|
Témaindító hozzászólás
|
2011.04.06. 19:46 - |
Um... Folyik. |
[29-10] [9-1]
- Holdmancs Tigrisbundás kölyke volt - nyávogta a fekete-fehér kölyök lemondóan - ebben biztos vagyok. Tudod, Vidracsillag komoly szövetséget akart a törzseink között, aminek a kulcsfigurája két növendék lett volna… De ez már elúszott, mint a hal.
- Remélem, az új helyettesetek is inkább békepárti, de… Mindegy. Nem terhellek tovább.
*Elnézi ahogy Sólyommancs elindul*
- Gyere vissza bármikor. Egyszerűbb, ha a Napos szikláknál hívsz, de… Ha összefutnál a törzstársaimmal, hivatkozz nyugodtan rám. Mármint hogy engem keresel. Akkor nem fognak bántani.
*Felemelt manccsal integet utána.* |
*A nőstényt ezúttal elkerülte a mosoly... ~ Ha még Fehércsillag választotta volna... Nem is zavarna. ~ Gondolatait azonban nem osztotta meg a másikkal. Arcáról meglepetést lehetett leolvasni, mikor meghallotta, hogy Tigrisbundás apa lett volna.*
- Holdmancs, mint a helyettes kölyke? - nyávogta némileg megütközve. ~ Sokkal inkább másé... és attól tartok, ismerem is az illetőt... Nem csak egyfajta pletyka kering ezek szerint... ~
Fejét félrebillentve nézett ezek után Csermelymancsra.*
- Már mondtam volna, ha zavarsz. És végülis, a te törzsed területén vagyok. NEm lenne célszerű, ha megpróbálnálak elhessegetni, nem? És annyira végülis nem rossz itt lenni...
*Eg pillanatra elhallgatott, majd elindult a döglött hal felé. Undorodva belehempergett, aztán mielőtt meggondolta volna magát, beleugrott a vízbe.
Idegesen eregete a buborékokat, ahogy a mocsaras partmenti vízben "fürdőzött". Csak feje látszott ki, mikor a vízalá feküdt és megszólalt.*
- De nem rossz ötlet. Tényleg nem ártana hazatérnem. Elég fáradt vagyok. - vízalá merült ismét, aztán kipattanva a folyóból megrázta magát. - Visszajöhetek még vajon?
*Lassú léptekkel elindult a napos sziklák felé, gondosan megszagolgatta bundáját. Jól látható volt, hogy a válaszra mindemellett azért figyelt, bár azt nem lehetett tudni, mennyire veszi komolyan.*
- Mindenesetre köszönöm. Jó volt itt időzni. Légy rossz! -kacsintott még, aztán folyamatosan gyorsítva ugrált el, vidáman, de lomhán.*
//Sólyomszem el :) // |
- A helyetteseket a vezérek nevezik ki, és Fehércsillag biztos jól választott.
*Zavartan elengedi a nőstény mancsát, majd körülnéz, hogy van-e valaki a közelben, majd a füléhez hajolva suttogja*
- De hát Vidracsillag nem bántotta volna Tigrisbundást. Ők jóban voltak. És az apám tudta hogy Holdmancs Tigrisbundás fia. Nem bántotta volna őket! Vidracsillag nem gonosz.
*Hirtelen hátraugrik, idegesen hátracsapott fülekkel, aztán zavartan mosakodni kezd*
- Ne haragudj. Tudom, hogy orvosmacska vagy, és mint ilyen, kívül vagy az intrikákon, csak mégis idegesítő, hogy egy másik törzsi macska. Sajnálom, nem vagyok jó más törzsiekkel való beszélgetésben. De nincs veled semmi bajom.
*nyújtózkodni kezd*
- Menj inkább haza. Gondolom, nem egy, az apja, és a törzstársai iránt aggódó növendék az, amire a leginkább vágytál a mai napon… |
*Sólyommancs egy pillanatra lenéz a kölyökre, aztán idegesen félre rántja tekintetét. Makacsul tanulmányoz egy mohás kövecskét. Türelmesen végighallgatja a másikat, még mancsát sem húzza el. De zavart. Egyértelműen zavart.*
- Azt elhiszem, hogy sajnálod. Sőt, az is elég nyilvánvaló, hogy Tigrisbundás utánna kószált. Nem volt ám olyan jó színész a helyettes. - keserűen felnevetett, de fülét lesunyta. úgy is hagyta.*
- Néha nem tudom mit higgyek. Akárhogy is, Vidracsillagot hibáztatják a törzsemben, és végülis alapja van. Nagy, sötét, ellenséges vezér. Kell ennél több? De részben pont ez az, amikor néha, ha sikerül elfelejtenem azt, amit belém neveltek, elgondolkozom.
* Visszanéz a kék szempárba. Fáradtan sóhajt. ~ Nem áll jogomban bármelyik vezért is elítélni. Viszont egyik oldalon a törzs, másikon a fajtánk között oly gyakori árulás, cselszövés. Viszont kinek lenne ebből előnye? ~
Megrázza magát.*
- Ami amúgy a helyettest illeti... Kineveztek egyet, de azt nem tudom, hogy a Csillagtörzsnek ehhez mi a hozzászólása. Elég újkeletű még a választás. Két napos ha van.
*Kihúzza a mancsát a másikéi alól, és félmosollyal a fejére teszi, kicsit hátra tolva ezzel, megdörgöli, majd visszahelyezi előbbi helyére.*
- Amúgy nem zavar, hogy rákérdeztél, engem is érdekelne a faterom. |
- A napos sziklák az egyetlen olyan terület a folyó mentén, ami nem a miénk! - nyávogta a kandúr hangjában egy csipetnyi ingerültséggel, majd zavartan becsukta a szemét - de gondolom, ez a ti szempontotokból nem egy erős érv. Az gondolom, inkább, hogy ott a legkönnyebb kémkedni utánunk. De…
*Óvatosan elkapja Sólyomszem mancsát két manccsal, és leteszi a földre, majd komolyan a nőstény szemébe néz*
- Nem hinném, hogy ez téged annyira érdekelne. Ha tudnád, hogy kell kémkedni, most nem itt beszélgetnénk.
*Lenéz a mancsaira*
- Holdmancs halott? Gondolom, nem hiszed el, de tényleg sajnálom. Ő is, hozzád hasonlóan néha átszökött ide. És bár azt hitte, hogy nem figyelnek rá, tudom hogy Tigrisbundás figyelt rá. A helyettesetek nem volt rossz macska. Ezért is nem értem, hogy ki támadhatta meg. De nem mi voltunk. Bár… Gondolom, ezt aztán hiába is magyarázom egy orvosmacska növendéknek. Legalább annyit számíthat a te szavad, mint az enyém.
*Idegesen felborzolja a bundáját, majd hirtelen észbe kap, és összeszedi magát*
- Nem miattad van. Te aranyos Vihartörzsi vagy. Meg amúgy is, orvosmacska szóval téged nem érintenek ezek a csatározások. Tényleg, most hogy Tigrisbundás nincs, ki a helyettesetek? Hátha ismerem. Meg...
*Megrázza a fejét*
- Nem, nem játszom meg magam. Igazából, tudni szeretném, hogy tényleg az apámat vádoljátok Tigrisbundás, és akkor most Holdmancs miatt is? Elhiszed, hogy ő nem tenne ilyet? Hiszen, találkoztál vele. Ő nem rossz macska. |
*A nőstény szomorkásan rázza meg fejét.*
- Legjobb tudomásom szerint Holdmancs ugyan annyira halott, mint Hermelinbundás...
*Ezek után egy ideig nem szól, inkább leül, és az eget kémleli. Tényleg volt valami célzás olykor a szavaiban a kölyöknek, de ennyire nem próbált meg Sólyomszem a mondatokba nézni. Úgyse változtatna semmin. Két növendék, két ellenséges törzsből. Ettől nem fog több tiszteletet mutatni, és ettől nem is fogja megpróbálni megölni. Lenne rá egyátalán esélye? Lenne egyáltalán értelme? Talán egy leendő vezérrel kevesebb lenne... talán zűrzavart okozna, és akkor betörhetnének a Villámtörzsiek. ~ De hova vezetne mindez?~ Kérdezte magát.
Az orvosmacska dilemmán nem időzött ennyit. Nem tartotta fontosnak, hogy kijavítsa a másikat. ~ ÉS ki tdja, mi lehet belőlem. Bár ha Hársfabundás mancsa alatt tanulok leginkább talán a kijátszást tanulhatom meg. ~ Elvigyorodott. Akármennyire is gúnyos volt mindaz, amire gondolt, tisztában volt vele, hogy az orvosmacska igenis okos, és jól végzi a dolgát. Csak valamiért mégis van benne egy csavar... ~ Akárhogy is, rosszat nemigen tanulhatnék tőle... ~*
- Igen, erre Vidracsillag meglehetősen hatásosan rámutatott. - bólintott, mikor Csermelymancs felvázolta a törzshatárokat. - Nem hangzik kicsinek a területetek. Mért akarjátok annyira a Napos sziklákat? Még csak zsákmányban sem dúskál...
*Miután feltette a kérdést, kicsit ostobán érezte magát. Az ő törzse is hajlandó volt harcolni a sziklákért. ~ De mért? Mi van ott? ~
Bohókásan meglegyintette mancsát a másik fülei felé. Nem volt se gyors, se erős mozdulat.* |
- Igen, én vagyok Vidracsillag másik növendéke, és… Igen, a vezér az apám. De,
*Zavartan megvakarja a füllét*
- ez nem valami extra kiváltság, amivel büszkélkedni érdemes. Senki sem maga választja, hogy kik a szülei, és attól, hogy a vezér kölyke, még nem lesz alapból több, mint bármelyik másik macska.
*Rávigyorog a másikra*
- De azt hittem, hogy erre magadtól is rájöttél. Mármint hogy magamról beszélek mint másik növendék. Ahhoz képest, hogy orvosmacska tanonc vagy, nem vagy túl okos.
*Játékosan meglöki a nőstényt*
- De így már értem, hogy miért volt annyira rendes Vidracsillag. Gondolom, ő tudta, hogy csak egy orvosmacska tanonc vagy. Orvosmacskát meg minek bántani? Bár…
*Elismerően bólint*
- Orvosmacska tanonchoz képest, az a hal nagyon-nagyon szép volt!
*Elgondolkodva elnéz a folyó irányába*
- Ha egyedül vagy itt, és a tanítod nem figyel rád, az azt jelenti, hogy Holdmancsot ápolja. Az pedig azt jelenti, hogy még él, és ha még él, akkor életbe is fog maradni. És ez jó. Holdmancs jó cica. Annak, hogy ő él, talán még Zafírmancs is örüli fog.
*Visszanéz a másikra*
- A napos sziklákon túl a Folyó Törzs területei vannak. A folyópart, és a sík területek a kétlábúak nyári fészkéig. Kicsit hasonlít a Szél törzs területeire, de más törzsi macskák folyton azt hiszik, a folyami macskák csak a víz mellett élnek. Pedig nem. Mi sokoldalúak vagyunk. |
*Sólyommancs még lép kettőt hátrafele, de aztán megáll. Egy pillanatra elgondolkodik, nem mozdul.*
- Ha ő Vidrecsillag egyik növendéke... És neked a nővéred... Itt akkor valami nem stimmel, mert te, mint pletykát emlegetted a növendék-apa kapcsolatot...
*Tipikus "wtf" fejjel néz Csermelymancsra, és láthatóan valami magyarázatot vár. ~ Most vagy egy furcsa családi dologról van szó, vagy az agyamra ment a nap! ~ Gondolta magában, de nem tartotta valószínűnek, hogy magával lenne baj.
Mielőtt még azonban ismét elfelejtene válaszolni, megsólal.*
- Ami azt illeti, semmi különöset. Csak.. gondoltam járok egyet. Kíváncsi voltam, mi van a napos sziklákon túl, igaz nagyon tiltanak minket. Dehát, amit nem szabad az vonz, nemdebár? - félmosollyal pofáján játékosan kacsint növendéktársára. - Igazából engem a gyógymacska fogadott így növendéknek... legalábbis fogjuk rá... de mint az látszik, nemnagyon érdeklem... |
*A pici növendék hirtelen lefékezett, miután elhajolt Sólyommancs mancsa elől.*
- Ne menj arra. A nővérem… Egyáltalán nem örülne neked. Nem örülne, mert Villám törzsi vagy, nem örülne, mert lány vagy, és nem örülne, mert Vidracsillag nem fojtott bele a folyóba.
*játékosan meghemperedik a földön, majd dorombolva felnéz*
- Ahogy nem örülne annak, hogy pöttyeid vannak, sőt, hogy van lábad, sőt, hogy négy lábad van, ahogy annak sem örül, hogy nekem van négy lábam, és ha tudná, hogy Vidracsillag engem figyel, és nem őt, komoly örömtelenségi rohamot kapna, aminek az egyetlen gyógymódja az ő fogalma szerint az, hogy komolyan megtép egy macskát. És bár vicces lenne látni, ha te téped meg őt, tartok tőle, komoly gondokat okozna neked, ha Vidracsillag növendékét rágod meg, a folyó törzs területén.
- Erről jut eszembe. Még mindig nem mondtad meg, mit keresel itt. Mármint, azt már nyávogtad, hogy csak körül akarsz nézni, de… Azért, okosabbnak tűnsz, minthogy csak úgy átsétálj más törzsekhez. Mármint egyedül. Nevelő nélkül. Nem féltenek, hogy megesz egy borz? |
*Tettetett sértettséggel kapja fel a fejét. Még hogy ő felelőtlen? Méghogy a hal beteg? ~ Hehe mehh... ~
Aztán visszatért a jelenbe és félrebillentett fejjel figyelte az apródot. Ő nem tudta, hogy a pisztráng kvázi trófeának is megteszi, nem értékelte eléggé... Most pedig kissé szégyenben érezte magát, hogy csak lefujjolta amit Csermelymancs fogott, feltehetően nem könnyedén.
Aztán furcsállva hallgatta az elméletet is, miszerint Vidracsillag apa... de ha nem is, egy vezérnek növendéket vállalni aránylag nagy felelősség, és egyben gyakran egy örökösválasztási határozat is lehet. Végülis maga tanítja, avatja be egyes komolyabb dolgokba. De hogy kettőt vegyen a szárnya alá...
Mikor a növendék nekiugrik, Sólyomszem drámaian elcsapódik a földön, aztán hátsó lábával kirúg, hogy annyi időt szerezzen, ameddig feltápászkodik. Inkább a part belseje, semmint a víz felé halad, és aktívan hajlong, fordul, lép el Csermelymancs elől. Ami nem is olyan könnyű számára, lévén a kis kölyök mérete fordítottan arányos gyorsaságával...* |
- Szerintem ez a hal beteg. - nyávogta a fekete-fehér félrebillentett fejjel - komoly baja lehet, ha egy Villám törzsi is el tudta kapni. De ettől függetlenül, ügyes vagy. Bár… Felelőtlen is. Elvihetett volna a sodrás, aztán mire elvisz a táborig, vagy hatszor belefulladsz.
*Mosakodni kezd*
- De nem fulladtál bele, a múlton nem úgysem változtathatsz, szóval nincs értelme rágódni rajta. Um… A pisztráng. Tény, nem marad sokáig friss a napon, ezért sem igazán szoktunk olyat fogni, mert mire hazavisszük, varjúeledel lesz belőle. Csak közben talán a leggyorsabb is, ami errefele úszik, szóval, bemutatni jó.
*Hirtelen elhallgat*
- De csak fecsegek, mint egy kétholdas kölyök. Igen, Vidracsillagnak növendéke van. Um… - hallgat el egy pillanatra - Zafírmancs, meg a testvére.
*Közelebb hajol a nőstényhez, és úgy suttogja*
- Az anyám szerint Vidracsillag az apjuk. Mondjuk, lehet. Rettentően sok dolgot megenged nekik, amiért másokat komolyan megrángatott volna. Mint például, barátságosan fecsegni egy betolakodóval.
*Pimaszul elvigyorodik, majd játékosan nekiugrik*
- De persze, azt már tényleg nem hagyhatom, hogy meg is edd, amit itt fogtál! Reszkess, betolakodó!
// Természetesen nem jobb, mint Sólyommancs. ^_^ // |
*~ És mi van, ha nincs itt a tanítód? Bár ... mondjuk... ha itt van az se nagy szám, mondjuk akkor szerintem ő maga zavart volna el engem... Vagy csak tapasztalatot akart adni? ~ Gondterhelten fújta ki a levegőt, de ebben inkább több volt a dráma, mint a valódi leterheltség.
Miközben követte, érdeklődve hallgatta Csermelymancs minden szavát. A kis kölyöknek be se állt a szája, de nem csak ökörségeket hordott össze, mint a legtöbb Villámtörzsi. Ez kifejezetten tetszett a nősténynek.*
- Vidracsillagnak növendéke van? Mióta? És kicsoda? - kérdezett vissza, bár utólag rájött, a név neki nem mondana sokat. Képzeletben megrántotta vállát, de nem helyesbített.
Furcsálva szimatolta meg a már-már oszladozni látszó pisztrángot. Lehet, hogy csak neki tűnt így, de a hal mintha nem lett volna éppen friss. Füleit idióta helyzetbe billentette, remélve, hogy elég sokmindent érthetően fejez ki ezzel...
Aztán megfordult, és tüntetőleg a vízhez sétált. Egy sziklát keresett. Meg is találta a megfelelőt, beljebb a habok közt, bár gyakran csaptak át fölötte a hullámok... ~ Jobb a semminél... ~
Könnyed, íves ugrással már ott is ült rajta, bár mindegyik lábát gondosan megemelte, majd belenyugodott nedves jövőébe... Kihívón fürkészte a folyóban, alatta elúszó halacskákat.
Mikor az egyik szinte nyelvetöltve felé fordult, könnyedén csapott le. Vékony mancsa mint egy lándzsa csapódott a vízbe, bisszahúzott karmokkal. Kissé elvétette ugyan a célt, de mikor megérezte párnáihoz érő pikkelyeket, oldalra rántotta lábát, immár kimeresztett karmokkal.
A hús, és még a hal páncélja is könnyedén engedett az apró tőröknek. De ez nem lett volna elég, egyértelműn érezte. A hal ficánkolni kezdett, és majdnem kiszabadult. Sólyomszem a másik mancsával is benyúlt, hátsó lábaira támaszkodva állt a csúszós kövön. A zsákmány már nem menekülhetett, de még ki kellett emelni. Mikor előre hajolt, hogy kirántsa a vízből, ő maga beleesett a sodrásba. Nem engedte a halat, és végülis csurom vizesen de kimászott a sziklára. Diadalmasan előre tolva AZ áldozatát.*
- Talán nem volt olyan szép, mint ahogy te fognád, de azért megvan! - mondta büszkén, és elharapta az állat gerincét. Az még rángott párat, de mire a nőstény a partra ugrott vele, már nem mozgott.*
- Szóval, mi is volt azzal Vidra növendékkel? - kérdezte ismét, felelevenítve az eredeti "problémát", és a növendék elé tolta a halat. Megrázta magát, a vízcseppek szana szét száltak...*
-Brreeeeww! |
- Gondolom, halászni nem tudsz. - nyávogta a kölyök pimaszul - nagy vagy mint egy borz, szóval kizárt, hogy képes vagy madarászni a nádban. Szóval, maradnak a vízi pockok. És, ne tévesszen meg a méretkülönbség, biztos simán megrágnálak. A nevelőm…
*Körülnéz*
- Ha észrevennénk hogy hol van, eléggé érdekes lenne. Valahol biztos itt figyel bennünket.
*belesúgja a másik fülébe*
- Vidracsillag nem annyira vad, mint szeretné mutatni. Főleg mióta újból növendéke van. Most, hogy a mi törzsünk a legerősebb az erdőben, kicsit mintha nem tudná, mit kezdjen magával.
*megszaglássza a mancsát, mikor Sólyommancs az irányába szaglászik*
- Csak hal. Rengeteg halat fogtam. Tudod, én nagyon jó vagyok halfogásban. Majdnem mint Vidracsillag. Gyere.
// Elvezeti egy félig megrágott pisztránghoz //
- Egyél nyugodtan. Ha a nevelőmet nem zavarja hogy itt vadásszál, az sem fogja zavarni, ha megosztom veled amit fogtam. Inkább mesélj, miért jöttél erre? Biztos hogy nem vízi pockokra vadászni, mert annak pocsék az íze... |
*a nőstény jót nevetett a kölykön. Megrázta magát, majd felállt. Adott egy kisebb fülest a másiknak, de egyértelműen csak játékból.*
- És mégis mit fogjak? - kérdezte incselkedve, majd Csermely fejére tette egyik mancsát. - Egyelőre csak téged fogtalak meg! - nyávogta, de hamar le is vette lábát. Nem akarta megsérteni a kicsit.
Ismét elmerült gondolataiban, majd hümmögve végül újra megszólalt.*
- ÉS mi lenne, ha vadászni tanítgatnálak, miután szereztem valami kaját? Végülis... Éhgyomorral nem lehet nekiállni... És én is éhes vagyok... Vidracsillag pedig nem ellenezte a dolgot, mikor szóba került... Amúgy, hol hagytad a nevelőd?
*Érdeklődve nézett körbe, még az álló levegőbe is beleszagolt, de csak az apró macska halszagát érezte... ~ Vajon ő is annyira szeret fürdeni, mint a vezére? ~ Kicsit fintorgott a növendék irányába, remélte, ebből az megérti gondolatait.* |
- Hát, ha Vidracsillag nem fojtott a folyóba, nem hiszem hogy, nekem kellene - nézett fel a nőstényre vigyorogva - úgy hogy… Most nem téplek meg. Amúgy… Nekem most vadásznom kellene. De mégsem hagyhatok csak úgy kószálni itt egy másik törzsit.
*zavartan mosakodni kezd*
- Tudom már! - egyértelműen megjátszott vadsággal fuj - Behatoló, most hogy a foglyom vagy, azt kell tenned, amit én parancsolok! És én azt akarom, hogy vadásszál helyettem, amíg én vigyázok rád. Jó? |
*Sólyomszem elgondolkodva néz egy pillanatra a folyó felé. Zavartan megvakarja fülét..*
-Hát igazából nem tudom, mért vagyok még egy darabban... Felénk, a táborban az a hír járja, hogy előszeretettel öl meg bárkit.. Persze ... - undorodó arcot vágva rázza meg magát. - engem is megfürdetett... azt hittem belefolyt a folyóba! Grrrr! FFFffff! - egy kicsit játsza a sértett vizihulla szerepét, még fúj is, de nem túlozza el... Meghát végülis tényleg ellenszenves volt neki az a pillanatnyi búvárkodás...
Mancsával kicsit játékosan megböki Csermelymancsot, és hátára fordul. Aztán hamar észhez tér, hogy idegen törzsivel "személyeskedik" úgyhogy hamar vissza is pattan ülő helyzetbe... Még nem ismeri eléggé ahhoz, hogy játszon vele... A végén még a torkának ugrana a kölyök!*
- Noss, helló Csermelymancs... Én Sólyomszem vagyok... illetve leszek... HA megélem - utolsó mondatát szinte nevetgélve mondja. Hát igen... Ismét olyan helyen van, ahol az életévei száma potenciális veszély(ek)nek van(nak) kitéve...
Aztán ismét elbambul, azt már el is felejti megemlíteni, mért van itt...* |
- Viii.. Vidracsillag? Itt? - A fekete fehér növendék őszintén zavart arccal nézte Sólyomszemet, majd megrázta a fejét - csak hantázol! Kizárt hogyha találkoztál volna vele, akkor most egy darabban nyávognál itt.
*Óvatosan a cica irányába szaglászik, majd zavart mosakodásba kezd*
- Akár hogy is, Csermelymancs vagyok. És te? Mármint, hogy hívnak. És miért nem tépett meg Vidracsillag? És mit keresel itt? És… |
-Kapok? Nem kaphatnék akkor már kicsit többet? Ez egy hosszú mese lesz... - Kezdte kedélyesen, mikor válla felett hátranézett, ki az, aki ennyire támadón köszönti. Elsőpillanatra igaz, szinte frászt kapott, de aztán hamar maga ura lett.
Komótosan felült, hogy ezzel is saját önbizalmát növelje kicsit. De nem tett semmi hirtelen, vagy támadó mozdulatot. Alaposan végigmérte magának a kölyköt... Füle "kedélyesen" sunyított, de aztán érdeklődőn fülelt előre. Szeretett szórakozni ilyenkor, szerette, ha nem lehetnek biztosak benne mások, hogy mire gondol. Aztán végül figyelmesen ismét hegyezte, és így is maradt. Csak farka vége játszott cikk-cakkot.*
- Nem akarok mást, csak körbenézni. Érdekel, mi van a mi törzsünkön kívül. Nem kém vagyok, akkor Vidracsillag már rég megtépett volna. - Eszébe jutott, ezt talán nem is kellett volna emlegetnie, hosz bundáján több mint valószínű, hogy még aktívan érződik a nedves kandúrszag...* |
- Mondjuk, kapsz tíz másodpercet, betolakodó, hogy elmagyarázd, mint is keresel itt! - nyávogta a sunyásból idegesen előrohanó, fekete-fehér macska,
(fiatalabb, mint Sólyomszem, halszagú, és himnemű)
majd idegesen megtorpant előtte, mikor rádöbbent, hogy a nőstény lényegesen nagyobb nála.
|
*A kis nőstény kétkedve hallgatta Vidramancs által felvázolt jövőképét, mint vízihulla. Nem volt ínyére a dolog, de nem tartotta valószínűnek ezt a kimenetelt. Annyira nem feszegeti a húrt... Érzései szerint legalábbis.
Meglepődve, és kissé letörve nézte a másikat, ahogy az besétált a vízbe, és elmerült benne. Ő maga is a part szélére sétált, és a folyam fölé hajolva vizslatta a sodrást. ~ Annyira nem sebes... Egész tűrhetően eltudnék benne lavírozni... ~ A gondolatra persze rögtön ki is rázta a hideg, nyakán a szőr százfelé állt. Aztán le is simult, ahogy megrázta magát.
~ Ha én ebbe valahogy mégis belekerülök, akkor már csakazért is úszni fogok! ~ A gondolat meglehetősen kétélű volt... Ha ugyanis magával a vezérrel érkezik akkor kevesebb eséllyel nyúzzák meg rögtön, és nagyobb a valószínűsége, hogy kap 10 másodpercet szándékai összefoglalásához...
De ha egyedül megy... Noss akkor több mint valószínű, hogy a szárazon sétáló idegen növendéket nemcsak hogy elkapják a vizsgázók, de rendesen helyre is teszik...
Részben szomorkásan ült hát le, ott ahol volt, első mancsait a hullámok mosták.*
- Hát, akkor attól tartok ennyi... Pedig egész érdekes ez a hely... Talán majd máskor még visszanézek... - nyávogta maga elé, és lehajolt, hogy igyon pár cseppet. Aztán pedig arrébb fordult, hogy elfeküdhessen a homokban annélkül, hogy bundája csöppet is átázna.* |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
