mélyen. ~ A gondolatra le kell ülnie. *
- Mosolycsillag én tudom a neved, de nem veszem komolyan. Nem a neved tesz téged vezérré, hanem a viselkedésed és a döntéseid. Ha egy mama becézést is képes vagy méltóságteljesen viselni, egy olyan kölyök szájjából, aki alapvetően olyan mint én... -Nem fejezte be a mondatot. Nem akarta. A lényeget kimondta. Nem a neve teszei a vezért. - A kérdést inkább későbbre halasztom, ha nem baj. Igazából csak szeretnék kicsit belelátni a feladatkörödbe, és ezzel az enyémbe is...
*Ezután felállt és odament Holdbundáshoz.*
- Kissé furcsa ez a helyzet. Mindketőnk tapasztalatlannak tűnik a vezetéshez. De téged legalább a Csillag törzs nevezett ki. A védelmükben állsz, ez egyértelmű. Én nem. Engem csak te, azaz Mosolycsillag - kínosan ügyelt, nehogy a vezér észrevegye, ezúttal csillagnak hívta. - és nem tudom hogy mennyire jó döntés ez. Megteszem amit tudok, de nem vagyok az a felelősségteljes macska. Saját szívem és eszem van, amit sajnos használok is. Most tényleg gondold át, hogy megadod-e nekem a jogokat, és ne azért tedd mert a másik azt mondja... |
Kékvirág felnyikkan, mintha lenyelne valamit, amit mondani akart, majd leül, becsukja a száját, és 47másodpercig csukott szemmel néz maga elé, aztán Mosolycsillag felé fordulva, de inkább csak magának morogja:
- Alábecsülsz, Cir… Mosolycsillag. - a morgásból megszakítás nélkül suttogásba vált, de ezt már egyértelműen a vezérnek címzi - De mindent meg fogok tenni, hogy kivívjam a tiszteletedet. Nem fogsz csalódni bennem. |
- Figyelj kölyök. - fordult vissza Mosolycsillag - Átgondoltam. Ugyanis, én, veletek ellentétben, szoktam gondolkodni is. És…
*Megrázza a fejét, és Holdcsillagra néz, majd vissza Vadmancsra*
- Így ez törvényes. Semmi nem tiltja, hogy egy törzs menedékébe fogadjon egy másik vezért, és helyettest, ha ez szükséges. Minden más esetben, hivatalosan elloptam Holdbundást, ami nem jó ómen, és mellékesen az egyik legszigorúbb törvényszegés. A mai napon már sikerült belehalnom abba, hogy agyatlanul csináltam dolgokat. És nincs kedvem túl gyakran megismételni.
*Visszanéz Holdcsillagra*
- Nem fogom engedni, hogy Holdkölyköt újból megölje az a elmebeteg állat. És, - mosolyog Vadmancsra - ha befogadtalak volna a törzsembe, úgysem lettél volna képes megérteni, hogy Mosolycsillag. És emiatt előbb-utóbb nyomorékra kellett volna, hogy harapjalak, vagy megölni. Csak mert én nem száműzök macskákat, az túl nagy kegyetlenség.
- Vadmancs, nincs veled semmi gond, csak egy idióta vagy. Amúgy, mit akartál kérdezni?
*Ránéz Virágmancsra*
- Te meg csukd be a szád, ülj le szépen, csukd be a szemed, és számolj el százig, addig újraindul az agyad, és felfogod tudni fogni a dolgokat.
~ Kétlábú játékszer… ~
|
*Meglepődve lép hátra egyet. Szemei nem árulkodnak semmiről, még füle sem moccan idegesen. Csak tartása egyhén idegenkedő. ~ Mi van? Mit ettekl ezek? ~
Segélykérőn nézett Névtelenre, de nem számított semmi igazi válaszra. Fejét oldalra billentette és pajkos mosoly kúszott fel pofáján. Nem hülye, jól lát bizonyos dolgokat. Másokat persze nem...*
- Ezt ti jól meggondoltátok? - Olyan hangsúllyal mondta mindezt, mint aki már előre tudja mihez kezd. Persze ennek csak töredékéről volt szó. Nem tudott biztosan semmit, csak tippjei voltak... Meglehetősen zavarosak...*
-Most komolyan helyettes leszek, vagy csak szórakoztok? - egy pillanatra elgondolkodik. Mosolycsillag valamit akar. Bár befogadja őket ideiglenesen, de rosszban sántikál. ~ Bár tudnám miben... ~ A kérdésre nem vár végülis választ, hisz csak költői felvetés volt. - Jó. Viszont lenne majd pár kérdésem a tapasztalt mamamacskához. Mert lehet hogy ezzel szabadmancsot kaptam, de nem ártana tudni pár dolgot a vezetésről. Hisz én még rendes harcos kiképzést se kaptam, csak amikkel magamnak szolgáltam. -emlékeztette társait a legnagyobb buktatóra. De tanulni akart. És a lehető legkevesebbet hibázni. Annak ellenére, hogy a Szél vezérét ismét mamának szólította, komoly volt. Még szemében is megcsillant a tisztelet, de ő maga sose vallaná be...* |
- Jobb ötletem van - ugrott Vadmancs elé Mosolycsillag (ahogy leérkezett, arca egy fájdalmas fintorba torzult, de szinte azonnal visszaváltott a „idióta” mosolyába) - cserébe, hogy nem vagy képes megjegyezni a nevem.
*Lehajol a közben odaérő Holdcsillaghoz, és hosszasan sugdolózik a fülébe*
*A kölyök vezér bólogat, majd odafordul Vadmancshoz és Kékvirághoz*
- Akkor én most, mint a Villám Törzs elfogadott vezére, harcosnak nevezlek ki Vadmancs, a harcosneved… Vadbundás. De persze amíg nem lesz lehetőséged a saját táborunkban elvégezni a kötelező virrasztásodat, addig nyugodtan használd a növendéknevedet.
*Visszanéz Mosolycsillagra aki újból súg valamit a fülébe*
- És most, hogy teljesértékű harcos vagy, lehet saját növendéked. Aki a házimacska Virágmancs lesz.
*Kékvirághoz fordul*
- Az te vagy.
*Egy hosszú pillanatig elbizonytalanodva Mosolycsillagra néz, majd újból Vadmancsra néz*
- És most, mivel jobb nincs, de teljesen teljesítettük az ősi elvárásokat, Vadbundás, kinevezlek a Villám törzs helyettesének.
*Mosolycsillag vidáman megnyalja Holdcsillag fejét, majd a két megdöbbent (remélem) macskára vigyorog, majd fennhangon végignyávogja a tábort:*
- Én, Mosolycsillag, a Szél törzs vezére, ezennel kihirdetem, hogy a Villám Törzs vezére, helyettese, és annak növendéke a Szél törzs vendégszeretetét élvezik, bánjatok velük úgy, mint a saját törzstagjaitokkal. Oda mennek, ahova akarnak, legalábbis az ésszerűség határán belül. Azaz, nem az idegeimre.
*Megrázza a fejét, és ránéz a valahol sunnyogó Mókusmancsra*
- Jah, és a Villám törzsi vezér kabala növendékére is az vonatkozik, amit az előbb mondtam. Cserébe megkérem a vendégeinket, ne kavarjanak nagyobb gondot, mint amit még el tudok viselni. Mert akkor kénytelen leszek megenni őket fürjtojással. Ugyanez vonatkozik akkor is, ha a nyakamra hozzák a másik Villám törzset, vagy az Árnyak törzsét. Ha a Folyó törzset sikerül, akkor pisztránggal eszem meg őket.
- Ha valakinek kérdése van, megtalál a vezér szikláján. Ott szívom magamba az éltető napfényt, mert lassan a sok sötét elme elsötétít engem is, és fekete macska leszek, cirmos helyett.
*Megfordul és magukra hagyja őket, elindul a vezérszikla fele.* |
*Mikor Mosolycsillag végre leszállt róla, még feküdt kicsit. Így közelebb a földhöz, érzett pár olyan szagot, amit eddig nem. Ez egy pillanatra lekötötte. Utánna viszont lustán kelt föl, és fejével intett Névtelennek, hogy jöjjön.*
- Nah jó... Akkor most, hogy így elvileg elvagyunk fogadva - nyávogta vidáman, de óvatosan - menjünk, ismerkedjünk meg a többi széltörzsivel. Esetleg Mosoly-mama, mutass be minket. Nem örülnék, ha valaki megtépne, csak azért, mert úgy képzeli betolakodó vagyok.
*A vezér nevének említésekor játékosan kacsintott hátra, és lapos, rövid ugrásokkal indult meg arra, amerre a tábor közepét, és a többi macskát sejtette... ~ Lenne kérdésem. De talán nem most van itt az ideje. ~* |
- Tudok vadászni - nyávogta visszafogottan Kékvirág - attól hogy házimacska vagyok, még nem vagyok a emberek játéka. Jobb, ha tudod,
*Félrekapja a pillantását Mosolycsillagról*
- nem leszek a terhetekre. Igazából… Nem akartam elmondani, mert szégyellem, de - nyávogta lekuporodva a földre - Vadmancs a útnál talált rám. A régi gazdám meghalt, és az újak megbetegedtek tőlem. Úgy gondolták, a legjobb lesz, ha "szabadon engednek". De eléggé okos vagyok ahhoz, hogy tudjam, egyedül nem viszem sokra.
*zavartan rámosolyog Mosolycsillagra*
- Dióhéjban ennyi a történet. Igaz hogy házimacska vagyok, de nem akarok engedély nélkül élni az erdőtökben, elmenni meg gyenge vagyok. És Vadmancs, akivel idefele találkoztam, azt mondta, hogy befogadod a Villám törzsiekket. Jobban, mint a kóbor házimacskákat.
*Nagyon-nagyon a földet nézi*
- Csak arra kérlek, adj egy esélyt, mielőtt elkergetsz, a biztos halálba. (Kétségbeesett fej) |
- Nem vagy túl okos, Virágbunda. – nyávogta Mosolycsillag vidulva, ahogy a zavarodott kékséget nézte, majd Vadmancshoz fordult – Házimacska. Nem tudom neked mint mondott, de azok a formák a fülében úgynevezett „számok”, nem foltok. Valószínűleg valami túltenyésztett "fajmacska". Játék a kétlábúaknak. De te fogtad, egyed meg te is. Etesd, vagy zavard haza, a te dolgod.
*Vadmancs szemébe nézett*
- Tudom, hogy nem te ölted meg Hermelinbundást. Ha te tetted volna, nem lehetnél itt. Hársfabundás volt, aki bármikor téged is feláldozna. Nézd, őszinte leszek. Amíg kibírod, hogy nem feleselsz vissza folyton, és nem kavarsz túl sok bajt, lehetsz a törzsemben.
- Lehet, most azt gondolod, a Szél törzs túlságosan felelőtlen, hogy bárkit beengedünk, de valójában az erdő legjobb területe a miénk, szóval, ha azzal tudok borsot törni a patkány orra alá, hogy befogadlak, bőven megéri azt, amit megeszel. De…
*Hirtelen megindul, és hanyagul a földre löki a fiatal kandúrt, majd inkább vidáman, mint fenyegetően ráteszi a mancsát a nyakára*
- Csillag. Mama-csillag, Visító-csillag, Cirmi-csillag, esetleg IdiotaIdegbetegBorzszagúBamba-csillag. Mármint, ha túlmutat az értelmeden megjegyezni azt, hogy „Mosolycsillag”. Pedig jó lenne, mert legközelebb nem csak „lekötlek” hanem be is áslak a földbe, hogy csak a fejed látsszon ki. Aztán szolok a kölyköknek, hogy te vagy az új játékuk.
*Elengedi, és „segítsek felkelni?” fejjel néz rá*
- Csak egy nagyon pici tiszteletet, azt szeretnék. Cserébe nem hagyom, hogy a patkány rád húzza a vizes lepedőt. Megoldható?
*Óvatosan megfogja Holdcsillagot a grabancánál fogva, és leteszi közéjük.*
- Amúgy, az igazi vezéred is itt van nálunk, és… próbálj meg úgy tenni, mintha ez a szőrgolyó is vezér lenne, nem pedig… egy szőrgolyó. Holdcsillag. A Villám törzs a Csillag törzs által elismert vezére.
*Sóhajt, majd felnéz az égre*
- Fehércsillag, komolyan, már hiányzol. Pár nappal ezelőtt még olyan nyugodt volt minden, most meg…
*Lehajol Holdcsillaghoz, és valamit a fülébe súg, amit a kölyök először értetlenül, majd egyre lelkesebben hallgat, majd csillogó szemekkel megkérdezi:*
- Ilyet lehet?
*Mosolycsillag nevetve bólogat* |
*Vadmancs csak fülét billentette meg, mikor Gyorskarom azt mondta,rosszban sántikálnak. ~ Hát jah... ~ Vidult magában, de nem tartott sokáig boldogsága, ez ugyanis nem a megfelelő idő volt rá.*
- Nem én öltem meg Hermelinbundást. - Motyogta maga elé zavartan, alig hallhatóan. Már unta ismételgetni, és zavarta, hogy mindenki az ő nyakába varrja az egészet.
Arra már nem is válaszolt, hogy hogyan használhatná a képességeit... De arra már igen, mikor megtudta, hogy Névtelen szobacica. Arcáról a döbbenet minden jele leolvasható volt... *
- Házi? - Furcsálkozva, szinte idegenkedve nézett társára. ~ Na és, ha igen? Ígyis ő mentette meg az életem, ha csak közvetve is... ~ Gondolatai bár pozitívaknak nevezhetők, szeme ide-oda ugrált.*
- Nem utánna mászkáltam, Mosoly-mamus! - állt sarkára megelégelve a vezér élcelődését - Próbáltam valahogy életben maradni, mivel nincs ezen a kicseszettül felforgatott világon egy olyan talpraesett macska sem, aki képes lenne engem lekötni! - Füleit hátracsapta, és nem idegesen, de nyomatékosítón fújt egyet. Kicsit megnyugodott, mikor a vele szemben álló nőstény annyit nyávogott, mindegy, de azért továbbra is meglehetősen feszültnek tűnt.*
- Hello, Holdbundás... -Vetette oda régi törzstagjának, és csak egy pillanatra nézett felé. Már szinte elfelejtette milyen nyugodt is volt mindig a fiatalabb macska közelében. ~ Mért? ~ Annak morgása nem zavarta, kezdte megszokni, hogy Névtelen jobban vonzza a bajt, mint ő maga.
Ismételten meglepte, mikor Kékvirág összehordott ezt-azt a törzshöz való csatlakozásról, arról, hogy Vadmancs tanította... A fiatal hím szemét forgatva, tüntetőleg nézett el az ellenkező irányba. ~ Hát ennyire nem tűnik fel neki, hogy itt van egy másik Villámtörzsi is? Neki legalább arról kéne tudni, hogy szándékában állt csatlakozni... AAh... ~ Idegesen megrázta fejét, és visszatért a történések helyszínére. *
- Mi van? -nyávogta ismételten megdöbbenve - Mit meséltem, kiről? Őőh... kissé lemaradtam, cicus... - bocsánatkérőleg sandított Mosolycsillagra - Elgondolkoztam pár dolgon...
*Tüntetőleg ült le, és farkát idegesen csóválta meg olykor-olykor.*
- Jah, tanítasz, csak én nem figyelek... - sóhajtotta lemondón, mivel kezdett rájönni, hogy rögtönzésben nem olyan jó korábbi életmentője, mint tanácsadásban.
Mikor Névtelen nekidörgölőzött, meglepetten pattant fel és ugrott arrébb. Nem szokott hozzá a nőstény érintéséhez, hisz eddig ő maga is próbálta betartani a felállított korlátokat. Kifejezetten idiótán nézett a másikra, bármire kész állásban, légzése a hirtelen ugrástól kusza, de nem kapkodó... Gondolataiba egy apró tövis furakodott be. ~ Ha... és HA tényleg házimacska, ahogy azt Mosoly-mama sejti, akkor viszont azok a hímek is szelíd cicusok, akikről azt mondta, közéjük tartozik... Viszont akkor... ~* |
*Kékvirág zavartan nézte Holdcsillagot, majd így válaszolt, szemét kihívóan Mosolycsillagra emelve:*
- Kizárt dolog, hogy a kölyök látott volna valaha. És,
*Szemét zavartan lesütötte*
- attól hogy házimacska vagyok, még nem kell ennyire leírni. Vadmancs tanítgatott erre-arra, és… Csatlakozni akartam a Villám törzshöz. De Vadmancs már nem tud oda beajánlani.
*Felvesz egy „ha ennél jobban lesütöm a szemem, és nem nézek rád, akkor felborulok” pózt*
- És azt hiszem, Vezér Mosolycsillag, hogy te is vagy olyan jó vezető mint …
*Félrebillentett fejjel kutat az emlékezetében, majd kínosan elmosolyodik*
- Mint a fehér nőstény, a Villám Törzsben… Tudjátok, aki a szürke kölyök anyja, akit megölt a fehér kandúr, és most… itt… van… élve?
*Rámered Holdcsillagra, mint aki most látja először, majd buta fejet vágva Vadmancshoz fordul*
- Mármint, ez a kölyök úgy néz ki, mint akiről meséltél, hogy megölte, aki megölte Mosolycsillagot.
*Körbenéz az eléggé érdekesen néző macskákra*
- Nos izé, Vadmancs eléggé sok dolgot elmondott nekem. Cserébe én… Házimacska dolgokat tanítok neki, amik hasznosak. Mint például cipőt kötni.
*Nekidörgölőzik Vadmancsnak, és rettentően "szerelmes" fejjel megkérdi tőle*
- Igaz, Vadmancsom?
// Amúgy, Felissa sem túl idős. Talán ha egy éves lehet. ^_^ Lehet, ezt elfelejtettem említeni? // |
- Vadmancs, aki megölte Hermelinbundást – nyávogta Mosolycsillag nevetve, ahogy felbukkant Gyorskarom mögött – csak idetaláltál. Valóban, pont szükségem van profi orvosmacska gyilkolási képességekkel rendelkező növendékekre. Folytathatnád mondjuk a fehér patkánnyal. És ki a barátnőd?
*Kékvirághoz megy, majd megszaglássza, nem foglalkozva a nőstény ideges tekintetével*
- Virágillat, és…
*Megdöbbenten ránéz Vadmancsra*
- Ő egy házimacska. Nem mondod komolyan, hogy azért császkáltál összevissza, mert egy házimacska-lány után jártál. És nem mondod komolyan, hogy most idehozod. Egyáltalán, mit eszik ez? Képes egyáltalán enni, vagy etetni kell mint a kölyköket? Bah! Kandúrok…
*Pillanatig gondolkodik, majd megrázza a fejét*
- Nem érdekes. Vadmancs, felőlem akár gumilabdát is hozhatsz, de te fogod etetni. Komolyan. *Odafordul Kékvirághoz*
- Virágbunda, komolyan mondtam. Azt eszed, amit fogsz, vagy amit Vadmancs fog neked. Kizárt, hogy házimacskákat etessek. Egyébként meg felőlem maradhatsz.
*Holdcsillag ebben a pillanatban bukkant fel a macskák között, és vidáman odanyávog Vadmancsnak*
- Szia Vadmancs!
*Kékvirágra siklik a tekintette, majd összeszűkül a szeme*
- Téged láttalak már, igaz? – morogta. |
- Valóban? - lepődött meg egy kicsit az orvosmacska. Jobban szemügyre vette Vadmancsot. ~ Hm... lehet, hogy már tényleg láttam... ~ gondolkodott el magában Gyorskarom. Majd a gúnyos megjegyzésre felfigyelt. Érdeklődve pillantott Mosolycsillagra, hogy mit válaszol. Kis növendéke, Mentamancs meg nyivákolni kezdett. A kandúr rápillantott. - Vihar törzsi macskák - mondta halkan - Szerintem rosszban sántikálnak.
 |
*Meglepődött mikor hirtelen a már ismert Gyorskarom szagát hozta felé a szél, de inkább figyelt Névtelenre. Kellemesen nevetett magában, mikor társa egyértelműen meglepődött azon, hogy hirtelen a tábor közepére léptek.
~ Villámtörzsi száműzöttek? Mindketten? Többet lódít, mint én bármikor! ~ Vidult csendesen, majd megpróbálta a figyelem nagy részét magára vonni. Akármilyen mókás is volt így a nőstény helyzete, azért mégiscsak Vadmancs ígérte hogy megvédi.
Kimérten biccentett a két Szél törzsi felé, nem tiszteletből, pusztán kötelező diplomáciai utalásként.*
- Már ismerjük egymást, Gyorskarom. Úgy tűnik, Hársfabundás túl veszélyesnek talált engem a vezéri poziciójára nézve, és inkább kitagadott. Úgy hallottuk, hogy Mosolycsillag örül az erős növendékeknek, ha azokat máshol már nem látják szívesen... - Nyitva hagyta mondatát, bár egyértelmű célzás volt hangjában.
Nem tudta, hogy a nőstény mellette mit akar mondani a széltörzsieknek, így Vadmancs farkávan "megpöckölte" annak orrát. ~ Sokáig nem fogom tudni elhalgatni, hogy hívnak, hacsak nem találsz ki gyorsan valamit! És te azért nagy vagy már növendéknek... ~ Aggodalmainak nem adott sem hangot, sem mozdulatot, de bízott benne, hogy Névtelen kitalál valamit magának, amihez a kandúr is alkalmazkodhat később...* |
Mosolycsillag és Gyorskarom mellett haldtam,amikor megpillantottam a két idegen macskát. ~ Egy-pár dolgot nagyon jól ismerek,de harcban nem vagyok jártas.~ Végigmértem a két Villám törzsi macskát: ~ A csíkos vagy növéndék, vagy nagyon kicsi nőstény. De miért épp ide jöttek?~ Gyorsan a tanítóm mellé siettem. -Gyorskarom! Ezek kicsodák? És miért vannak itt?...Több kérdést már nem tett fel,mert nem akarta őt túlterhelni,mintha amúgysem lenne semmi gondja.
Nem igazán szoktam mások reagjaiba beleszólni, de van egy olyan érzésem, hogy ezt most meg kell tennem. A reagokban nem E/1-ben (eszek, alszok, futok), hanem E/3-ban ( eszik, alszik, fut) írjuk.
Gonosz társszerkesztő.
|
Mosolycsillag, Gyorskarom és a két kölyök -ha jön- besétált a táborba. A nőstényvezér kihúzva magát, mellette a kicsit bátortalanabb orvosmacska. Észrevette a két idegent. - Ez mi ez? - morogta halkan. Megrázta a fejét. ~ Mi van velem? Megcsípett egy bolha. Biztos. Vagy goromba gombát ettem. Pedig szeretem a gombát. Az finom és jó és... vicces a neve, meg ahogy kinéz. ~ a kandúr megrázta a fejét. ~ Hagyjuk a gombát. Nézzük meg inkább ezt a két macskát... ~ végigmérte Vadmancsot és a másik valakit, akinek nem tudom a nevét. ~ Kémek? Nem hiszem. A vezér ennyire megbízna két kölökben. Meglehet. Vagy töpörödött macskák. Olyan nekünk is kéne. Manó macska. Ez még aranyos is. ~ az orvosmacska ismét megrázza a fejét. ~ Ne térjünk el a témától! ~ figyelmezteti magát.
|
Úgy tűnt, a kék cica sokkal felszabadultabban érezte magát, ahogy kijutottak az erdőből, és a Szél törzs füves területein haladtak. - Csak a hangokat kell követni – nyávogta, mintha természetes lenne – rengeteg macska előttünk. Csak itt át ezen a bokron, itt átbújsz, és…
*Hirtelen elakad a szava, ahogy rádöbben hogy figyelmetlenül bemasírozott a Szél törzsi tábor kellős közepébe, és a Szél törzsi macskák bizalmatlanul méregetik őket*
- Macskák, ha még egy lépést tesztek felém, komolyan bajban lesztek – fújt feléjük, - majd kicsit barátságosabban hozzátette – Cirmi… Mosolycsillagot keressük. Izé…
*Behátrál Vadmancs mögé*
- Villám törzsi száműzöttek vagyunk. Mindketten. |
*Vadmancs óvatosan lépdelt az idegen területen. Bár korábban már kószált a Szél törzs vidékén, akkor is megjárta. És most még csak nem is volt egyedül. Szorosan Névtelen mellett haladt, és igyekezett kiszagolni Mosolycsillagot, vagy a másik macskát, akikkel összetalálkozott korábban.
Bár már rég jártak erre, és a szagukat már elfújta a szél, de egy-egy lábnyomot a nedves földben, vagy szőrcsomót az ágas-bogas bokrokon azért még ki lehetett fürkészni. Ezeket a bizonytalan jeleket igyekezett hát követni.
A terület hamar változott, és könnyű volt kideríteni, hogy már egy belsőbb részén járnak.*
- Van bármi ötleted, merre van a tábor?
*Kérdezte bizonytalanul, bár úgy tűnt céltudatosan megy előre...* |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
