|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:44 - |
Legelső, és legnagyobb vadászterület. Mindig fuj a szél, és mindig vannak nyulak. |
[44-25] [24-5] [4-1]
Mire ő ideért, már elmentek a nagyobb macskák. Így csak sóhajtott egy nagyot. Lehuppant hátsójára és bámulta az eget. Nézelődött, háta idejön hozzá valaki. |
Fölvette a zsákmány többi részét, és elindult.
//folyt. szél törzs tábor, megint xD // |
-Igazad van.-*mondta, és felemelte a zsákmány felét. A nyulat úgy döntött a nyaka köré rakja, így nem foglal annyi helyet, megvárta Holdtüzet is és elindult.* |
Egy kisebb üreghez ment, ahol meglátott pár egeret. Bedugta a mancsát és megkarmolt pár egeret, majd "kihúzta" őket. 4 egeret fogott, odavitte az üreghez, és lerakta. Megszámolta a zsákmányt; volt 2 nyúl, 1 pocok, 2 galamb, 4 egér. -Talán ez most egy időre elég lesz, a táborban még úgyis van nyúl és pár galamb. Meghát, ennél többet nem biztos hogy elbírunk egyszerre..-mondta Hókaromnak. |
*Hókarom meglátott egy elég nagyméretű pockota fűben. Úgy gondolta, megfogadja barátja tanácsát és nem csak nyulat fog. A zsákmány közelébe lopakodott, majd ráugrott és megfojtotta. Ezen kívül elejtett még egy galambot is (ami arrafelé nem gyakori), majd elsétált az üreghez és figyelte Holdtüzet.* |
-Jó ötlet! De én próbálok azért madarat meg egeret is fogni, hogy ne csak nyulat ehessünk.-felelte, majd a lyukba rakta a nyulat, és keresett egy madarat. Egy fán ülve talált egyet, szerencsére nem ült magasan. Az ág alá lopakodott, felugrott belekarmolt a madár szárnyába. Le is esett a fáról, próbált repülni, de nem ment neki, így Holdtűz megfojtotta és berakta a lyukba, majd új zsákmány után kutatott. |
*A nőskény gyorsan kapart egy lyukat.*-Szerintem ez jó.-*mondta. -Most szerintem fogjunk meg 2-3 nyulat macskánként, aztán menjünk vissza a táborba.-*tanácsolta, majd meglátott egy másik nyulat. Odaosont és hátulról elkapta és azt is a lyukba rakta.*-Kezdjük, és ha gyorsan végzünk, akkor talán a táborban tovább tudunk dumálni.-*mondta boldogan.* |
Mosolyogva bóintott, majd lelapulva beleszimatolt a levegőbe. Meglátott egy nyulat, lassan odalopakodott, és hátuolról hirtelen lenyomta a földre, amivel megfojtotta a nyulat. Fölvette a szájába és Hókaromhoz sétált. -Valahova le kéne rakni az elkapott zsákmányt, hogy közben többre is vadászhassunk.-mondta. |
*Hókarom is befutott, az úton kb. ő is arra gondolt, mint Holdtűz. Miért ilyen Mosolycsillag, hogy átadta a helyét? Talán ezzel szeretné elriasztani helyettesék a vezér poszttól? Vagy szeretné megedzeni, hogy halála után jó mancsokban legyen a törzs? Nem tudta a választ, de most éppen nem is ezzel foglalkozott. Beleszimatolt a levegőbe. A szag amit érzett nyúlszag volt. Errefelé sokat lehetett belőlük fogni. Főleg tavasszal.*-A nap irányában van a legtöbb nyúl.-*súgta Holdtűz fülébe, bár tudta, hogy ezt ő is észrevette már, de ezzel jelezte neki, hogy ő is arra szándékozik menni. Amikor közel került egy nyúlhoz felugrott. Ezt a nyúl észrevette, de már késő volt. Hókarom megragadta az ijedt állatot a karmaival, és gyorsan átharapta a torkát.*-Most te jössz.-*mondta kedvesen Holdtűznek. Kíváncsi volt, hogy ő hogyan fog nyulat. Az ilyesmit mindenkinél megfigyelte.* |
Megjött a területre, körülnézett és beleszimatolt a friss levegőbe. Hátranézett, hogy lássa, hol van Hókarom. |
*Hókarom elrejtőzött a puszta füvében. Nyulak után kutatott. Egy nyúlnak megérezte a szagát. A szagot követve a közelébe jutott. Egyszer csak hirtelen felugrott és a nyúlra vetette magát. Egy pillanat alatt átharapta a torkát.*~Szerintem már eléggé unhatják a többiek a nyulat. Szerintem inkább elmegyek az elhagyatott tanyára egerek fogni.~*gondolta, majd a zsákmányával a szájában rohant is az uticéljához vagy ba*
//Folyt.: Elhagyatott tanya// |
*Feketemancs elrelytőzött a fűben. Nyulak után kutatott. Meg is érezte az egyik szagát. Csendesen odaosont. Amikor már elég közel volt ugrott egy hattalmasat. Ezt a nyúl is észrevette, de már túl késő volt neki. Feketemancs ráugrott és könyörtelenül beleharapott a torkába.*~Még elejtek néhány nyuszit, aztán go vissza a táborba gyógynövényeket kevergetni.~*Feketemancs elejtett még két nyulat, azután egy furcsa rikácsolásra lett figyelmes. Odament megnézni. Egy csapat gyöngytyúk volt az. Feketemancs nem hitt a szemeinek.*~Gyöngytyúkok? De hát azok a kétlábúaknál élnek! Szerintem elejtek egyet észrevétlenül.~*gondolta, majd a csapattól legmesszebb lévő gyöngytyúkot ejtette el. Szerencsére a többi ezt nem vette észre.*~Ezt muszály elmondanom,hogy errefelé gyöngytyúkok tanyáznak!~*gondolta magában, majd fogta a zsákmányait és rohant vissza a táborba.*
//Folyt: Szél törzs: tábor.// |
Felhőbundás, Szél törzs, vezér
 A vezér egy pillanatig öntudatán kívűl volt és nem is hallotta növendéke kérdését, de mire felocsúdott, a kandúr már ugrott a nyúlért. Elégedve húzta ki magát, majd odasétált a barna kölyökhöz, aki szorosan fogta újdonsült zsákmányát.
- Bravissimo, Bodzamancs. - felelte szűkszavúan, majd elvette a növendéktől a nyúlat. - Örülök annak, hogy azon növendékek közé tartozol, akik relative gyorsan tanulnak. Csak kérdés, hogy meg is marad-e benned ez a tudás. - kacsint, a kölyökre, majd elindul vissza, a tábor felé.
- Mára szerintem elég volt ennyi, hogy felmérjem a képességeidet. Nekem még sok dolgom van, amit el kell intéznem. De készülj fel arra, hogy egy másik harcost esetleg a nyakadra küldök, hogy az foglalkozzon veled. - mosolyog, majd hátat fordít Bodzamancsnak és kocogva eltűnik a pusztáról...
// Folyt harcosok ürege // |
Figyelmesen hallgatja Felhőbundást, de olyannyira, hogy majdnem előre bukik. Magába issza a vezér szavait majd lesunyja a füleit és tekintetét a nyúlra szegezi. Nagyon koncentrál, nyelvét kidugja oldalt a szájából, majdnem lefekszik, de hasa mégsem súrolja a földet. - Így? - kérdezi meg azért. Ha helyeslést kap farát ide-oda ringatja majd elrugaszkodik és a nyúl előtt landol, karmait még belevájja a puha szőrzetbe. A nyúl ijedten futna, de a karmok nem engedik és Bodzamancs sem tétovázik: igaz, elég szerencsétlenül, de hatásosan kapaszkodik mind a négy lábával a nyúlba, ami emiatt lerogy a földre. Bodzamancs a torkának ugrik.
 |
// Szurokfarkú el,passz,hova.// |
Szurokfarkú meglátta a barna növendéket és a vezért.Ő is lapulva odakúszott a két macskához. -Szervusz,Felhőbundás.Ügyeskedik..őő..Bodzamancs?- Kérdezte súgva Felhőbundástól. ~Ügyes kölyök.~ *Elégedetten nézett Bodzamancsra.*
 |
- Bodzamancs... - kezdi, majd vigyorogva nézi tovább, ahogy a kis kandúr próbálkozik. Lelapul és odamegy tanítványához. Bundáját elnyeli a magas fű. Halkan suttog a tanítványának.
- Figyelj, eredményesebb lenne, ha megpróbálnál eltűnni. Bukj le. Mintha, egy sasmadár kőrözne a fejed felett, neked meg el kell bújnod a magas fűben. Teljesen lefekeszel... - immár nem Bodzamancsot nézi, hanem a messzeségben kiszúrt egy nyulat, amint az fülét mosdatja. - És csak a fejed dogod ki, azt is azért, hogy lásd a zsákmányt. Halkan, minden lépésbe nagy koncentrációt fektetve kell közeledni az áldozathoz. - magyarázza, miközben el is indul a nyúl felé. - És egy fontos szabály, amit sok kölyök mindig elvét. Fogalmam sincs miért. Mikor eltugaszkodsz és a zsákmányra ugrasz.... Sose kiálts, mert akkor sprintelhetsz a kaja után. És most, a színpad a tiéd. - súgta halkan, mikor már a nyúl elé értek. Bíztatólag rámosolygott a barna kölyökre.
|
Bodzamancs tetőtől talpig felborzolt bundával, magasra tartott farokkal, izgatottan lépkedett a vezér után.
Mikor megérkeztek bólint majd lekushad, nyelvét kidugja oldalt a szájából és eloson a fűben. Pár perc múlva dühös fújást lehet hallani majd mozgó füvet, ahol Bodzamancs épp rohan. Végül a mozgás elhal, kibukkan a fűből a növendék két sötét füle és fejét Felhőbundás felé fordítja. Elcsüggedt arca gyermeki szomorúságot sugall. - Elszalasztottam. - mormogja majd felkapja a fejét. - Újrapróbálom!
Közelebb megy Felhőbundáshoz, ahogy zsákmányt keres, de miközben megy hatalmas zajt csap. Ennek ellenére ismét lekuporodik és Felhőbundás szemtanúja lehet, hogy a növendék gyakorlatilag guggol vagy ül, nem csoda, hogy minden kisállat időben észreveszi.
|
A vezér és ideiglenes növendéke megérkeztek a pusztára. A területet átjárta a tavaszi meleg és lágy szellő szirógatta a macskák bundáját. A magas fűben nyulak ugrándoztak és kisebb rágcsálók rohangáltak. Felhőbundásnak kedve támadt volna lustizni, ebben a kellemes időben ki akarna mozogni? De most ő volt a vezér és nem punnyadhatott.
- Nos, Bodzamancs a színpad a tied. - vigyorgott kedvesen a kandúrra. ~ Hozz nekem valami zsákmányt. Egy Mosolyszívvel megelékszek. ~
|
A kandúr csak elhúzza a száját és sajnálkozva nézi a ,,kölyköt". Csupán sóhajt egyet, majd Hársfabundást kezdi követni. ~ Csak érjünk oda. Lehet, hogy ellenségünk lesz ez a vezér, de a Csillag törzs mégse nézné jó szemmel, ha egy másik vezér pusztulását akarnám. ~ gondolta.
 // folyt holdkő //
|
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A vezér egy pillanatig öntudatán kívűl volt és nem is hallotta növendéke kérdését, de mire felocsúdott, a kandúr már ugrott a nyúlért. Elégedve húzta ki magát, majd odasétált a barna kölyökhöz, aki szorosan fogta újdonsült zsákmányát.
// folyt holdkő //
