|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.05. 23:14 - |
Holdkavics. A orvosmacskák, és vezérek itt kapnak útmutatást a csillag törzstől. A vezérek ráadásul 9 életet! |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
-A zacskómban van egy büdös, sárga izé, amit a kétlábúak büdös sajtnak neveznek. Talán az segíthet. *Odanyújtja a sajtot Gyorskaromnak* |
-Ef! - mondta a következő szót az ábécéből. - Nos! Az még jobb, ha lélehzik! Az orra alá dugunk valami roppant büdöset és úgy talpra fog pattanni, akár a... nah, hát jobb lesz mint újkorában! - mondja vigyorogva. - Kitömött albínó borz? Miért pont borz? Tudod mi igazán fora albínóként? A sün és a krokodil. Krokodilt igaz még nem láttam, de neve hallatán, elég érdekes állat lehet, főleg albínóként... Brrr... - rázza meg egy pillanatig magát.
|
- E? – nézett értelmesen Mókusmancs, majd odaszaladt Holdbundáshoz, és az orrát odadugta a másik orrához – de hát Mosolycsillag igazat mondott, lélegzik. Csak, nagyon mélyen alszik. Szóval, nem kísérletezhetsz vele, mert… - Kifordulnak a szemei és réveteg hangon hozzáteszi – Rád esik egy kitömött albínó borz!
*Megrázza a fejét*
- A csillag törzs üzente, tényleg!
|
- Nyugi kölyök, tudom mit csinálok. Legalábbis, remélem. Én bármit meg fogok tenni érte, de, ha ő nem akar visszajönni, az nem az én bajom, hanem az övé. Nem szeretem a makacs vezéreket. - fintorodik el. - Sajnálom, Mókusmancs, de te még élsz. Akkor tudnál segíteni, ha halott lennél, de én nem kívánlak megölni, mert a végén még a törzsed rájönne a nyakunkra és olyan dolog történne, amit jobb megelőzni. - sóhajt. - Nyugalom, Mókusmancs. - csitítja a kölyköt. - Majd emlékezz meg késöbb rólunk, mikor felnőtt leszel, hogy milyen sokat segítettünk neked és törzsednek. Persze ne úgy, hogy mi öltük meg Holdbundást, mert akkor megölünk, oké?
|
- Jobb lenne, ha nem a vezéremen akarnátok kísérletezni! – nyávogta bundáját felborzolva Mókusmancs – különben…
*Felméri a erőviszonyokat, majd vacogva hozzáteszi*
- Ne bántsátok, jó?
*Nagyon-nagyon picire összehúzza magát*
- Ha nagyon Villám törzsi növendéket akartok kínozni, kínozzatok inkább engem…
*Sírni kezd*
|
- Rászorhatom a táncoltató-poromat. - ajánlja fel vigyorogva az orvosmacska. - Ha mégis feltámadna, akkor eléggé vicces mozdulatokat fog tenni. De... Tudom! - vigyorodik el a kandúr. - Ha összekeverek néhány rettentő büdös növényt, akkor elképzelhető... Áh, nekem ehhez a barlangomra van szükségem! Menjünk haza és vigyük őt is! Talán kitudok hozni belőle valamit! Feketemancs - fordul a növendék nőstény felé - majd villogtathatod a tudásodat! - közli a feketével.
|
- Nagyon el voltak foglalva azzal, hogy egymásból is hullát csináljanak. – nyávogta – de te is láttad. Komolyan, megvoltam győződve arról, hogy feltámad.
*Felemeli Holdbundást, majd lerakja*
- Hm… Módosítom a kérdésemet. Létezik, hogy egy macska annyira fáradt legyen, hogy a feltámadása után azonnal elaludjon? Mert ha igen, akkor van egy kölcsön kölyök vezérünk. Okos orvosmacskáim, most ezzel én mint csináljak?
|
// ne vegyétek figyelembe az előző hsz-emet... Beteg vok és nem olvastam el normálisan mindent O.o// |
-Szegényke... Még a hulláját se vitték el, hogy eltemessék -.- |
- Ha esetled orchidea levelet és egy kis pajzsikát összekeverek, majd csipkebogyót is beleteszek és rászórom, akkor lehet, hogy el kezd táncolni. De nem tudom, hogy ez halott macskákra is hatásos. - mondja egy halvány vigyorral. - De, különben nincs ötletem. Miszerint még nem volt ilyen páciensem, akiből élőhalottat kéne csinálni.
|
- Finoman megkértem őket, húzzanak a vérbe. – nyávogta letörten – Úgy tűnik, minden orvosmacska örült.
*Megböködi Holdmancs maradványait*
- Van valami orvosmacskai varázslatod hulla kölyök vezérek feltámasztására?
|
*Kimegy Gyorskarom után* |
// Mégse álmodja meg ezt// |
Gyorskarom bólint. Egy darabig még gondolkodik azon, hogy kérdezzen e mást is, vagy jöjjön rá a többire magátol. Végül az utobbi mellet dönt. Elveszi a mancsát és kinyítja a szemét. ~ Köszönöm csillag macskák, harcosok, mindenttudók! ~ súgja magában, majd feláll és kisétál a barlangból. Értetlenül néz körbe, majd Mosolycsillagon marad a tekintete. - A többiek?
|
*Feketemancs bemegy a tanítója után, közben átdolgozza az eseményeket. Amikor odaérnek a holdkőhöz elkezdi nézni a szép, békés ásványt, majd lecsukja a szemét.*
//Álom//
*Egy mezőn találja magát, amely tele van holttestekkel. Mindenhol szőrcsomók és vérfoltok vannak, majd megszólal egy hang : - A törzseket veszély fenyegeti, a káoszt csak a vezérek menthetik meg.
//ÁLOM VÉGE//
*Feketemancs felébredt, majd tanítóját és a Holdkövet nézte*
Feketemancs rágjon kevesebb macskamentát, álmodhatja ezt, de ez nem autentikus Csillag Törzsi(tm) álom. - Gonosz Szerkesztő |
- Azon kívül, hogy elmenekültök? – hallatszott egy valahonnan ismerős nyávogás – figyeld a jeleket. Ne gondold, hogy valami, mert mások azt állítják, még igaz. Légy hű a vezéredhez, de ne hagyd, hogy a büszkesége miatt hibás döntést hozzon.
*Egy másik hang is bekapcsolódik*
- És ne felejtsd el, mi a orvosmacskák feladata.
*Egy újabb hang*
- Csak azt fogadd el a csillag törzs szavának, amit hozzád szólt. |
Gyorskarom még hallja a veszekedést, majd utána a fújásokat és haragos nyávogásokat. Sietve kapkodja a lábait, hogy beljebb érjen. A nyervogás egyre halkul, végén Mosolycsillagot hallja. Elvigyorodik és büszkén kihúzza magát. ~ Az én vezérem! ~ gondolja elégedetten, majd a Holdkőhöz megy. Végigméri az ásványt, majd ráteszi mancsát és lehunyja a szemét. ~ Csillag macskák, harcosok, mindenttudók! Mondjátok el nekem, mit tegyünk, hogy megelőzzük a pusztulást, esetleg csak mérsékeljük?! - üzent a Csillag macskáknak.
|
*Hermelinbundás megdöbbenten nézte az eseményeket, majd mikor Holdbundás még percek múlva is mozdulatlan maradt, nem is rejtegetett rosszindulattal közölte az egyre kevésbé magabiztos Hársfabundással:*
- Komolyan gratulálok. Ezt még rólad sem hittem volna. Csak a kölyköt sajnálom. Persze, valószínű, hogy olyan lett volna, mint az apja, úgyhogy…
A fehér orvosmacska ebben a pillanatban ugrott neki, és a két orvosmacska pillanatokon belül egymást tépő, visító szőrcsomóvá változott.
* Mosolycsillag elgondolkodva nézte a „tájképet”, a két verekedő macskát, a döbbent Feketemancsot, a halott Holdbundást, és Mókusmancsot, aki egyre kétségbeesetten vinnyogva próbálta életre nyalogatni a kölyök-vezért, majd, mint aki megunta a gyerekekek civakodását, elüvöltötte magát:*
- Ezt most azonnal hagyjátok abba!
A vezér kiáltása, végigcsapott a tájon, nem csak a fülekbe, hanem a lelkekbe is hatolva, megdermesztve minden macskát.
- Így már jobb. Akkor elmondom mi lesz. Ti ketten – nézett a tépett-véres orvosmacskákra, - mérhetetlen sebességgel visszatakarodtok a saját törzsetek területére, és a következő gyűlésig nem is szeretnélek látni titeket.
- Te, - nézett Feketekaromra - vagy visszamész táborba, és megvársz minket, vagy mész a tanítod után a holdkőhöz.
*Odament a halott kölyökhöz, miközben egy „nyugalom” pillantást vetett Mókusmancsra, aki kimondottan ellenségesen méregette*
- Erről a szerencsétlenről majd én gondoskodok. Legalább vezérhez méltó temetést kap, ha már tisztességes életet nem kaphatott.
*Végignéz a macskákon, majd a szeme megállapodik Mókusmancson*
- Te maradhatsz.
*Felemeli a mozdulatlan testet, majd a többire rá sem nézve elindul valamerre*
|
- Én elhiszem, de ez akkor sem helyes! - fújtatott a gyógyszermacska. - Megtörtént, már nem lehet mit tenni, de a bűntudat! Az fog a sírba vinni! - háborgott, majd lenyugodott. - Mit tervezel Hársfabundás...? - kérdezte zavarodottan. Aggódva nézi Holdbundás üvegesedő szemét. - Nem mondtam egy szóval se... mindegy... - fordítja el a fejét. - Nem is érdekel. Inkább beszélek a Csillag törzsel. Őt talán még megértem! - morogta, majd, ha senki sem zavarja meg, akkor bemegy a barlangba.
|
*Hársfabundás védelmezően állt meg Holdbundás felett.*
- Az, hogy mit teszek, egyedül rám, és a Csillag törzsre tartozik. – morogta vészjóslóan – úgy gondolod, hogy a Csillag Törzs nem képes harcolni önmagáért?
*Hirtelen ellágyulnak a vonásai és szemében ravasz csillogás jelenik meg*
- Semmi akadálya, hogy kiderüljön a Csillag törzs akarata.
*Lehajtja a fejét Holdbundás nyakához*
- Nyugi kölyök. Bízok benned.
*A halk reccsenés szinte visszhangzik, ahogy a növendék szemei elkerekednek, majd egy szánalmas nyiffanás kíséretében összecsuklik. Néhány pillanatig magatehetetlenül rándul párat, majd szemei megüvegesednek, és végleg elcsendesül.*
- Gyere vissza, kölyök. – nyávogja Hársfabundás kevésbe magabiztosan, csendesen, majd ráemeli a szemét a többi macskákra, és kihívóan nyávogja:
- Remélem, most már mindenki boldog.
 
|
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
