|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:22 - |
A Szél törzsének lakhelye. |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Hókarom besétált és letette a zsákmányát a zsákmányhalomra. Az óriási zsákmányhalomról elvett egy kis pintyőkét, de mielőtt még elkezdte volna enni megmosakodott, hogy ne érezzék rajta a bátyja szagát. Az evés közben ezekre gondolt:*~ Nagyon sok zsákmány van mostanában. Attól tartok, hogy ha ilyen sokat ejtünk el ilyenkor, akkor télire mi marad? Ha nekem egyszer lessz növendékem, akkor arra fogom tanítani, hogy a törzsnek csak annyi zsákmányt kell elejteni, amennyire szüksége van. Vajon miért ilyen üres a tábor? Történt valami? Szerintem keresek valakit és kikérdezem. Persze itt a táborban, mert ha megtámadnak, akkor nem maradhat üresen itt a tábor.~*Miután végzett az evéssel felállt és elment a táborban élő lelkek után kutatni.
//Folyt:valamelyik üreg vagy barlang.// |
*Feketemancs berohant a zsákmányával a táborba és rátette a zsákmányhalomra* ~Kell keresnem valakit, akivel visszamehetek vadászni~
//Folyt.: valahol a szél törzs táborában// |
Már épp ugrana lopakodó pózba, de vezére felhívja figyelmét arra, hogy a pusztára mennek. Bólint és a felnőtt után ered.
//folyt. köv. Puszta//
 |
- Nagyszerű! Inkább beszéd helyett a kezed is mozoghatna. Vagyishogy nem elmondod, hanem bemutatod. - mosolygozz a kandúrra. - És... mondjuk, útközben el is mondhatod. - egyezett bele a nőstény. - Gyere, menjünk a pusztára. - jelenti ki és már indul is a cél felé.
~ Én vagyok a legjobbabbabb vezér. Felhőcsillag, ő milyen megtiszteltetés önnel beszélni, hölgyem. ~ beszélget mámoros boldogságban magával.
 // Ha nem jön közbe semmi, akkor folyt puszta. ^^ // |
Megértően, nyomatékosan bólogat, mint egy engedelmes kiskutya parancsra. Aztán egy hosszú "Óóóóóóóóó..."-val folytatja. Néma csend. Megrázza a fejét, hogy felébredjen a mozdulatlanságból.
- Nagyon örülnék neki! - ugrál egyhelyben. - Mit csinálunk ma? Elmondjam, hogy mit tanultam eddig? Nem sokat! De már elkezdtem a becserkészést.
|
A nőstény elmosolyodik a kölyökön, hogy kitartóan magázza őt.
- Nyugodtan tegezhetsz, Bodzamancs. - mosolygott kedvesen a kandúrra, majd zavartan biccentett egyet. - Jep, jelenleg én vettem át a vezérséget Mosoly...szívtől, mivel ő jelen esetben nem képes arra, hogy a törzsét irányítsa. És a tanítód... - válla lesüllyedt és hosszasan kifújja az eddig benttartott levegőt.
- Az a gond, Bodzamancs, hogy nekem sincs fogalmam, hogy ki a tanítód. Mit szólnál, ha... én lennék? Azt csak nem felejtem el. - mosolyog a kölyökre. ~ És elmondom neked, hogy én mennyivel jobb vezér vagyok, mint a dilis Mosolyszív. És megkérlek, hogy ezt terjezd szét az egész táborban, törzsben és erdőben! Muhahaha! Ha! Idióta Mosolyszívtől elkaptam ezt a hibbantságot... ~ morgolódott magában, majd újra mosolyt erőltetett az arcára. ~ Csak miért is indúltam az előbb...? ~
|
Észrevette Felhőbundás érkezését, felállt, kihúzta magát és meghajolt. - Elnézést Felhőbundás hölgy, vezérem, hölgyem, nem akartam hallgatózni, de mégis hallottam, hogy maga lett a vezér, hát ez nagyszerű, mondja, kérem, igaz ez? - hadarta majd tiszta, gyermeki, érdeklődő pillantással nézte Felhőbundást. Aztán megrebbent a szempillája, mert eszébe jutott, hogy Felhőbundás kérdezett tőle valamit. - Ó, igen, a tanítómat várom, csak azt nem tudom ki az! Mert eddig nem volt meg pontosan, mindig más tanított, de tudja kérem, már vágyok egy állandó tanítóra. - szögezi le komoly tekintettel.
|
Felhőbundás megtorpant, mert meglátta a növendéket. ~ Bodzamancs... ki lehet a tanítód, kölyök? ~ gondolkodik el magában, végül rászánja magát és odamegy a kölyökkandúrhoz.
- Helló, Bodzamancs. - köszönt rá. - Várod a tanítódat? - kérdezte. ~ Oké, ideje lenne megjegyeznem, hogy melyik növendéknek ki a tanítója, mert ez így... gáz. ~ sóhajtott magában.
|
Bodzamancs kisurrant a növendékek barlangjából majd leült és a farkát tekergette. Nem régóta növendék, de izgalmasnak találja a növendéklétet. Vajon most mit kell csinálnia? Kezelésbe veszi egy harcos? Körülnéz, tétovázik. Akár megpróbálkozhatna egy vadászattal... még vár.
|
Minta értetlenül nézte a vezért. ~ Ha ez a vezér, akkor én... ~rázta értetlenül a fejét, majd inkább hagyta az egésszet. Mindenesetre, tudta, hogy nem akar ehhez a törzshöz tartozni, sőt. Nem kívánt semmit jobban, mint házimacska életét. ~ Csak legyen már vége a napnak... ~ sóhajtotta, majd ment vissza a tó felé.
 // Folyt. tó // |
~ A tónál Hermelinbundás maradványai vannak. Csak meghülyültem, nem lettem idióta. ~
- Rendbencica - nyávogta vidáman, a utolsó hangokat lenyelve, majd zavartan nyafogta - Gyorskarom, nemtehetekróla. Tényleg nem.
*Elindul vidáman dorombolva (mert fütyülni nem tud) a tó fele miközben lepkékre vadászik*
- Gyertekmancsok. - néz vissza Mintára, És Gyorskaromra. Aztán megint Mintára.
- Amúgy Mosolycsillag vagyok és a törzs vezére. - dorombolt rá kedvesen a Házimacskára.
// Folyt: tó // |
- Ö, oké. - biccent, majd Gyorskaromhoz és ahempergő nőstényhez megy. Közben az orvosmacska szeretett vezérét próbálja meggyőzni arról, hogy jöjjön vele. - Gyereee, Mosolycsillag! - unszolta a nőstényt. Ugyan tisztában volt vele, hogy Mosolycsillag már nem csillag, de neki csillag marad. - Mutatnom kell neked valamit a tónál. De beszéltem Felhőbundással. Már nem vagy vezér. Legalábbis, egyenlőre nem vagy az. - mondta csalódottan. Közben a házicica közbeszólt.
- Ezt nem lehetne utána megbeszélni?
 |
~ A nevét nem mondta… Bah… Kandúrok. Mondjuk, te is megéred a pénzed, házicicus…~
- Az Ködvillám lesz. Jó tudni. Nah, Mentácska, kísérd el ezt a cirmos macskapárt - fejével Mosolycsillagék felé intett - ahoz a döghöz.
- És… mond meg a nembemutatkozos kandúrnak, hogy valószínűleg találna törzsi nőstényeket is, ha… na mindegy, mond meg neki, hogy… Inkább semmit. Majd ha visszatér megmondom neki én.
*Elindul a Vezér sziklája fele*
~ Muhahahahahaha! ~ |
- Őőő, oké, de biztos, hogy jó ötlet? - kérdezte aggódva Gyorskarom, közben a távolban hempergő nőstényre pillantott. Az új vezérére nézett. Ő parancsolt. Lehajtotta a fejét. - Hát legyen. - motyogta, majd elment a nőstényért.
Minta közben megpróbálta felidézni, hogy miképp is néz ki Gömb... akaromírni Ködvillám. - Egy nagydarab, fehér-barna mintás hosszúszőrű kandúr. A nevét nem tudom, nem mondta. Az én nevem meg Minta - tette hozzá, bár sejtette, hogy nem lényeges ez esetben a saját neve.
  |
~ Ezek képesek voltak otthagyni Hermelinbundást… Idióták. Mosolycsillag tényleg meghibbant. Viszont… ~
- Gyorskarom! - nézett a orvosmacskára - van egy ötletem. Vidd magaddal Mosolycsillagot, és annak a látványa majd helyre sokkolja.
~ Vagy, visszavonhatatlanul nyáladzó szőrcsomót csinál belőle. ~
*Mintához fordul*
- Te pedig, névtelen cica, elmondhatod, hogy kivel is találkoztál a tavunknál.
~ Miért érzem, hogy az egyik kandúrunk naagyon… rossszul fooog jááárni? ~
~ #Censored mental image# ~ |
- Meh, nem - rázta hevesen a fejét a nőstény. - Az ott volt. Valamilyen fehér-bézs színű macska lehetett. Nem tőlem jött, de a macskátok felismerte. Teljesen pánikba esett és valami... Árny törzsről motyogott. Különben is, ő küldött hozzátok, hogy hozzak egy... Szél törzsi macskát, mert csak. Nem tudom - vonta meg a vállát. - De, sokkal egyszerűbb lenne, ha jönnétek. Vagy csak te. Nekem mindegy. - nézett komolyan Felhőbundásra.
|
- Ch! - jelentette ki a helyettes vezér, mivel jobb nem jutott az eszébe, és amúgy sem tetszet neki a másik képe - mostmivan? Valakidet kicsinálta egy őrjáratunk, és most kárpótlást akarsz?
*Ránéz Gyorskaromra*
- Van ilyen kárpótlásra törvényünk? |
- Rendben, Felhőbundás - biccentett a gombagyüjtő macska. Folytatni akarta volna, ha a vezérhelyettes, azaz a vezér közbe nem szólt volna. Megfordult és észrevette a zavart, teknőctarka házimacskát. ~ Ezmiez? ~ pislogott zavartan a kandúr és ugyanaz a kérdés fogalmazódott meg benne, mint Felhőbundásban.
- Izé... én... - dadogta a nőstény. Nem tetszett neki ez a sok kandúr. Egy nagyot nyelt, majd megpróbálta kinyögni. - A tavatoknál ott van egy macskátok. És egy tetem. Macskatetem. - Mondta ugyanúgy, ugyanolyan hangnemmel, mint Mosolycsillagnak.
|
//Picit távolabb//
- Szóval, Mosolycsillag átmenetileg beszámíthatatlan? - nyávogta Felhőbundás Gyorskaromnak, furcsán bólogatva - Természetesen, amíg fel nem épül, átveszem a vezéri helyet… És szerinted...
*Meglátja a közelgő Minta-t*
- Házimacska? Ezt meg ki engedte be ide?
- Nya jó… Kislány, remélem alapos indokod van arra, hogy ide tedd a mancsod - fújta idegesen, ahogy Minta elé szökkent. |
~ Szia házimacska. ~
- Te meg? - nyávogta Mosolycsillag zavartan - Hogy…
~ Koncentrálj, Mosolycsillag. ~
*Zavartan megrázza a fejét*
- Jobb lenne, ha Felhőbundást keresnéd, aki ott van valahol hátul. Tudod, azt hiszem, meghibbantam…
*A mancsával betapassza a száját, és úgy int hátra, jelezve, hogy arra*
- uHmmmm…
~ Oké, ha egy házimacska megjelenése azt a érzést váltja ki belőlem, hogy fogócskáznom kellene vele, az biztos hogy nem jó… Gyorskarmom, remélem van valamid erre a őrületre… Vagy… nincs. Ugymégjobb… ~ |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
// Ha nem jön közbe semmi, akkor folyt puszta. ^^ //
