Témaindító hozzászólás
|
2011.01.21. 21:37 - |
Mindig is vitatott terület volt. Bár névleg a Villám törzsé, a Folyó Törzs is magáénak mondja. |
[21-2] [1-1]
- Igazából, nem kapkodtál felismerni, hogy a vezér fiával találkoztál, Sólyommancs - kuncogott a pici növendék csöndesen - de, - mászott ki a bokorból, és ült le nyugodtan a Villám törzsi növendék mellé - nem lenne jó ötlet, ha nem várnád meg. Ahogy elnézem, egyből arra következtetne, hogy szövetkezve Nádlevéllel, direkt elcsaltad, hogy a folyó törzsiekkel beszélj. Aztán meg leléptél.
- Egyébként - nyávogta a mancsait nézve, aztán hosszabb szünetet tartva - mindegy.
*Felkell és elindul a víz fele, majd a víz szélénél visszanéz*
- Szóval, csak azért jöttél vissza, mert Hársfabundás iderángatott… jelenti ki inkább, mint kérdezi, majd választ sem várva ráérősen nekiáll átúszni a másik partra.
// És Sólyomszem most már tényleg egyedül maradt. ^_^! //
|
- Hol vért akar ontani, hol meg kerülné azt... mehh... - dörmögte bajsza alatt, fejét mélyen a föld felé hajtva, sunyin. Szeme sarkából valami mozgást vesz észre, de mire oda néz már csak a növényzet billeg kicsit. ~ Hmm...~ Újdosnágok folyamatosan érik ezen a helyen, de jól kezeli őket, habár nem készült fel. Csak... mintha belefásult volna a meglepő dolgokba. Füleit érdekteleül billenti oldalra, és leül, mikor egy idősnek tűnő macska jelenik meg egy sziklán, akár derült égből a villámcsapás.
Jókedvűen, derülten nézte, ahogy a nőstény a kandúrral szórakozott, és önkontroll híján már-már majdnem elnevette magát. HA viszont valaki ránézett pokerface-re rendezte pofáját újra, füleit billegtetve hol a bozótos felé, hol a két macska felé, akiket idegenként kezelt. Még Hársfabundást is.
~ De jó, hogy észnél volt... Lebuktathatott volna... Köszi... ~ Hálálta meg a barnás nősténynek, bár nem mondta ki, de szemeivel hűen követte mozgását. Mikor az orvosmacskája követte Nádlevelet, féloldalas mosolyra húzta szályát. ~ Tehát most mehetek? ~
Megkönnyebbülten hallgatja a bokrokat beszélni, de nem fordul a hang felé. Egy pillanatra csak csendben ül, és nem válaszol.
- Nagyszerű, köszönöm... nemtudtam... szólhattatok volna, mikor elvittétek, remélem tényleg egyben hagyjátok Mókusmancsot és egyetértek vele, hogy nincs minden a helyén Hársban, most inkább nem beszélnék vele, mert ha az orvosmaccs visszajön, és lebukok, nekem végem, így is nehéz volt kimagyaráznommagam mikor rájött, hogy a vezér kölykével voltam... és nem öltem meg, sőt, meg se fordult a fejemben. - nyögte ki végül mindezt egy lélegzettel, de nem hadart. Nem is tudta elhinni, hogy osztotta be így a tüdejében lévő levegőt. Mélyet sóhajtott. - Akárhogy is, köszönöm. Hársfamancs veszélyes... Nádlevél jónak tűnik, de menj, vigyázz rá! - mondott még valami utasítás szerűt a növényzetnek, habár talán nem volt rang alapján joga hozzá.
Szívesen kérdezett volna erről a szövetségről, amiről hallott nemrég, de inkább halgatott és fölállt. A táborhely felé vette az irányt, lassú lépésekkel.
- Köszi. - nyávogta, és kacsintott - Remélem még találkozunk... élve... - és ezzel kellemes tempóra gyorsított, bár ha valamit még akarnának tőle, utolérhető lenne... ~ Nézzük az új "vezéremet" ~
//Vissza a táborba, hacsak nincs valami :D // |
A fehér orvosmacska megérkezett, nyomában a pettyes növendékkel (remélem ^_^), majd egy pillanatra zavartan megtorpant, de aztán szinte tapinthatóan átlépve borzongásán, elindult a legmagasabb sziklára.
- Nem szeretem ezt a helyet - nyávogta furcsa, már-már ijedt hangon - túlságosan sok vér tapadt hozzá. De… Nem ezért jöttünk.
Kihívóan belenyávog a levegőbe, majd vár.
//Sólyomszem észrevehet ha figyel egy fekete-fehér bundát a páfrányok között, viszonylag távolabb.//
Hirtelen egy barnás szőrű nőstény jelenik meg, azon a sziklán amin… Az előbb még senki sem volt.
- Ugye nem gondolod, hogy egy orvosmacska hívására a vezér fog jönni? - nyávogja enyhén reszelős hangon a meglepett fehér kandúrnak, aki mókás módon majdnem beleesik a vízbe az ijedségtől - szóval, be kell érned velem. És igen, a érzés kölcsönös, én sem örülök neked. Most hogy a kötelező köröket lefutottuk…
*Fejével barátságosan biccent Sólyommancs fele, majd tényleg kedvesen megszólal:
- Nádlevél vagyok. Te gondolom Sólyommancs. Cserme… - Elharapja a mondatot, miközben a orvosmacskára sandít - már láttalak errefele. Tényleg szép a bundád.
*Visszanéz a fehér kandúrra*
- Feltételezem, a csupa-bunda növendékedért jöttél. A helyzet az, hogy, megettük. Sajnos, kénytelenek voltunk, mert a sziklák még mindig a mieink. És legalább a növendékeiteket nem kellene egyedül ideküldeni, Szóval ha csak ezért jöttél, fordulhatsz is vissza. Persze, nagyon szívesen megbeszélném ezt Fehércsillaggal… Jah, csak ő halott. Szomorú.
- Na figyelj, hógombóc, - csapta hirtelen hátra a füleit - nagyon szívesen eldiskurálok, mi több Vidracsillag is nagyon szívesen eldiskurálna veled a következő gyűlésen. De addig is, kapard össze a törzsed… a vezéred törzsét, és ha meghallgatsz egy orvosmacskai tanácsot, nem hagyjátok védtelenül a táborotokat.
*A következő pillanatban elegánsan arrébb mozdul a ráugró kandúr elöl, majd lenéz a lent landoló Hársfabundásra és szinte anyáskodóan rányávog:*
- Ne csináld már. Ne égesd magad a növendékek előtt. Lehet, hogy jobban harcolsz mint én, de amíg én latom mi fog történni, addig ez csak felesleges energiapazarlás.
*Rákacsint Sólyomszemre, majd leugrik a szikláról, és elrohan a part menten, a lépőkövek felé, nyomában egy ideges fehér macskával, de arra még bőven van ideje, hogy odanyávogja annak: *
- Én mondom hogy ez energiapazarlás…
// És Sólyommancs megint egyedül marad. //
Amíg a fekete-fehér bunda tulajdonosa oda nem nyávogja:
- Nyugi, Mókusmancs jól van. Csak Vidracsillag szerint a ti Hársfabundásotok teljesen megbuggyant. És amíg helyre nem jönnek a dolgok, nálunk nagyobb biztonságban van. Akarsz vele beszélni? |
*Ahogy Sólyommancs elindul, egy hangos csobbanás kísérte rémült nyavdúlást hall a sziklák felöl, majd a part másik oldala felé vezető buborékok mutatják hogy Mókusmancsot merre vonszolják a víz alatt.*
A másik parton egy idegesen toporgó növendékkorú macska vár, majd szalad oda a hirtelen kiemelkedő Vidracsillaghoz, aki egy kétségbeesetten levegő után kapkodó Mókusmancsot tart a szájában. A növendék csöndesen odanyávog valamit az ázott Villám törzsinek, amitől az kétségbeesetten kapálózni kezd, de ezzel csak azt éri el, hogy Vidracsillag képén ideges fintor fut át, és cseppet sem finoman lecsapja a parti homokba, majd visszanézve Sólyommancsra, felkapja a kába növendéket, és a három macska eltűnik a part menti növények között. |
*Bár útközben megfogadta magának, hogy nem szól majd közbe, egyes helyeken nem bírta megállni a kommentelését a történetnek. Amúgy persze feszülten figyelt, és komoly fejet vágott... Már amennyire tőle telt a hirtelen reményözönben és boldogságsugárban (vagy pont fordítva?)*
- Ne nézd le a folyótörzsieket. Nem ostobák... Többségük legalábbis...
*Tett egy röpke célzást, de nem ment mélyebben bele a dologba, hagyta, hogy társa folytassa amit elkezdett. Egy pillanatra elgondolkozott Vidrán is, meg a kölykén is, de hamar kiverte a fejéből őket. ~ Ez nem a megfelelő idő... ~*
- Hogy a tél macskái? Az meg mi? Mármint azok...
*Szúrt közbe ezúttal egy kérdést, és bár sejtette, hogy csak az egész dolog végén kap választ, azért erős késztetést érzett a mondat elnyávogására.
A történet előrehaladtával kicsit kusza lett Mókusmancs története, legalábbis a nősténynek kicsit nehezére esett értelmezni pár részt. ~ Márminthogymostmivan? Mókusmancstól van kölyke Hársfabundásnak? ~ Szegezte a kérdést orra hegyének, de az makacs módon nem válaszolt.*
- Na persze! Vadmancs meg a törvények betartása! - nevetett fel Sólyomszem, hisz pont nem erről volt nevezetes a kitagadott villámtörzsi. De aztán, hogy ne maradjon le túlságosan még gyorsan hozzátette -Amúgy igen, Mosolycsillagot megölte az orvosmacska...
*Miután meghallgatta a befejezést is, elgondolkodott egy ideig, jobb mancsával szórakozottan pofozgatott egy csomó mohát. Majd lassan, továbbra is néha elgondolkozva elkezdett beszélni...*
- Az lehet, hogy nekünk nem hinnének... De ha kilenc ajándék mostmár végleg és biztosan Holdmancsé, akkor az új kinevezett vezérünknek ez nincs meg. Ami pedig egy jó érv, ha meg akarjuk győzni a törzset... Mondjuk, meg akarjuk győzni őket? Hársfabundás nyilván ki akarná belezni a két növendéket, aki keresztbe tesz neki... Már ha volt egy kifejezett terve mindezzel... Vannak páran, kevesen, de vannak, akik meghallgatnának minket, és talán inkább követnék az igazi vezért...
*Leült, és ismét mély csendbe burkolózott, az eszébe se jutott, hogy esetleg ő meséljen. Végülis... A fontos dolgokat már tudnia kell Mókusmancsnak...*
- Mi lenne, ha visszamennénk a széltörzsiekhez? Mosolycsillag biztos tudna valami támpontot adni. Persze csak óvatosan bánhatunk a segítségével, nyilván ő is a törzsének akar jót... De akárhogy is, tétlenül nem ülhetönk, a cselekedéshez meg Hold kevés lenne... Ummm... - Morogta maga elé, aztán felpattant. - Akárhogy is, nekem meg kell látogatnom az orvosmacskánkat, noha ezek után nem jószívvel... Inkább pofamutogatás... Tudod, hogy megy ez...
*Mondta társának, és ezzel el is indult visszafelé a táborba.*
//És Sólyomszem vissza is tér, hacsak nem történik valami XD // |
*A növendék tőle szokatlan magabiztossággal ugrált felfele a sziklákon, majd ránézet Sólyommancsra*
- A kék macskák, akiknek… azt hiszem, orvosmacskája Virágmancs, itt támadták meg őket, szóval azt hiszem, az a helyénvaló, hogy itt legyen először kimondva az igazság.
*Körülnéz*
- Na meg, ide úgy sem jön senki. A Folyó törzsiek azért nem, mert nem tudják hogy Fehércsillag halott, csak azt, hogy nagyon dühös. Szóval nem teszik ide a mancsukat, nem kell nekik a baj. A Villám törzsiek meg el vannak foglalva mással.
- Amikor Hársfabundás otthagyott engem, és a halott Holdcsillagot… Mert Mosolycsillag elküldte a fenébe, mert Hermelinbundás rátámadt, …
Mármint, nem Mosolycsillagra, hanem Hársfabundásra, merthogy Hársfabundás és Mosolycsillag a tél macskái, …
- Tényleg, te tudtad ezt?
- De szóval, hogy a Csillag Törzs üzent, hogy az ö kölykük fog pusztulást hozni az erdőbe. Hársfabundás meg, hogy bebizonyítsa, hogy nincs igaza, megölte Holdcsillagot. De ő annyira fáradt volt, hogy nem támadt fel. Erre a két orvosmacska egymásnak esett. De ezt már mondtam.
- Szóval, Mosolycsillag. Elzavarta őket, majd az a picit bolondos, de aranyos orvosmacska, Gyorskarom feltámasztotta. És ellenezte, hogy Mosolycsillag megegyen. Mármint, nem téged, engem. Aztán elvittek minket a táborukba. Aztán elkábítottak minket, de nem sokáig. Gondolom, azt hitték, megszökünk. Persze, hogy hova, abba nem gondoltak bele. Holdcsillag fél az apjától, szóval vissza nem jöhettünk volna. De..
- Aztán visszatértek, Mosolycsillag eléggé rossz állapotban. Ha jól értettem a dolgokat, Hárfabundás őt is megölte. Ez a megöldöklés jól megy neki. Gondolom, Holdcsillag és Hermelinbundás után, ez már nem okozott neki gondot.
- És kiderült, mindent Vadmancsra fogott, és kitagadta. Vadmancs viszont elment a Szél törzsiekhez, és vitte magával azt a kék lányt. És Holdcsillag, gondolom a törvények betartása miatt, helyettessé nevezte ki. Mármint, nem Virágmancsot, hanem Vadmancsot, aki valójában, most már Vadbundás. Aztán mind az öten elmentek a csatatérre, hogy beszéljenek a kék macskák vezérével. Én meg, mivel rám senki sem figyelt, hazaosontam hogy megnézzem, mi van nálunk.
- És, ha már itt tartunk, nem tetszik, amit hallottam. De… Most már te tudod az igazságot. Csak senki nem hisz egy növendéknek. És főleg nem, ha azt a növendéket Mókusmancsnak hívják… |
// Folyt: villám törzs tábora – orvosmacska menedéke // |
- Valószínűleg az orvosmacska barlangban van. Keressük meg, és hátha közben Hársfabundás is visszatért.
// Folyt: villám törzs tábora – orvosmacska menedéke //
|
- Lehet. Csak tüni innen. |
- A holdkőhöz? Át a szél törzs területein? – nyávogta megrökönyödve – Ha elkapnak, azt fogják gondolni, hogy kémek vagyunk. És ha tényleg közük van Tigrisbundás halálához, akkor előbb széttépnek, mint hogy azt mondanak, „zöld mókus”.
- De… Miből gondolod, hogy ott válaszra lelünk?
*Elgondolkodva néz*
- Mondjuk, te és Rózsamancs jó barátnők vagytok, és végső soron nyávoghatjuk azt, ha rajtakapnak, hogy az orvosmacska növendéket kísérjük. Ez még működhet is, ha komolyan gondolod azt a sétát. Megkeressük a barátnődet?
|
- Már semmi nem tiszta. Valamíért úgy érzem, hogy el kéne mennünk a Holdkőhöz.. |
- Majd a következő vezér? Holdbundás? – nyávogta megrökönyödéssel az arcán – De hát ő csak egy növendék! Lehet, hogy Fehércsillag kedvességből azt akarta, hogy helyettes legyen, mielőtt a Csillag törzshöz kerül, de ő nem alkalmas vezérnek. Legalább annyira nem, mint most még te.
- A Folyó törzs helyettese Kócsagkarom. Őt felismerem. Ő se nem kék, se nem nőstény. És nincs virág, és fű illata, mint ennek volt. Ez egy egyedül járó gyógyító volt. De nem Gyorskarom, aki a Szél Törzs orvosmacskája. Lehet, hogy új növendéke lenne?
*Megrázza a fejét*
- De ha az lenne, miért ment át a Folyó törzshöz? Lehet, hogy szövetkeztek?
- Erről nyávogtam. Valami nagyon-de-nagyon nem tiszta itt.
|
- De ő kandúr. - Gondolkodott. |
- Majd a következő vezér. - Nyávogta búsan és Nyárkarom mellé ugrott. - Ez a macska szerintem Folyó törzsi volt. Nem a helyettes? |
- Egy idegen, kék nőstény – ugrott fel arra a sziklára, ahol a másik macska volt az előbb – és ugyanaz a szaga.
*Jobban beleszimatol a levegőbe*
- Illetve… nagyon hasonló. De láttad? Úgy úszik, mint a folyó törzsiek. Vagy talán még jobban is.
*lenéz a növényekre*
- Ezek meg? Olyasmik, mint amit Hársfabundás szokott gyűjteni. De akkor…
*Megrázza a fejét*
- Ez már jóval túlmutat rajtunk. Szólnunk kell Fehércsillagnak, ő majd tudja, mit kell tenni!
*Hirtelen ráeszmél, hogy az már nem fog menni*
- Fehércsillag halott. Ki fog most segíteni rajtunk?
|
- Mi volt ez? - Figyelt fel a csobbanásra. |
Hirtelen egy idegen, kékes színű macska jelenik meg felettük az egyik nagyobb sziklán. A nőstény meglepetten néz le rájuk, és ledobja a szájában tartott növénycsomagot, majd fejest ugrik a folyóba és szinte vidramódra úszva áttempózik a folyó törzs területére, ahol még egyszer elgondolkodva visszanéz, majd eltűnik a part melletti bokrok között. |
- Ez nem Szél törzsi szag – nyávogta, miután nyitott szájjal jobban kielemezte a szagokat – nagyon hasonlít rá, de nem az. Ugyanúgy keveredik benne a macska szaga a virágokkal és a friss széllel, de nem ugyanaz. És, ha jobban megnézed, három idegen macska szaga is keveredik. Ha nem lenne lehetetlen, azt mondanám, magánakvalóak. De hárman, csapatban az erdőben? Mit keresnének itt, és főleg, miért tették volna?
|
- Ennek nincs aemmi értelme. Nics friss Folyó törzsi szag. - Szeme tágra nyílt. - Inkább Szél törzsi. - Szimatolt. |
*Nyárkarom végtelenül óvatosan osont a folyóparti sziklák között, minden apróbb neszre összerezzenve.*
- Látod, ott. – mutatott mancsával egy kövekkel körbezárt területre, ahol még mindig érezhető volt a vér szaga – ott találtam meg.
*Idegesen körülnéz*
- Nagyon remélem, nem botlunk Folyó törzsiekbe. Semmi kedvem a sorsára jutni…
|
[21-2] [1-1]
|