|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:29 - |
Tradicionális csatatér, elég nagy ahhoz, hogy akár három-négy törzsnyi macska is itt verekedjen. A nem békés nézeteltéréseket is itt szokták lerendezni macska-macska ellen. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Vadmancs egy pillanatra nem tudott válaszolni. Abban biztos volt, hogy Mosolycsillag még nincs olyan állapotban, hogy bekapcsolódjon, a többiek pedig... noss jobba ha vele maradnak.
Nehezen tette túl magát Alfonz súlyán és s viselkedésében beállt komoly változáson. Hitetlenkedve rázta meg magát, mielőtt válaszolt volna.*
- Azt lesheted! Valószínűleg én sem ugrok a torkodnak, ha nem ütöd le a Szél törzs vezérét. - Válasza ingerült volt, de lényegesen nyugodtabb, mint testtartása. - Nem felejtjük el, én legalábbis biztosan nem. Felissának pedig legalább annyi szabadság kijár, mint egy törzsbe tartozó harcosnak! Te pedig, most elmondod... - egy pillanatra majdnem mást kérdezett, mintr amit kellett volna... ~ ...elmondod, mért változtál hirtelen ekkorát! ~ Gondolataiban folyamatosan ez cirkált. Hisz nem hitte volna, hogy ő maga ilyen hatással lenne a kandúrra. - ...elmondod amit akartál, és majd a továbbiak fejlődnek maguktól.
* Vadmancs (kizárólag oldalvást) elindult az erdő, és az ott lévő macskák felé. Nem állt szándékában kitenni magát még nagyobb veszélynek, mint amiben már így is nyakig van... ~ Legutóbb hárman voltak, vagy nem? ~ *
|
A kék kandúrt meglepte a támadás, és már nem tudott kitérni Vadmancs elől. Meglepően messze repült, mintha sokkal könnyebb lenne, mint a mérete megkövetelné - Tulajdonképpen, futhatott át Vadmancs agyán, a fizika törvényeit figyelembe véve, könnyebb lehet, mint Holdcsillag.
Akárhogy is, hosszú pillanatokig fekve maradt, majd ott, ahol földet ért, majd az előzőkhöz képest meglepően szelíd fejjel felnézett, és tényleg barátságos hangon (ezt eddig biztos nem hallotta tőle Vadmancs) nyávogni kezdett:
- Elvesztettem a fejem, azt hiszem. Sajnálom. Tényleg. Csak megzavart Cirmi hirtelen felbukkanása. Aztán Felissa is… És aztán te sem éppen a legbarátságosabb oldaladról mutatkoztál be, ezt el kell ismerned…
*Zavartan nyalogatni kezdi a mancsát*
- És ha elfelejtenénk ezt a közjátékot, és elölről kezdenénk a beszélhetést?
(A háttérben Mosolycsillag kóvályogva feltápászkodik, képén „wtf” arccal, de azért a erdő felé haladva (ha nem mondják neki, hogy ne, bemegy oda) )
(Kékvirág Vadmancs mellett marad, és hátracsapott füllel figyeli Alfonzt. ) |
*Mivel Névtelen (bár lehet nem szándékosan) de meszebb csalta a kék hímet mosolycsillagtól, így már Vadmancs is lényegesen jobban tudott a feladatra figyelni. Mégsem húzta be teljesen a vezért az erdőbe.
A vér szaga ezen a nyílt területen, ahol ezúttal nem fújt a szél, szinte marta orrát. Vagy lehet, hogy talán csak azért érezte így, mivel egy olyan macskához tartozott, akiről már a kölyök sem tudta eldönteni, hogy végülis csak átverni akarja, vagy tényleg kedveli. Ám mikor Holdat felkapta, már Vadmancs is döntött.
Mikor ismét egymás körül körözött a két szinte teljesen hasonló macska, a fiatal kandúr átugrott Mosolycsillag ernyedt testén, és Gyorsmancsra bízta a maradék távot. Csak remélni tudta, hogy az orvosmacska veszi a lapot.*
- Szállj le róla, világos, Méregfog?! - Nyávogta dühösen már ugrás közben, és bár tudta az idegen kandúr nevét, ez valahogy mégis jobban illett rá.
Pont úgy érkezett, hogy ellenfelét oldalba kapja, kimeresztett karmokkal, és ledöntse lábáról a saját lendületével, de arra is számított, hogy a másik félre ugrik. HA így történne, egyszerűen a csatatér fűcsomóiban könnyedén kapaszkodna meg, és rúgná el magát ismét.
Akár hogy is, ha sikerül ledönteni, gyorsan ugrik Virágbunda mellé (bár tisztes távolságot tart), ha nem, akkor a második támadás után szintén a nőstény mellé sorol.
Fejét leszegve, ismételten mélyen lesunyt fülekkel fúj az egyedüli kék felé.*
- Alfonz, vagy akárki vagy is... Ígértél valamit. Mint látom, ezt te se tartottad be! - hangaj akármijen elhaló is volt, komoly fenyegetést hordozott. Valahogy a korábbi, megtört kis növendéknek a helyét teljesen átvette valami más, amire csak neve utalt. Valami, ami vad volt...* |
- Na azt már nem. - nyávogta Kékvirág idegesen, majd egy ugrással Holdcsillagnál termett, majd felkapta a meglepett növendéket, és az erdő fele futott vele.
Mielőtt beért volna az erdőbe, hirtelen megtorpant, és kis híján keresztülesve a hirtelen elengedett cicán, lefékezett, majd villámgyorsan szembefordult az utána rohanó kék kandúrral.
- Futás, pici… - nyávogta csöndesen, miközben minden porcikájában idegességet sugallóan körözni kezdett a kandúr körül, aki persze viszonozta ezt, így pillanatokon belül a két kék macska egymást forszírozva járkált körbe-körbe az erdő előtt.
// Holdcsillag amúgy berohan az erdőbe, és onnan pislog ki idegesen. // |
A kék kandúr meglepődve bámult a hirtelen megjelenő macskákra, majd Vadmancsot találva veszélyesebbnek, felé fordult, hogy nekiugorjon, de ebben az újból nekitámadó Kékvirág akadályozta meg.
- Nyugi, tudom kezelni - nyávogta hátra az erdei macskáknak, miközben lebukott egy ijesztően gyors mancscsapás elöl, és mellső mancsával kigáncsolta a kandúrt, majd fájdalmasan felvisított, ahogy az borulás közben karmaival végigszántotta az oldalát.
- De hát… De hát… - hátrált el a kék nőstény szemében rémült csillogással, fejét ide-oda kapkodva a másik kék macskáról az erdei macska csoportra.
- Ez nagyon kevés - nyávogta a kandúr idegesítő nyugalommal - Felissa, nem lesz időd megmenteni őket, és magadat is. Ezek csak macskák. Sokkal okosabb vagy te annál, mint hogy komolyan megsérülj, vagy… meghalj miattuk.
*Ránéz Vadmancsra*
- Te pedig, jobban tennéd, ha elengednéd azt a macskát. Veled nem leszek olyan kedves, mint vele.
*Hirtelen észreveszi Holdcsillagot*
- Hoppá… Ez. Érdekes.
*Nagyon furcsa fejet vág - mint egy kedvesen mosolygó krokodil*
- Cicc, cicc… Gyere csak ide, cicuska… |
*Vadmancs, miközben Névtelen fölötti ágról ugrott Mosolycsillag felé, a többieknek ordítozott.*
- Mindenki takarodó! Az erdőbe!
*Ahogy az eszméletlen - vagy halott? - vezérhez ért, egy szúrós, már-már gyilkos pillantást vetett mindkét ellenséges macskára. Aztán megragadta a széltörzsi vezért a nyakánál, és elkezdte visszavonszolni a fák közé. Bár Vadmancs nem erős, inkább fürge volt és gyors, fejébe vette, hogy márpedig ezt a nőstényt ő visszarángatja. És hát azért... Akármilyen izmos is volt hozzá képest, azért mégsem eggyezett egy kandúr tömegével...
Fülét úgy lesunyta, szinte alig domborodott ki, farka pedig akár egy marásra kész csörgőkígyóé. Növendék volt ugyan még, kora alapján legalábbis, de akár Felissa, akár a másik kék jött közelebb, tőle szokatlan, mély morgást hallhattak. Koránt sem egy kölyök játékos jelzését...
Olykor fél szemmel Gyorskarom felé sandított, hátha az utolsó pár méteren besegít a gyógycicc.* |
Holdbundás, a fiatal vezér és Gyorskarom, a gyógyszermacska megérkeztek. - Mosolycsillag, minden rendben? - lihegte és odarohant a nőstényhez, akia földön feküdt és körülötte a sok kék macska. A kandúr meghátrált. Aggódva nézte a vezérét. - Ö... izé.. megvizsgálhatom? Orvosmacska vagyok. - nyekegte.
 |
*Mosolycsillag lihegve kitrappolt a csatatérre, majd diadalmasan körülnézett*
- Még nem ért ide - nyávogta a levegő után kapkodva, majd meglepetten belebámult az előtte a fűből kiemelkedő kékszínű macska képébe, aki unott arccal, de annál gyorsabban felemelkedik a hátsó lábára, és mellső mancsaival villámgyorsan lecsapott a cirmos fejére.
*Mosolycsillag elterült*
- Alfonz, mit művelsz? - Hallatszott a jól ismert nyávogás valahol Vadmancs alól, és Kékvirág kirobbanva elsodorta a kék kandúrt Mosolycsillag mellől.
- Felissa… - nyávogta idegesen a Kékbundájú kandúr, miközben farkával ide-oda csapkodott - te hogy a búsba jöttél át egyedül az erdőn? És egyáltalán, mit keresel itt?
*Füllét hátracsapva morogni kezd:*
- Jobb lenne, ha nem szólnál bele, Cirmi az enyém. És mielőtt még azt hinnéd, meghat az, hogy egyedül te értesz a füvekhez, szolok, beszeltem a fehér macskával. Azt mondta, tud nekünk is segíteni, szóval, lassan mondom, hogy megérts: - Már nincs szükségem rád. Ha élni szeretnél, most szépen eltűnsz… |
*Vadmancs az utóbbi időben már annyit járt errefelé, hogy a közeli fák között szinte már csak ösztönből követte a legrövidebb utat. Mikor a mező szélére ért, nem lépett ki a nyílt terepre. A fák között ácsorogva kémlelte a terepet.
Se a korábban látott kandúrokat nem pillantotta meg, de még Mosolymamát se látta. Elkezdett a mező szélén haladni, hátha észreveszi a vezért, aki már régóta megérkezett, és unottan várt a kis növendékre, de vagy nem kereste elég jól, vagy tényleg ő volt az első.
Mivel jobb ötlete nem volt, így felmászott az egyik fára, melynek ága messzire a csatatér fölé nyúlt, de elég magasan volt ahhoz, hogy csak úgy ne lehessen felugrani rá. Így legalább a nőstény észre fogja venni, bár igaz, felhívhatja magára a figyelmet... De végülis... Úgyis azokhoz a dögökhöz jöttek, nem?* |
*Kékvirág egy visszafogott nyikkanás kísértében besorolt Vadmancs mellé, szorosan, hogy szinte összeért az oldaluk, majd lehunyta a szemét, és úgy nyávogta*
- Úgysem lesz semmi baj. És… Biztos vagyok benned. Te jó macska vagy.
*Elindul az erdő felé, de csak ha Vadmancs is megy – csukott szemmel követi a kandúrt, illetve megy mellette.*
// Ha minden jól megy, és Vadmancs nem akar még valamit tenni, akkor folyt: Szél Törzs, tábor. // |
*Vadmancs furcsálva Névtelen viselkedését nézett hátra. Kicsit értetlenül oldalra billentette fejét, de leugrott a faágról, a másik elé.*
- Jólesne, ha elkísérnél... De nem hinném, hogy a semmitől és a mindentől megtudnálak védeni... LAssan már abban is kételkedem, vajon magam megtudom-e védeni, bár eddig úgy tűnik sikerült. - mondta hálásan, de csak magában folytatta ~ És magamat sem segítség nélkül... ~ Orrát és ezel persze fejét a nőstény felé nyújtotta, miközben leült. Úgy döntött, ha a másik be jön az erdőbe, ő egy lépéssel se lesz előtte.... Mikor a további bajokat hallott emlegetni, csak keserűen elmosolyodott...*
- Hát akkor gyere, ha vállalod még így is... Ha nem vagy biztos benne, vagy bennem inkább maradj. - Ezzel felállt ismét, és hátra nézve megfordult.*
//Amennyiben Kékvirág vele megy, csak lusta léptekkel halad a fák között a Szél törzs tábora felé, ha viszont egyedül megy, gyors ugrásokkal tűnik el a sűrűben...// |
- Semmitől. És mindentől. – nyávogta Kékvirág zavartan – Tudom, hogy nincs ott semmi olyan, ami árthatna nekem…
~ Kivéve a rókákat, a baglyokat, a borzokat, a pumákat, a vaddisznókat, a …
*Elkerekedett szemekkel hátrál, majd mélyen beleszagol a mező földjébe*
- A fantáziám fog egyszer megölni. A fantáziám, ami életben is tart.
*Ijedten Vadmancs után nyávog*
- Ne csináld ezt! Az erdő, és a fák egyszerre nem fog menni, még nekem sem!
*Alig halhatóan hozzáteszi*
- Egyedül csak további bajba fogod keverni magad…
|
*~Hát pont ezz... hogy nem akarom, hogy megtaníts rá... nem te... Dehh... mindegy is... Hogy védhetném meg magam másoktól úgy, hogy nem bántom őket? ~ gondolkozott magában. Számára a meekülés mint alternatív megoldás nagyonis megalázónak hatott. És nem futhat el mindenhonnan sérülés nélkül... ~ Csatlakozni? Ehh dehogy! Igen igen teljesen igazad van, az őrültség lenne! A saját törzsem ellen fogok dolgozni akkor is, ha most csatlakozok Mosolycsillaghoz... Amit megtennk, ha tényleg befogad. Talán neki és nekemm isjobb enne... ~ Csendbe burkolózott amíg Névtelen beszélt, nem állt szándékában sem igazat adni ezútta la nősténynek, sem felfedni gondolatait. Bár tartott tőle, hogy szemei beszélnek helyette...
Mikor a másik ismét rá emelte tekintetét, zavartan figyelte a témaváltást. Mikor Vadmancs mellé ugrott társa, az mozdulni sem mert a megepetéstől. ~ De ehhez mért kellett ekkora felkészülés? és... remeg? ~ Szinte már kérdésre nyitotta száját, mikor ismét inkább magába fojtotta kérdéseit.
Névtelen bizalmas felajánlása kellemes érzés volt, magában ujjongott és ugrált, ám kívül próbált higgat maradni. Legalábbis a látszatra figyelni... ~ _ez az!!!_ igenigenigenigen! Minden körülmények között vigyáznék rád ~ völtözött magában a kitörő örümtől, bár fülei lelapultak. Tudta hogy erre sajnos nem képes. Ha nem lenne esély semmi baj meggtörténésére, még belemenne, sőt. Még véleten sem tágítana. De így? *
- Ez nagyon jól hangzik. Hálás lennék érte... De szerintem te is tudod, hogy nem lennék képes megvédeni téged, ha valami közbejönne... Hisz csak növendék vagyok, és hiába ígértes, ha mester nélkül... - Nézett le mga elé szomorúan, és hangja halk volt. - Viszont attól tartok, mennem kéne. Bár jólesne maradni még. Csak így... De remélem nem zavar még egy kérdés... _Mitől_ kéne megvédjelek? - érdeklődte meg némi viszatérő életenergiával. És miközben a fá ágán lassú léptekkel elindult az erdő felé, fülei és feje is olykor hátra-hátra fordult, a válaszra várva.* |
- Eh, Vadmancs, ha azt akarod, hogy megtanítsanak megölni másokat, nagyon rossz egyénhez fordultál – nyávogta a kék nőstény hangjában furcsa, már-már vidám felhanggal – és nem kell ahhoz, hogy megvédjük magunkat, bántani másokat.
*Hirtelen meglepetten felnéz az ezüstös kandúr szemébe*
- Te arra gondolsz, hogy csatlakoznál… hozzánk? Szerintem őrültség, viszont, Alfonz lehet, őrülne ha …
~ Ha közelebbről is tanulmányozhatna egy igazi macskát. Lenne mit tanulnia. ~
- ha valakit olyan segítene neki, aki az erdőben élt eddig. De ez azt jelentené, hogy a saját volt törzsed ellen kellene dolgoznod. És nem hiszem, hogy egyetlen olyan macska sem volt ott, akit legalábbis kedveltél. És nem biztos, hogy meg tudom akadályozni, hogy a dolgok vége az összes Villám törzsi macska halála legyen.
*Szégyellősen lenéz a földre*
- Talán ezért is örülök, hogy kitagadtak téged.
*Arcán zavart mosollyal felnéz*
- A madár nem úszik, a hal nem fut. Mi pedig nem mászunk fára. De,
*behunyja a szemét, majd egy hihetetlenül magas, és kiszámított ugrással felugrik Vadmancs mellé, továbbra is csukott szemmel*
- Ahogy a pingvin úszik, és a tüdőshal mászik, mindenre van kivétel.
*Közelebbről nézve látszik, hogy finoman remeg*
- Meh… azt hiszem, most nyugodtan mondhatom, hogy „sokkal előnyösebb helyzetben” vagy most velem szemben.
*Orrát hozzáérinti a kandúr bundájához, majd leugrik a földre, fölnéz, és rákacsint*
- Megvagy!
*Megrázza a fejét*
- Vadmancs, elmegyek veled Mosolycsillaghoz, végig az erdőn, ha megígéred, hogy vigyázol rám.
~ Meh, nem, képtelen vagyok egy sima macskában ennyire megbízni! Felissa ez örültség! ~
*Felborzolja a bundáját*
- Amikor azt mondom, hogy „vigyázol rám” azt úgy is értem, oké? Ha visszaélsz a bizalmammal, a legjobb, ha egy kocsi elé veted magad. Komolyan.
*Behunyt szemmel végignéz az erdőn*
~ Jobb lenne ilyenkor süketnek is lenni… ~ |
*szomorúan hajtotta le a fejét.*
- Nem úgy gondoltam... A fogjuk rá arra vonatkozott, hogy már rájöttem, felesleges volt a kérdésemmel hozzád fordulnom... - Megrázta fejét igyekezve kiverni belőle a rossz gondolatokat. - Én is rájöttem, hogy egyedül nem maradnék életben... épp ezért... noss... mondjuk úgy... szóval gondoltam megkérnélek, hogy taníts te engem, de aztán ráébredtem, ez mit is jelentene valójában - hangja bár még mindíg tele volt életörömmel, de egy furcsa gyászos színt is hordozott. - azt, hogy taníts meg megvédeni magam, szinte ugyan azt jelentené, minthogy taníts meg megölni másokat.
* Elhallgatott, karmaival játszott az alatta lévő élő va "húsán" és az előtörő nedvet boldogan lenyalta. Édes íz terült szét nyelvén, de többet nem is kóstolt. Ha mérgező is, ez a mennyiség nem lenne elég ahhoz, hogy baja legyen, ha pedig nem ártalmas... *
- És ezt ugye mégsem kérhetem tőled... - Sóhajtotta egykis csend után. - Nemcsak hogy nem tekintelek játékszernek, de pont ezért nem akartam mégse felvetni a témát. - nyávogta végül keserűen és egy mosolyt erőltetett magára.*
- Komolyan kinéznéd belőlem, hogy mással öletném meg Hársfabundást? Hogy egyátalán bosszút állnék rajta? - a mosoly végül valódira váltott ahogy folytatta- Nem ér meg annyi nyűglődést!
*Jóízűen nevetett saját viccén, a fa ágáról is lefordult. Az utolsó pillanatban még sikerült elkapnia az ágat. ~ Huhh nemsok kedvem lenne megint szembekerülni Alfonzbabáékkal... ~ *
- Rajtadkívül amúgy, nincs más akiben megbíznék... Jelenleg legalábbis így gondolom. És mivel te tudod, neked mi a jó, ebben gondolkozni se tudok. Tehát eléggé egyértelmű hogy nekem lesz jobb. - Fülét és fejét bájos vigyor kísértetében oldalra döntötte, akár egy kölyök. - Persze lehetne semleges is, mint egy séta... Ami nemis lenne rossz ötlet, de egyelőre mint mondtad jobb nekem a fákon... - Egy pillanatra elgondolkozott és visszatért komolysága. - De mért nem jöttök fel ide? |
- Alfonz az, aki a… vezető. – ingerülten felszisszen – maradjunk a Kékvirágnál.
*idegesen felborzolja a bundáját, aztán furcsa kölyökvigyor jelenik meg az arcán*
- Hasonló testfelépítés, ugyanolyan színű bunda, és komfortos illat… Nem soha nem is láttam ezeket a macskákat. De most komolyan. Közéjük tartozom. Vagy ahogy ti mondanátok, egy törzs vagyunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértenék velük. De… Ugyanaz vagyok, ami ők.
- Mosolycsillag… Egészen okosnak tűnt, szóval… Mit veszíthetsz, ha megpróbálod?
*Furcsán végignéz Vadmancson*
- Még te sem vagy képes egyedül sokáig túlélni az erdőben, amit a macskacsoportok uralnak. Főleg, hogy azt gondolom, a fehér kandúr a halálodat akarja. Az üzenet miatt nem kell aggódnod. Alfonz nem fog megölni téged utána. A cirmos élete… Az más kérdés, de ő halhatatlan, nem? Meg, a szél törzs területe eléggé nyitott, és csak én érzem jól magam a nyílt terepen. Mint most ez.
*csöndesen morogni kezd, mikor Vadmancs a „fogjuk rá hogy…” dolgot mondja*
- Vadmancs, én kedvellek téged, de az nem jelenti azt, hogy a játékszered lennék. Próbálj meg nem mindent megtenni, hogy mindenkit elüldöz magad mellől, jó? Most is te kerestél, és nem hinném hogy azért, hogy megnézhesd Alfonz képét. És nem is azért, hogy Mosolycsillagról csevegj velem. Vagyis van valami, amit valójában kérdezni akartál. Valami, amire vagy én tudom a választ, vagy azt gondolod, hogy tudom.
*Átvált dorombolásba*
- És mivel rólad van szó, valószínű hogy valami olyan, amitől neked lesz jobb.
*Furcsán felnevet*
- Mégis, mit szeretnél? Ölessem meg Hársfabundást? – elkomolyodik – Nem. Ne is kérd tőlem. Képtelen lennék rá. |
- Hát őszintén... Attól tartok, még egyben vagyok. - Nézett fel a kandúr a fldről Névtelenre. ~ Jah... láttam, hogy nem aggódtál... ~ Néhol gondolatban ezt-azt beszúrt, de amúgy végighalgatta a másik macskát. Olykor mulatságosnak találta a hanglejtését, a szóhasználatát, ideges mozdulatait, de ez talán csak annak köszönhető, hogy életben maradt. Vagy annak, hogy tényleg szórakoztatták a történtek. Mazohista és ironikus...*
- Alfonz az, aki itt a vezetőt játszotta? És hogy ennyire ismer téged... khm... Felissa? ... az azt jelenti, hogy közéjük tartozol? Vagy legalábbis volt valami közöd hozzájuk? - kérdezte óvatoskodva mindezeket egy pillanatnyi nyugodt csend után. Mély sóhaj után folytatta, némileg találgatásként, hogy magának felmondhassa és ezzel összegezze, némileg pedig tényleg tanács után tapogatózva. - Ha csatlakoznék Mosolyhoz... Bár nem kedvel túlságosan, de tegyük fel... Vajon mennyire fogadna szívesen a Szél törzs egy Villámtörzsi kitaszítottat? Ezek után pedig még ott az üzenet, ami ha nem kerül el a címzethez, a halálom fogja okozni. HA meg elkerül, gondolom újdonsült vezéremét fogja, de legalábbis erősen gyanús lessz az egész.... Elhiszem, hogy úgy gondolod, nem fogják bántani. De ezt egy jött ment kis taknyostól még én sem hinném el. - Mélyet sóhajtva horgasztota le a fejét, és bár valamikor felült, most ismét visszahanyatlott a földre. Aztán eszébe jutott az imént történt kisebb életveszély. Hamar az erdő egyik alacsonyabb fáján kúszott felfelé, és a mező fölé benyúló ágra telepedett.
Egy pillanatig innen nézte Névtelent. Hallgatta őt, és közben gondolkozott. A tippek és válaszok// vagy csend// után ismét beszélni kezdett*
- Igazából, fogjuk rá, hogy kereslek. De akár el is felejteheted... lényegtelen. - Dorombolta hamisan. Nagyonis lényeges lett volna számára, de nem volt képe felvetni ami eszében járkált.* |
- Őszintén. – Nyávogta a kék nőstény – Elképzelésed sincs arról, mekkora veszélyben voltál. Sőt. Vagy.
*sóhajt, majd arrébb lép*
- Amúgy se hidd, hogy aggódtam érted. Csak nem akartam hogy itt szaglódjon a hullád.
*Kékvirág ideges testtartása persze egészen mást mond…*
- Remélem, tudsz beszélni Mosolycsillaggal. Remélem, valójában nem akarnak megölni.
*Megrázza a fejét, felnéz arra a oroszlán formájú felhőre, amire nem is olyan rég Vadmancs*
- Azért kerestél, mert kitagadtak? Gondolod, számit valamit is, hogy nem te ölted meg Hermelinbundást? Alfonz volt. Egy újabb „baleset”. Állítólag nekitámadt valami sorsról, és jóslatról vinnyogva.
*lehalkítva a hangját hozzáteszi*
- Azt hiszem, Alfonz szeret macskát ölni. Élvezi, hogy megmutathatja, hogy mennyivel jobb mint egy macska. Örülök hogy téged nem bántott. Tudod, a hullád.
- Mosolycsillag azt mondta, csatlakozhatsz a törzséhez. Ha akarsz. Talán, beszélhetnél vele.
*Hirtelen nagyon közel hajol a kandúrhoz, és belesuttogja a fülébe*
- A fákra nem mennek fel. Ők sem. Ha keresni akarsz, a múltkori fán biztonságban vagy.*
*Hangosabban, talán túlságosan is hangosan folytatja*
- Mond meg Mosolycsillagnak, hogy semmi veszély nem fenyegeti. És hogy a csatatéren várni fogják. De ha nem jön, érte mennek, de azt már nem fogja szeretni. |
*Csak fejét ingatta a jó barát jelzőre... Nem gondolta, hogy szavakra szüksége lenne. Megkönnyebbülten sóhajtott a "csak te halott leszel" résznél. Másra számított.
Mikor a három macska eltűnt, megadóan omlott a földre. A hideg talaj megnyugtatóan támasztotta alá elnehezült testét. Mintha két hónapot öregedett volna, ami korát tekintve azért jelentős... Nem is válaszolt Névtelennek, csak feküdt, és lihegett. Bár ennyire nem ijedt meg, azért azt még nem tudta hogy intézi el az üzenet kézbesítést...
~ Felissa alapján ítélni meg őket? Ez alatt pontosan mire gondolhattak? ~ Szemeit résnyire nyitotta, légzése egyenletessé kezdett lassulni, és újra hallotta saját gondolatait a szívverésétől. Nem a macskák jelenléte, hanem az eltűnésük utánni idő terhelte meg valamiért. NEm is tudta miért... *
- Őszintén? - Kérdezte egy ppajkos félmosolyjal, bár hangja komoly volt. |
- Macskák, mint te – nyávogta az, aki a vezetőjüknek tűnt – Szóval Mosolycsillag? A saját érdekedben remélem, hogy jó barátok vagytok. Ugyanis…
*Megvakarja a fülét*
- Szeretnénk vele beszélni. Csak csevegni, semmi komoly.
*Hirtelen megvillan a szeme*
- Van egy olyan sejtésem, hogy Felissa alapján ítélsz meg bennünket. Ami eléggé nagy hiba lenne, cica. Nem teljesen értem hogy mit miért tesztek, de egy dolgot biztosan tudok. Érted, senki sem sírna. Elmehetsz. Mond meg a cirminek, hogy beszélni akarok vele. Ha nem mondod meg… Akkor is beszélni fogok vele, csak te halott leszel.
*Hirtelen ellazítja az izmait*
- Nem gondolhatod komolyan, hogy lenne esélyed ellenünk. Vagyis, azért vagy ilyen feszült, mert félsz. Tőlünk. Nyugi. Nem bántunk. Komolyan. Csak tudni akarom, hogy mitől halhatatlan a te… Mosolycsillag barátnőd.
*Biccent a fejével, mire a két szélső eltűnik a fűben, majd ő megfordul, és besétál az erdőbe.*
*Kékvirág (valahonnan) odaszalad Vadmancshoz*
- Jól vagy? Nem bántottak? |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
