|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.05. 23:30 - |
A szél törzs vezérének alvóhelye. Nem a legkényelmesebb, de legalább tiszta, és szélvédett. |
[20-1]
Tűzkarom - Szél törzs, harcos.
- Szia Esőszív! - nyávogta a fiatal kandúr ,hogy odaért - képzeld, Mosolycsillag átadta a vezérséget. Őt keresed, nem? Amúgy, hogy vagy? És volt valami érdekes odakint?
*Leül és mosakodni kezd*
- Mosolycsillag a Holdkőhöz ment. Ja igen, amíg nem voltál itt, hozzánk csatlakozott a Villám törzs vezére is. Jó, mi?
 |
Lassan jött be táborba, hog megnézze, mi történik ott. Nem igazán látott ott valakit, de azért remélte, hogy összefut valakivel. Még kicsit sétálgatott, aztán leült és várt, hogy találkozzon valakivel. ~Lehetőleg azért ne más törzsből valóak jöjjenek..~gondolta, sóhajtott egyet, majd körbenézett. |
*Vadmancs nem állt fel, mikor a vezér végül kilépett az üregből, csak fejét emelte meg. Meglepődve hallgatta Mosolycsillagot, bár ezt igyekezett némi fáradtsággal leplezni. Üdvözlőleg, kedvesen bólintott Hold-nak amikor kilépett. És cseppet sem lepődött meg, mikor a nőstény visszazavarta a kölyköt. Sőt. Teljes mértékben egyetértett...*
- Mért kötnék bele pont egy borzba? - fújta maga elé a porba, de semmi kedve nem volt most úgy igazán, Vadmancsosan ellentmondani a másiknak.
* Fejét mancsára teszi, és csak fülével radaroz a nyávogó macska felé. ~ Nem baj az... szeretem az olyan vezéreket, akik nem csak az eszükre támaszkodnak! ~ Mikor Mosolymama kihívta, elősször még megkérdezte volna, ésszerű-e így elpazarolni az energiát a csatatérig, ahol valószínűleg nem csak egy bájcsevely vár rájuk, de végül mire kibökte volna, a vezérnek már hűlt helye volt...
És a versenyláz végül őt is elkapta. Szintén kilőtt, karmait kimeresztve tette meg az első pár ugrást, és utánna eltűnt a növényzetben... Azt tudta, hogy gyors... de vajon, hogy elég gyors-e a nőstényhez képest, akinek előnye is van... noss azt nem tudta.* |
- Azért kértem hogy velem gyere, mert nem hiszem, hogy a te Virágbundádat kiterítve akarod viszontlátni, - nyávogta Mosolycsillag, mikor pár perc múlva kilépett az üregből - de, attól tartok, igazad van. Három közönséges házimacska nem lenne képes elbánni Tigrisbundással. Úgy hogy bármenyire is nem szívesen vallom be, örülnék, ha ott lennél. Mert te már találkoztál velük, és valamennyire kiismerted őket.
- Te pedig itt maradsz! - sziszegte a kilépő Holdcsillagra - Semmi kedvem ahhoz, hogy megetesd magad holmi kék macskákkal.
*Holdcsillag sértődötten visszavonul*
- Egyébként, nem nézlek semmibe - nyávogta csöndesen - idiótának nézlek. Az lesz a véged, hogy belekötsz egy borzba, előre látom. De addig…
*Megrázza a fejét*
- Túlságosan érzelmes lettem, azt hiszem. Valószínűleg ez már az öregség jele. Felhőbundás felettébb boldog lenne, ha lemondanák a vezéri pozícióról, öregkori agylágyulásra hivatkozva…
- Csak sajnos ez születési rendellenesség - Vigyorodik el - ez lehet az oka, hogy kedvelem az idiótákat. De azért ne bízd el magad, jó?
*Körülnéz, hogy figyelik-e a Szél törzsi macskák, (nem) majd ránevet Vadmancsra*
- Lássuk, ér-e annyit egy öntelt Villám törzsi növendék, mint egy félhulla Szél törzsi vezér! Verseny a csatatérig, aranykölyök. Szedd össze magad.
*Elsprintel a csatatér irányába*
// Folyt: Külvilág - csatatér //
|
*Vadmancs idegesen csóválta meg farkát. ~Nem fogom mégegyszer elmondani! Nah jó de... ~ Idegesen lenézett mancsára, és vissza a vezérre. Jó, jó... elmondja, de hogyan...*
- Én nem tudtam, hogy házimacskák... És nem úgy néztek ki. Ha tigrisbundást megtudták ölni hárman, egy egyedüli kis növendéket, még akkor is, ha az magától tanult... Könnyen legyűrtek volna. - Akármennyire is tudta, hogy Mosolycsillag idiótának nézi, szégyenlősen hajtotta le fejét. Ő aztán tényleg nemtehetett róla.
Mivel látta, hogy a vezérnél semmire nem fog menni, így minden köszönés, vagy elengedés nélkül felállt, és megfordult. Elindult az odúból kifelé. A bejáratnál még visszanézett, csak sziluettje látszódott.*
- Nem tudom jobban elmagyarázni. Ez van. Veled megyek, bár nem értem mért kérsz erre, ha annyira semmibe veszed a véleményem, és engem magam, amennyire mutatod! Küldj értem, vagy gyere te magad, ha indulni akarsz. A táborban leszek... valahol...
*És ezzel kilépett az üregből, és a bejárat mellé feküdt úgy, hogy ne látszódjon. Fejét lehajtotta, és két mancsát rátette. Búsan, kétséges érzelmekkel terült el a napon...* |
- Virágmancs házimacska ismerősei akarnak velem beszélni? A vezérek kilenc életéről? - Mosolycsillag megrázta a fejét - Miért nem mondtad meg nekik, hogy ezt csak a Csillag Törzs adhatja meg a vezéreknek?
*Holdcsillag csöndesen felnyaffant*
- Tigrisbundást, a vezérhelyettest… Komolyan, Vadbundás, olyan feledékeny vagy, nincs neked B-vitamin hiányod?
*Mosolycsillag elgondolkodva nézte a barlang falát, majd Vadmancshoz fordult*
- Szóval, három házimacska akar velem beszélgetni, akik együtt képesek voltak megölni Tigrisbundást. És a negyedik a te Virágbunda barátnőd. És a csatatéren akarnak beszelni velem… Miért ott?
*Megrázza a fejét*
- Mindegy. Velem jössz?
|
*Vadmancs még mindig eléggé lehangolt volt, mikor belépett a vezér üregébe. A félsötétben Mosolycsillag szeme érdeklődőn villant meg.*
- Kezdem a közepén, ha érdekel az, hogy hogy jutottunk el odáig, úgyis rákérdezel... A lényeg, hogy három, meglehetősen fenyegető kandúr a csatamezőn majdnem megölt. Legalábbis én így láttam a helyzetet. De csak egy üzenetet akartak küldeni. Velem, neked.
*Kicsit elhallgatott, még összeszedte magát, és gondolatait. Körbenézett az odúban, és leült.*
- Az érdekli őket, hogy van kilenc életed. Se ezek a veszélyes dögök, se Virágbunda nem hiszi el, hogy nektek, a vezéreinknek, több mint egy életetek van. Valahonnan tudták, hogy meghaltál, vagy legalábbis majdnem, és rajtam kérték számon... Nem voltam benne biztos, hogy tudniuk kell a csillagtörzsről, és például a te kiváltságaidról, amennyiben még addig nem tudtak róla... Meghát... - kissé szégyellősen folytatta - én is ledermedtem... És gyakorlatilag ennek kapcsán akarnak veled találkozni, a csatamezőn. Tudok róluk pár dolgot, de ... tegyük félre későbbre...
*Ekkor a vele tartó Villám kölyökvezér felé bólintott.*
- Neki pedig valami köze van hozzájuk. Virágra mondta pont, hogy hasonlít azokra, akik... kit is öltek meg? - nemjutott eszébe a név, de nem akadt fenn ezen... - Mindegy... Az a három kötekedő macska, meg pont ugyan úgy nézett ki, mint a nőstény, akivel érkeztem.
*Ismét megállt, rendezgette gondolatait.*
- Nem mondom, hogy ők tették, de véletlennek biztos nem véletlen. Veszélyesek, Mosolycsillag. Akármennyire is házimacskának látszik ... - Nem fejezte be folyamatosan halkuló mondatát. Inkább újba kezdett. - És bár eddig segítőkész volt, és az életem mentette meg Virágbunda, amióta a táborban vagyunk, egyre furcsábban viselkedik... Holddal is külön akart beszélgetni, amíg én veled vagyok... Gondolom látod, hogy ebbe nem mentem bele.... Nem tudom mért... Csak egy megérzés volt...
|
- Szóval, mond. - nyávogta - kíváncsi vagyok. |
- Gyere akkor. Megnyávogjuk a törzset. – Vigyorgott – talán nem halnak éhen nélkülünk egy napig.
*Elindul a Nyávogó-szikla felé*
// folyt Vezér sziklája //
|
Az orvosmancska biccentett. - Igazad lehet, Mosolycsillag. Látod milyen önző vagyok, hát nem csak a saját törzsemre gondoltam?! - vigyorodott el, majd felállt - ha eddig ült volna.
- Kérdezzük meg a többieket. - mondta halkan, majd kinyújtóztatta végtagjait. - Hátha össze tudjuk dugni a fejünket. Ahogy tartja a mondás... Két fej jobb egynél? Vagy valami ilyesmi, de ez nem is fontos... - legyintett Gyorskarom.
|
*Mosolycsillag előmászott az üregből, és ő is az eget kezdte nézni.*
~ Vajon az a felhő a fejemre esik? ~
- Tudod, Gyorskarom lehet, tényleg meg kellene kérdezned a többi orvosmacskát, hogy ők kaptak-e jóslatot. Mert ha jól értem, nem azt üzenték, hogy csak a mi törzsünkre jön a baj, és a pusztulás.
- Vagy egyszerűen elmehetnénk a csillag törzshöz…
|
- A csontok jó ötlet, majd, elrágcsálom őket, ha nem akaródznak segíteni nekem. - mondta vigyorogva, majd megrázta a fejét. - Ez most komoly. Mivel még reggel van, kell egy kis idő, mire fogni fog az agyam és csak utána tudok majd gondolkodni. - mondta sóhajtva, majd kihúzta az üregből a fejét. Hirtelen tüdejébe friss levegő került, aminek az ,,ízét" már el is felejtette. - Legközelebb, ha ilyen álmom lesz, akkor minden bűnjelet megfigyelek, sőt, még mancslenyomatokat is szerzek. - morogta gúnyosan, miközben az eget nézte.
|
- Gondolom, megfigyelni, hogy pontosan melyik macskák fagytak meg, arra nem voltál képes - nyávogta Mosolycsillag egy cinikus vigyor kíséretében - pedig mennyivel egyszerűbb lenne a dolgunk.
*Ránéz*
- Mint orvosmacska, mit tanácsolsz? Sokkoljam le a törzset a pusztulás hírével, vagy próbáljunk meg valamit megtudni előtte? Végül is te állítólag orvosmacska vagy, kérdezd meg a Csillag törzset, vagy a többi orvosmacskát. Vagy hozzak nyúlcsontokat, hogy jósolj belőle?
|
- Azt még nem tudom - mondta szégyenlőssen, lesütött szemmel. - Lehetséges, hogy... a múltkori tél macskáira gondol? Vagy azelöttiekre? Nem tűzel vagy vemhes valamelyik télen született nőstény? - kérdezte aggódva. A vicces megjegyzés elúszott a füle mellett. - Konkrétabbat...? - kérdezte vissza, majd elgondolkodott. - ,,A tél macskáinak utóda romlást, és pusztulást hoz az erdőre! - Hallatszott egy furcsa, földöntúli nyávogás, miközben a szél letakarított egy helyet, ahol csatába fagyott macskák látszottak - Szél törzsiek." - ismételte magában egy kicsit bővebben a Csillag törzs üzenetét.
|
- És ez mint jelent? – nyújtózkodott Mosolycsillag – Kik azok a tél macskái? És miért fagy meg a törzs, most hogy jön a tavasz? És leginkább, miért nem tudsz te jó híreket hozni? Komolyan, nem is tudom minek etetünk téged…
*rámosolyog*
- Na jó, valójában nem is tudom, mit csinálnánk nélküled, Gyorskarom. De… nyugodj le, picit. Nem mondott valami használ… konkrétabbat a Csillag törzs?
- "A tél macskái." A téli kölykökre gondoltak volna? De, utóda? Hiszen azok még a növendékkort sem érték el. Valami ötleted van?
|
- Jaj, sajnálom, Mosolycsillag! - kiabálta ismét. Az izgalomtól teljesen elfelejtett uralkodni magán. - Azt üzente, hogy: - A tél macskáinak utóda romlást, és pusztulást hoz az erdőre! - idézte a szavakat álmából. - És a hó alatt a törzs fagyott macskái voltak. - hadarta.
|
- Gyorskarom, a fülem! – nyávogta a vezér álmosan – mi történt? Mit üzenet? És…
*Megrázza a fejét, hogy kitisztuljon*
- És nem jár külön kaja azért, ha meggyógyítod a süketségemet amit te okozol. – Vigyorgott.
|
- Mosolycsillag! Mosolycsillag! - ismételte az orvosmacska vezére nevét. Erre a kiabálásra még a Csillag törzs harcosai is felkelnek. - Mosolycsillag, üzent a Csillag törzs! - ordította, majd fejét bedugta a vezér szűk üregébe. - Kellj fel, Mosolycsillag, a Csillag törzs üzent! - ismételte, akár a papagáj.
|
A szél törzs vezérének alvóhelye. Nem a legkényelmesebb, de legalább tiszta, és szélvédett. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
