|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:40 - |
Pici tó, a törzs legfőbb vízforrása. Úszni is lehet benne, ha valaki azt szeretne. |
[48-29] [28-9] [8-1]
- Ha esetleg eleresztesz talán elmondom... - Támasztotta kimeresztett karmaival mancsát Hársfabundás mellkasának. Mint senkinek, nek sem látszott megadni a kellő tiszteletet. - Nehogy te is azzal gyere, hogy veszélyes dolgok vannak az erdőbe, mert én fáramászom! Amúgy... Hermelinbundás biztosan nem okoz gondot. Valaki még előttem megtalálta. És nem tetszett neki.
*Idegesen fújt ahogy befejezte mondatát, farka akár egy csörgőkígyóé. Izmai feszültek ezüstös bundája alatt. Idegesen vizsgálgatta Hársfabundásból azt, amit látott.*
-Ha ennyire tartasz mindentől.. TE mit keresel itt?! Te is ugyanúgy Szél területen vagy, akárcsak én! Ráadásul az erdőben... És egyátalán nem festesz úgy, mint aki teljesen ura önmagának. - Maró gúny volt utolsó mondatában, de megalázó helyzete miatt ennél többet nem mert megereszteni. Ő volt alul, és ezt tudomásul kellett vennie. Meghát... ő még csak növendék...*
|
*Vadmancs hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Még idejében fordult oldalra, hogy lássa a macskát, aki nagy sebességgel vetette rá magát, és döntötte a földre. Mielőtt a növendék érdemesen reagálni tudott volna, a fehér macska fogai már a torkát fogták. De mégsem zárultak össze.*
- Vadmancs! Te mit a csudát keresel itt? – nyávogta felháborodottan Hársfabundás – ilyen nincs! Hermelinbundás megvádol, a szél törzsiek megölték Holdmancsot, és most te, itt.
*Idegesen morog*
- mindenki megörült ebben az erdőben?
|
*Undorodva ment vissza a hullához, melynek még vére is alg alvadt meg. Az Ősök mesélték, még nagyon kis korában, hogy az árnytörzsnek különleges tulajdonságaik vannak... És hogy ez úgymond megosztható, egy bizonyos időre. De lélekörlő lehet feldolgozni azt.
Idegesen, és nem utolsó sorban tartózkodón járta körbe Hermelinbundást. A gerince mentén talált egy érintetlen területet. ~ Na neeem... ezt még a törzsért seem! Csak egy ósdi mese, lehet hogy nem is igaz! ~ Ezzel a gondolattal hagyta ott a hullát és indult el a holdkő felé. Ő maga sem tudta mért nem igyekszik jobban, pedig bírta volna azt az iramot is. De Vadmancs szívét egyre jobban szorongatta a félelem. Mi van, ha ez az egész nem is a törzsére megy?
Hirtelen állt meg, karmai mély árkokat vájtak a puha földbe.*
|
// De bizony, friss. Alig pár órás lehet. //
A csend körbefogta. Most már a tó sem a hívogató hűsölést jelentette, hanem a mélységet, ami elnyel. Hirtelen Kékvirág szavai jutottak eszébe. Meg azok a dolgok, amik tegnap történtek. A vezére halála, és hogy a saját törzse orvosmacskája elindult a holdkőhöz azzal a vérlázítóan fiatal kölyökkel. Lehet, ők is veszélyben vannak?
(Egy ismerős, de a beazonosításhoz túl gyenge szag is volt a területen. ) |
*Vadmancs idegesen kémlelt körbe. A dög nem friss volt, legalább 2-3 napos a szagokból, és a benne lakmározó lárvákat tekintve. Ő maga nem ismerte az árnyak törzyét , de nem hallott felőlük jót. A nyomok alapján arra következtetett, hogy a veszély már elmúlt. ~ ...De több mint valószínű, hogy nem itt fogok nyugovóra térni... ~ Érzékeinek már jóval nagyobb figyelmet szentelt, és nem hagyta hogy a játékos kölyök része ismét eluralkodjon rajta. Ösztönei szinte üvöltöztek vele. Baj! Nagy baj! Szólni kéne valakinek! - De nem! rögtön én lennék a felelős! Nemcsak hogy területsértés, még gyilkosság is! - Nem baj! Egy árnytörzsit megölni nem könnyű! Félni fognak! Mindezt és a hasonló érzéseket hamar félretolta. Egyszrűen kizárta őket fejéből. Igyekezett hideg fejjel gondolkizni mikor... ~Mi a?!~*
|
Ahogy Vadmancs a parton falatozott, hirtelen furcsa szag csapta meg az orrát. A vér szaga volt, de nem zsákmány vére. Egy macska vére. Mikor a szag után ment, megpillantott egy eléggé csúnyán összemarcangolt macska tetemét. A szagok egyértelművé tették, hogy életében nőstény, és Árnyék törzsi volt. Ahogy átfutottak fejében a gondolatok, hirtelen már be is tudta azonosítani a maradványokat, amikor még macska volt: Hermelinbundás, az árnyak törzse orvosmacskáját találta meg. Vagy ami maradt belöle. |
*Bár maguk a jelölések nem érdekelték, a tó közelében már laposan közlekedett. Szeme mindent lát, orra mindent érez, füle mindent hall. Bajsza a levegő legapróbb rezdüléseit is élesen jelezte. Ám a általános életen kívül nem érzett semmi lényegeset.
Vadmancs zavartalanul közelíthette meg a tavat, bár olykor úgy érezte mintha figelnék. Persze ezek csak elképzelt önriogatások is lehettek. Mikor közel ért a tóhoz, óvatosan lefetyelni kezdte a vizet. Szerencséjére nem volt sós... Egy hal úszott el előtte, gonoszul, szinte arcába nevetve. Ezt egy ilyen kis fiatal hím pedig nemhagyhatta. A hal után ugrott, és könnyedén eltörte gerincét. A víz kékjét vér szennyezte be.
Ha pedig már Vadmancs vizes lett, benn is maradt. Szájában a hallal úszkált egy kicsit elégedetten, büszkén. Ekkor a part mellett, egy vidrát pillantott meg, amit hátán úszva elégedetten csemegézik egy feltört kagylóból. Ő maga is megpróbálta utánozni. egy darabig ment is, ám amikor egy nagyobbat próbált harapni a halból, lesüllyedt a víz alá. Orra, szája, füle telement vízzel. Kamait mélyen zsákmánya puha húsába vájta, nem eresztette. Mikor felbukkant a vízen, prüszkölve rázta fejét. Légzése kapkodó volt... Hamar kiúszott a partra, és mígy víztől csöpögő bundáját szárítgatta, igyekezett elfogyasztani ebédje maradékát.
|
Pici tó, a törzs legfőbb vízforrása. Úszni is lehet benne, ha valaki azt szeretne. |
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
