|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:29 - |
Tradicionális csatatér, elég nagy ahhoz, hogy akár három-négy törzsnyi macska is itt verekedjen. A nem békés nézeteltéréseket is itt szokták lerendezni macska-macska ellen. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Cikkcakk? Olló-testvérek? - kérdezte értetlenkedve a nőstény mögül. Ez a kandúrnak magas volt. Nem baj, lehajtotta a fejét, s mancsára tette. ,,Otthon" szeretett volna lenni. A kis barlangjában, növendékeit tanítani, s nem itt, idegen macskák között, ráadásul nem ért semmit. Nem szeretett buta és értetlen lenni. Lehunyta a szemét és magába nézett. Amit megtanult azt, tudta, de egyébként nem volt az a macska, aki ért az élethez. Ezért bújt Mosolycsillag háta mögé. Mélyen szégyellte magát, hogy ,,egy" nőstény jobb, mint ő.
 |
- Czik és Czak… - nyávogta elgondolkodva a kék - jahogy cikcakk. Ez egy bonyolult történet. Ők ikrek. Teljesen. Ezért,
*hirtelen elhallgat*
- Bonyolult. Amúgy, te voltál házikedvenc? Furcsa…
- Nem a fákkal, az erdővel. - nyávogta csöndesen Kékvirág Vadmancs fülébe - Czikéknek nem gond, ők nincsenek egyedül sohasem, én pedig… képes vagyok nem ezt látni, amit a szemeim. Alfonz sokkal okosabb, mint mi, de ő… Említettem már azt hiszem, nincs teljesen rendben. Ő fél. Rengeteg dologtól, és nagyon. És csak az agressziót ismeri válasznak azzal szemben, amitől fél. Hiszen láttad, még engem is megtámadott. De máskülönben, ő egy rendes cica, higgy nekem. |
*Vadmancs fejében megfordult a hangos nevetés, de visszafogta magát. Mindenesetre tetszett neki a kék erősen ambivalens reakciója... *
- Mi bajotok a fákkal? - súgta csendesen, lehajtott fejjel Névtelennek.*
- Nem, nem ti... Czikken és Czakkon elmélkedem... Engem Rózsabogyolóbabának akartak elnevezni... Csakhát, nem jött be... és ... - elhallgatott, ahogy egyre közelebb került a múltjához. Idegesen rázta meg fejét, és fülét hátracsapta. Nem volt az a természetes, Vadmancs tartása...* |
- Nem láttalak, és természetesen, Mosolycsillag ért ide előbb. - nyávogta a kék kandúr furcsán zavartan - ha te értél volna ide előbb, természetesen, téged szedtelek volna le a fáról. De… - Idegesen pillant a fákra - menjünk.
*Hirtelen zavartan megrázza a fejét*
- Amúgy, mi a baj azzal a névvel, hogy Alfonz? Vagy a Felissa a gond? |
- Már mikor engem elvonszoltak régi törzsemtől sem bírtam ezeket az idióta neveket... - morogta maga elé - furcsa ízlésük van ezeknek a kétlábóaknak...
* Megrázta fejét, és ezzel részéről le is zárta a nevezéktannal kapcsolatos dolgokat...
Besorolt Felissa mellé, és nyugodtan nézett a vezérekre.*
- Akkor viszont, ha semmi további dolgunk itt, akár fel is szedhetnénk azt a nyolc önnállósított mancsot... - hirtelen eszébejutott valami. - Alfonz, te láttál engem, mikor a faágról néztem le a mezőre? Szóval észrevettél mikor érkeztem? Csak mert... érdekelne, hogy végülis Mosolymama, vagy én értem ide hamarabb... - A nőstény vélhetőleg feddő tekintetét gondosan elkerülte, de minden mozzanatot figyelt szeme sarkából. Bár nem bízott a kék kíndúrban továbbra se, azért jóval közvetlenebb hangot ütött meg az eddigi távolságtartáshoz képest. ~ Ha már így alakult... Úgyis együtt leszünk, ameddig meg nem unja a törzsi életet. Vagy ameddig valamelyikünk fűbe nem harap... Vagy ki tudja, lehet hogy egész jól megleszünk. ~ Persze nem táplált ennyire naiv gondolatokat, de nem tartotta kizártnak, hogy zavartalanul éljen a másik mellett...* |
- Cikkcakk? - kapja fel a kandúr a fejét. Ijedtében behúzza a farkát. - Ki akar ollóval cikkcakkokat vágni a bundámba? - motyogja halkan az orra alá. Óvatosan, hogy senki ne vegye észre, vezérnősténye mögé bújt. ~ Mosolymama, védj meg! ~ nyüszögte halkan, s összekuporodott a nőstény mögött. Ha valaki értetlenül ránéz, akkor zavarodottan elővillantja Colgate-mosolyát.
|
- Hogy úgy érted, hogy Czik és Czak veszélyben lenne „egyedül”? - Alfonz arcán őszinte vidámság futott át - úgy tudom, itt nem élnek pumák. Te szentséges Claudandus, Vadmancs, neked fogalmad sincs semmiről. És…
*Hirtelen lenyeli a mondatot*
- De nem is kell mindent tudnod. Egyenlőre azért is hálás vagyok, hogy nem bántotok. A fehér gyógyítotok veszélyes, de ők már nem lennének annyira vigyázatlanok, mint én. És amit mondasz, a régi törzs, és a meg nem bocsátásról. A vörös kandúr meg akart ölni, én csak megvédtem magam! Ne találd már ki, hogy hagynom kellene hogy a torkomat rágcsálják. Én nem vagyok halhatatlan, és rosszul esne, ha egy fsc terítene ki. Komolyan. |
*Vadmancs zavartan rázta meg a fejét. De ezzel ismét megmozdult... Újra élőnek tűnt.*
- Nem. Egyátalán nem. Én nem erre gondoltam, és nem erre akartam kilyukadni. - Metszőn nézett a kék kandúrra, mintha elárult volna valamit magából. - VAgyok olyan naiv, hogy tényleg az érdekeljen, velük mi van. Hogy most, hogy gyakorlatilag ti itt vagytok, és szinte velünk, ők sem mászkálhatnak kiszakadva mindentől. Illetve igen, de akkor nagyobb a valószínűsége, hogy ők halnak meg előbb...
*Egy pillanatra ismét elbambult az ég felé, de ez már nem tartott sokáig.*
- És nagyon úgy néz ki, hogy rajtunk kívül van nektek nagyobb elenségetek is. Ha ... és hangsúlyozom, ha Holdcsillag meg is bocsát, a régi törzs nem hinném... Ami kényelmetlen lenne , mivel mikor eljöttem, akkor még erősek voltak...
* Furcsán, szinte értetlenül nézett a két falusira. ~ Hát tényleg nem veszik észre? ~ Tudta, hogy ők tudnak olyat, amit maga, kis növendék erdei fejével nem, de biztos volt benne, hogy nem maradnának életben sokáig. Mosolycsillagnak kellett igazat adnia, ami elsőre nem esett jól neki. Ezek ketten itt előbb utóbb fűbeharapnának... Pedig akkor még a nőstény csak Felissa felé volt meglehetősen goromba...* |
*A kék kandúr szeme kihívóan megvillant, ahogy Vadmancsra nézett, fogai elővillantak, majd kedvesen elmosolyodott, ahogy Kékvirág finoman megbökte a mancsával, majd zavartan mosakodni kezdett*
- Felissa otthagyta őket, hogy figyeljék a szél törzset. Figyelni fogják, és amíg nem szólok nekik, valószínűtlen, hogy bárki is észrevenné majd őket. És ha arra vagy kíváncsi, hogy ha bántani akarnátok, jönnének-e segíteni, a válasz igen. De…
*szégyellősen lehajtja a fejét, és Vadmancs helyett inkább Holdcsillagot nézi*
- Ha bántani akarnátok, azt most tennétek, amíg sérült vagyok, és Felissa is inkább a ti oldalatokra állna egy csetepatéban. De, bár nem értem hogy miért, de mégsem támadtok meg, és ez furcsa. Lehet, hogy Felissának van igaza, és nem is vagytok annyira állatok. Nézd Vadmancs, ha balhéra kerülne a sor, te meghalnál. Aztán a Szél törzsi gyógyító, de utána én is. Vagy esetleg rohangálhatnák sérülten itt a fűben, remélve, hogy végül valaki értem jön. A legvalószínűbb esetben, akkor is az a vége, hogy meghalok. És én, szeretek élni. És ha Felissának megy ez a bizalom dolog, nekem is fog.
*Kihívóan, de nem agresszíven ránéz Vadmancsra*
- Nos, kedves Vadmancs, ez eléggé őszinte volt? |
*Vadmancs csendesen bólintott. ~ Tud valamit a kölyök... ~ Bár még gondolatai is némiképp irónikusak voltak, azért részben komolyan vette a kis macskát.
Gondolt rá, hogy beleköt az ártalmatlan - ártatlan házimacska igazi szerepkörébe, de végülis tartotta a száját. Elnézett a vörösödő égalja végtelenje felé. A levegő mozdulatlan volt, Vadmancs pedig akár egy szobor...
Hirtelen szólalt meg, senkire se figyelve, hogy esetleg beszélt-e...*
- Alfonz, ti hárman voltatok, mikor engem elkaptatok. Hol vannak a többiek? - Hangja határozott volt... - Velük mi lesz?
*Bár a kandúrnak tette fel a kérdést, füleit Névtelen felé fordította. Fejét nem fordította el, továbbra is a messzeségbe bámult. Nem érdekelte, ha a többiek el is indulnak, tartása feszes volt. Nem ideges, nem magamutogató, csak mint aki ott tudna maradni akár a világ végéig is... Távolinak hatott...* |
A kandúr kétségbe esetten figyelte a jelenetet. Ijedtében hátra is ugrott, mikor a mellette álló Holdbundás felszólalt. ~ Nagy a hangja a kölyöknek. Tényleg remek vezér válhat belőlle. ~ Gondolkodik el, s közben remeg, mint a nyárfalevél. Felissa közben segít a kék macskának felkelni. Egy pillantást vet Mosolymamára, mit fog tenni. Amennyiben senki sem ellenkezik, akkor ő is velük tart -,ha út közben nem szándékozik eltévedni.
|
*Holdcsillag meredten nézte a kék kandúrt, elgondolkodva, majd arcán egy ideges rándulás futott keresztül*
- Azt hiszed, hogy,
*A kék macska érezhetően idegesen megrándult ahogy megérezte a kölyök vezér indulatát, és Vadmancs megérezhette az izmok megfeszülését is a bunda alatt, majd hirtelen újból vatta puhaságúra váltott, és így vágott a kölyök szavába, furcsa doromboló felhanggal:*
- Tudom mire gondolsz, a vörös macskára a víz mellett. Figyelj, Holdcsillag, sajnálom. Tényleg. De egyszerűen nem volt más lehetőségem. Nézd…
*Ránéz Kékvirágra, mintha tőle várna megerősítést*
- Csak egy egyszerű, tanulatlan házimacska vagyok, honnan tudhattam volna bármit is holmi területekről, törvényekről? Nekem ott csak egyszerű macskának tüntetek, akik rám támadtak. És arról tényleg nem tehetek, hogy sokkal jobb harcos vagyok mint ti…
*Jelentőségteljesen ránéz Vadmancs túl közel került fejére, és barátságosan rámosolyog*
- És te is láttad, milyen lobbanékony a természetem, de erről nem én tehetek, mert… A kétlábú aki kidobott minket,
*Kékvirág hirtelen a szavába vág*
- Mert Alfonzzal nem voltak túl kedvesek, rengeteget kínoztál, és ráadásul nem teljesen gyógyult fel egy kölyökkori betegségből, ami miatt néha túlreagálja a dolgokat. De ő alapvetően egy nagyon kedves cica, és gondoskodó környezetben nagyon barátságos, és segítőkész.
- És kiállhatatlan a modorom, és egy gyenge idegzetű idióta vagyok - tette hozzá a kék kandúr csintalanságon kapott kölykökre jellemző hangsúllyal - ezt azért ne hagyd ki, Felissa kedves. Hiába fényezel, teljesen érthető a haragjuk. Én, és te is valójában, az ö szemükben csak egy zsákmányt pusztító csavargó, egy kártékony szőrcsomó vagyunk. Ez a pöttyös Vadmancs is biztos nagyon szívesen megkóstolná a vérem. Ezek ilyenek, és..
- Na jó, akkor most legyél olyan kedves, és hallgass! - jött az ideges fújás Holdcsillag felöl - elmondom mi lesz. Velünk jössz, egyenlőre, mint fogoly, és később döntök a sorsod felöl. Vagy esetleg most elhordod azt a kék irhádat, és megígérem, hogy nem fog senki sem keresni. Nos?
- Veletek megyek. - nyávogta a kék macska csöndesen - És… köszönöm. A lehetőséget.
*Óvatosan feltápászkodik (Felissa segít neki) és elindul velük.* (Ha elindulnak ^_^) |
*Bár Vadmancs meglepetten nézett Névtelenre, de koránts sem vol olyan tanácstalan, mint az látszódhatott rajta. Megvolt a véleménye...
Egy pillanatra szintén megzavart Gyorskaromra nézett. Jókedvre derítette az orvoscila viselkedése.*
- Hát, bár érdekelne, hogy pontosan mi is van a srácokkal, de asszem ez a kérdés későbbre tolódik... Mindenesetre Virágbunda már be van osztva alám, egyel több bajkeverő kék már nem oszt, nem szoroz - csípős megjegyzése ellenére kedvesen, mosolyogva nézett a nőstényre. Szinte szelíden. - És akárhogy is, Mosolycsillag, be kell látnod, hogy veled is elbánt. Jobb velünk, mint ellenünk. Ha pedig tényleg beleszeretne tanulni a törzsi életbe, jobb választása nem nagyon akadna, mint egy folyamatosan alakuló új, friss törzsbe csatlakozni.
*Kérdőn nézett Alfonzra, próbálta eldönteni, vajon a kandúr hajlandó-e tényleg tanulni, vagy csak az előnyöket akarja kihasználni az egészből.
Ugyan Mosolymama nevét emlegette, és részben hozzá is szólt igazából, de amíg nyávogott, az idő nagy részében Holdcsillagra szegezte komolyan tekintetét.
Aztán felállt, és otthagyva a kisebb összeverődött csoportot, a kékek párosához lépdelt. A leszorított kandúr szemébe nézett, fentről, aztán leült. Félig oldalt Névtelennek, de szeme sarkából őt is figyelte. ~ Helyettes... fehh... továbbra se érzem úgy, hogy ez nekem való lenne... De ha már kérdezik a véleményem... ~
Megrázta fejét. Mély sóhajtás után lehajolt a kandúr nyakához, és orrával kicsit arrébbtolta Felissa egyik mancsát. Nem nagyon, mivel úgy gondolta, a nőstény tartja a földön társát.*
- Mindenesetre érdekes kérdés, és örülök, hogy nem az én felelősségem eldönteni... |
Gyorskarom zavartan néz vezérére, majd a másik csillagra. ~ Meow, Csillag törzs, segíts! ~ fordult az ég felé. Lassan már tényleg nem értett semmit. Visszafordult a két csillaghoz. Megvonta a vállát. - Benneteket kérdezett, az én véleményem itt nem számít. - jegyezte meg halkan. - Én hiszek a jobb jövőben és az optimizmusban. - tette hozzá halkan. - A jóságban, a reményben... - mondta az orra alatt. Az áldozatul esett macskára néz. Nem nézett ki gonosznak, megérdemelt volna mégegy esélyt. De, lahat, hogy csak Gyorskarom volt ennyire naív...
|
- Részemről én akkor most el is mennék… - nyávogta a kék kandúr zavartan, miközben egyre nyilvánvalóbban az erdőt nézte, mintha várna valakiket, majd megindult befelé a mező belseje felé, nyilvánvaló óvatossággal.
- Alfonz, te nem vagy jól. - nyávogta Virágmancs Vadmancs mögül miközben lenyalta a vért az oldaláról - mármint úgy értem, fizikálisan. Az, hogy idióta vagy, az más kérdés. És most…
*Egy hirtelen ugrással a másik kék macskánál terem, majd meglepően óvatosan leszorítja a földre*
- most sokkal jobb lenne, ha nyugton maradnál, és megpróbálnál viselkedni.
*Hirtelen átlép a földön fekvő macskán, és „ráfekszik” a nyakára*
(mármint a mancsait ráteszi a nyakára, mellé heveredve, a nyakára teszi a mancsait, és a fejét)
- Találkoztam a srácokkal, és mondták, hogy nem vártál meg, hanem iderohantál. - dorombolta furcsa vidámsággal - én meg mondtam nekik, hogy figyeljenek a Szél törzsi táborra, mert nem lehet megbízni bennük,
*Ránéz Mosolycsillagra* - Bocs.
- Úgy hogy, - kezdi nyalogatni a kék macska fejét - hiába is várod őket, jó ideig nem fognak jönni. Csak tudnám mit kezdjek veled…
*Többi macskára néz*
- Mosolycsillag, Holdcsillag, ugye jogosan tartok attól, hogy túl nagy kérés lenne, hogy mindezek után adjatok neki egy esélyt, hogy bizonyítson? Mármint mint törzsi macska.
(A két csillag kérdően ránéz a helyettesére, illetve az orvosmacskájára - Csak hogy a userek is véleményt nyilváníthassanak ^_^ ) |
*A kék kandúr minden mozdulatára idegesen reagál, Mosolycsillagot szinte már mint tényleges vezérét védve. Olykor elpillant a Holdkölyök felé is, sokkal inkább, hogy megnyugodjon. HA az visszanéz rá, gyorsan int fejével Gyorskaromék felé. ~ Menj, állj mögéjük az erdőben. Jobb, ha közel vagy. ~
Persze nem feledkezik meg Névtelenről sem. Bár továbbra se egészen tudja, mennyire bízhat a nőstényben, de farkával óvatosan letöröl annak oldaláról egy legördülő vércseppet. Ennél többet nem nagyon foglalkozott vele, csak mélyen magában.
Ő is szívesen mondott volna pár dolgot, de jobbnak tartotta, ha befogja a száját, és hagyja Mosolymamát nyávogni. Gyorskarom lassú felfogásán, és Mickey egéren együtt már majdnem felnevetett, de inkább a feszült figyelmet választotta. Pedig milyen jó lett volna nevetni. Milyen jó lett volna elfelejteni hol, és kikkel van. De ezt tudta, nem teheti meg.
Bár azt nem értette, Mosolycsillagtól mért nem, és Vadmancstól, magától a szinte legfiatalabb macskától, mért fél Alfonz, de... De egyszerűen nem tudta felfogni.
Lassan oldalazva indult el a Szél törzs vezetője felé, minden neszre, még az általa keltettre is a lehető legjobban fülelve. Szemét pedig le sem vette az ellenséges macskáról...* |
A Mickey egeres poén nem esett le szerencsétlen gyógyszermacskának.
- Mosolycsillag, ha kifejezhetem magamat így; maradj már nyugton a hátsódon! - mordult rá a nőstényre és elé állt, hogy ne menjen be az erdőbe. - Az a szerencse, hogy okos vagy, Mosolycsillag, de néha olyan makacs. Pont, mint egy szamár. Tudom, hogy te vagy a vezér, meg minden, de néha neked is pihenned kell. Vadmancs és az a kékmacska el lesz egy darabig. - morogta, majd leült a nőstény elé. Egy kicsit felkapta a vizet, de szörnyen aggódott vezére miatt. Sóhajtott, mikor a nőstény nem makacskodott tovább és elkezdett Alfonzzal beszélgetni.
|
- Gyorskarom vagy, és én meg mindig Mickey egér vagyok - nyávogta Mosolycsillag furcsán vigyorogva - most komolyan, minden komolytalan szőrcsomó engem néz labdának? Először a fehér patkány, most meg ez a kék emberjáték.
*Belenéz Gyorskarom szemébe*
- Nagyon problémás lenne, ha most odasétálnák, és átharapnám a nyakát? Kezdem úgy érezni, mintha valahol elvesztettem volna az erdőben a tekintélyemet.
*Megindul visszafelé, amit a kék kandúr egy ideges, (vagy inkább reménykedő?) fülcsapással reagál le, majd megtorpan, és leül*
- Illetve, nem megyek sehova. Ezt már egyszer megcsináltam. Akkor kinyírt a fehér patkány. Fogadjunk, ha most odamegyek, kétszer olyan gyorsan, mint ahogy akkor mozgott, mikor lecsapott, átharapja a torkomat, letépi a mancsomat, a letépett mancsomat beledöfi a torkomba, és mire azt mondhatnám: „Mijaú!” át is fest kékre.
*Odafordul Alfonzhoz*
- Maradj csak ott, kékvillám, jó? Gondolom, nem szeretnéd, ha eltűnnék az erdőben. Amúgy, ahhoz először vezérnek kellene lenned. Sőt, először is harcosnak. De ahhoz be kellene tartanod a harcosok törvényét. És ne haragudj, Szederbunda, pont nem olyannak nézel ki, mint aki képes lenne rá. Sőt, úgy nézel ki, mint aki felfogni sem tudná.
*Mosolycsillagosan vigyorog* |
Gyorskarom meg volt zavarodva, bár ez nem volt nagy újdonság. Az események túl gyorsan zajlottak le számára. Az idegen macska távolabb került a kiterült Mosolycsillagtól, így Gyorskarom meg tudta vizsgálni szeretett vezérét. Semmi komoly nem volt, csupán egy erős ütést kapott a feje. Mindenesetre a kandúrodébb szállította a nőstényt. Közben Mosolycsillag magához tért.
- Minden rendben? - dorombolt a kandúr. - Tudod ki vagyok, és te ki vagy? - kérdezte, közben a nőstény szemeit nézte. Nem voltak homályosak és zavarosak. A nőstény makk egészséges volt. Ám Mosolycsillag elhaladva Gyorskarom mellett, az erdő felé megy. - Mosolycsillag, állj! Nem vagy olyan formában, hogy sétafikálj! - fut be a nőstény elé a kandúr. - Veszélyes lehet neked ilyen állapotban. Feküdj le inkább és hozok valami gyógyszert.
|
- Nem fogod elhinni, de megijedtem. - nyávogta továbbra is barátságos hangon a kék kandúr, miközben lopva végignézett a mezőn, és a környező fákon - hiszen Cirmi… Mosolycsillag, igaz? - biccentett a cirmos nőstény fele - szóval ő halhatatlan. Mint az a kölyök is ott az erdőben. Gondolhatod hogy ez milyen fusztrálóan hathat egy hozzám hasonló… házimacskára.
*Feltápászkodik, lassan, mintha megsérült volna, vagy legalábbis még véletlenül sem akar veszélyesnek tűnni*
- Felissa gondolom elnyávogta, hogy alapvetően milyen rövid ideig élünk, és azt is, hogy ez nekem mennyire nem tetszik. Nem akarok mást, csak én is halhatatlan szeretnék lenni mint Mosolycsillag. Ez érthető kérés nem?
*Idegesen körülnéz, mintha keresne valamit, majd visszafogottan dorombolni kezd*
- Szóval, meséljetek erről a kilenc életről… |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
