|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:40 - |
Pici tó, a törzs legfőbb vízforrása. Úszni is lehet benne, ha valaki azt szeretne. |
[48-29] [28-9] [8-1]
*Feketemancs csendesen elfutott a tóparthoz*~Úgy tudom, hogy erre még szokott nőni macskamenta. Szerintem viszek a táborba egy adaggal, mert már fogyóban van. Hol lehet?~*gondolta, majd meglátta a gyógynövényt. Odaszaladt, majd leszedett annyi levelet amennyi egy időre elég.*~Na most egy darrabig ez se kell majd.~*gondolta, majd rohant vissza a táborba.
//Folyt.: Szél törzs: orvosmacska barlangja |
Minta rámordult a másik nőstényre. - Elhiheted, hogy minden vágyam az, hogy haza menjek, de... nem is maradok tovább! - sziszegte, majd peckesen eltávozott // Minta el.//
Gyorskarom nagyokat lélegezve, kikerekedett szemekkel nézett - Mosolycsillag! - szólt rá élesen. - Ugye nem hiszed el azokat, amiket mondasz?! Te vagy a legjobb vezér, akivel valaha találkoztam. - a nőstény elé lépett és komolyan a szemébe nézett volna, ha a vezér nem abban a pillanatban indult volna el útjára. - Micsoda? Most? - nézett értetlenül, majd futó tempóban beérte a nőstényt. // ,,Csillag Törzs" így írandó, nem? ^_^ //
  |
- Felhőbundás jó macska, csak meg kell tanulnia, hogy a vezérség inkább felelőség mint kiváltságok. - nyávogta Mosolycsillag, miközben a határa fordult, és elmélyülten nézte a felhőket.
- Tudod, - fordult a kandúr fele - nem véletlenül ő a helyettesem. De… Ahhoz hogy ezt megértsd, nem elég okosnak lenni. Ha én nem leszek, ő jó vezér lesz. De amíg vagyok, folyamatosan jobb akar lenni mint én.
*Hirtelen elvigyorodik*
- Pedig nálam nem nehéz jobbnak lenni.
*Felkell és elindul*
- Beszélnem kell a csillag törzzsel. |
-Menj haza-vakkant rá nyersen Ködvillám, egy pillanatra elfeledkezve róla ki is a vezér, majd kissé zavartan Mosolyszívre nézett. Nem tudta eldönteni, melyik rosszabb, ha van egy dilis vezérük, vagy egy idegbeteg Felhőcsillaguk. -Köhömm...Nem találtam semmi érdekeset-adta meg a választ.-Felhőbundással kapcsolatban pedig...mélységesen egyetértek. -mondja Mosolyszív szemébe nézve.-Túlságosan éretlen-igyekszik megelőzni hogy a káröröm kiüljön a képére, igazából élvezi az egyik leginkább nem kedvelt törzstársának oltását a vezér előtt.
 |
Az orvosmacska egy pillanatig azt hitte, hogy szeretett vezére után fog rohanni, hogy megmentse az öngyilkossági merénylettől. Úgy is érezte, hogy lábai megindulnak és utána fut, de csak beképzelte. Megrázta a fejét, s meggyőződött arról, hogy egy tapodtat sem moccant. Zavartan lenézett földes mancsaira, amiket nyalogatni kezdett. Közben Gömbvillámra pillantott. Rájött, hogy idáig csak _Ő_ dolgozott. Minta közben elgondolkodott a kérdésen. - Valami fontos...? Nem hiszem, hogy bármi is felkeltette az érdeklődésemet a kandúrt, - biccent Ködvillám felé - a tetemet - int farkával a megmaradt Hermelinbundás felé - és úgy az egész vadmacska-cuccor leszámítva. - vont válalt. - De mikor mehetnék már hazaaa? - nyivákolt a nőstény.
|
- Gömbvillám, igazán mutathatnál egy kis tiszteletet, ha másért nem, a korom miatt - nyávogta hangjában furcsa, nyafogós fennhanggal Mosolycsillag, miközben, szemével a valahova elrévedve figyel, majd hirtelen eliramodik a tó fele, és fejest ugrik bele.
- Ködvillám - mászott ki csurom vizesen - nem vagyok benne biztos, hogy Felhőbundás már kész lenne a vezérségre
~ Brrr… Ez _Tényleg_ hideg volt. ~
- szóval, ne írjatok még le. Szóval, amíg jobban fázok, mint amennyire zavart vagyok, megkérdem, láttál valami gyanúsat?
*Ránéz Mintára*
- És te, Házimacskalány? Láttál valami szerinted fontosat?
~ Oké, gondolom, nem lennétek boldogok, ha elmondanám, lila buborékokat látok a fejetek fölött… ~ |
-Hogy mit gondol Felhőbundás, az már nem az én bajom-mondja Mosolycsillagnak egy vállvonás kíséretében.-Hogyha szerinte képes lennék beszéden és verekedésen kívül mást is kezdeni egy házimacskával, akkor az felér számomra egy vérigsértéssel-szisszenti idegesen, és Mintára pillant. Mit keres még mindig itt a kittypet? Csak bajt hoz a fejére. Ráadásul úgy tűnik, Mosolycsillagnak lassan leáldozik...Már saját magát is egéragyúnak nevezi, mégpedig nem is dühös Ködvillámra a megnevezés miatt...A harcosnak meg sem fordul a fejében a szégyenérzet, hogy a saját vezérét egéragynak titulálta, és maga is meglepődik ezen. Látja Gyorskarom szemében a halvány aggodalmat és sejti hogy a vezér esete rosszabbodik.
|
Gyorskarom nekikezd a tetem elásásának. Közben Minta elképedve nézi, ahogy a ,,vezér" a pillangót kergeti. Inkább nem is mond semmit. Ráadásul, mivel senki nem foglalkozik vele, így próbál eloldalogni. Gyorskarom megpróbált nem aggódva nézni Mosolycsillagra. - Nem tudom, hogy mit nevezzek rosszabbnak. De amíg nem fetrengesz órákig a földön, közben a képzeletbeli buborékjaidat kapdosva, addig nem aggódok _annyira_. - mondta egy erőtlen mosollyal az arcán, majd folytatta az ásást.
|
- Az a egéragyú én voltam. - Nyávogja Mosolycsillag idegesen - Pontosítok, azt hittem, hogy a Villám törzsiek legalább elássák, ha már megölték.
*Komoran ránéz Hermelinbundás maradványaira*
- Kandúrok, ássátok el.
~ Leeeepkee… ~
*Egy elszálló lepke után veti magát, majd pillanatok múlva visszatér, önfeledten a ropogtatva a rovart*
- Ködvillám, azért vigyázz magadra, amíg… - kiköpi a szárnyakat - ilyen állapotban vagyok, Felhőbundás a vezér. És az én intelligens helyettesemnek meggyőződése, hogy te meg ez a házimacska…
~ *Censored mental image*~
*Hirtelen kuncogni kezd, majd Ködvillámra, majd Mintára néz, aztán kitör belőle a nevetés. Aztán pont ahogy jött, el is múlik a „roham” és zavartan ránéz a többi macskára:*
- Feltételezem, ez most csak nekem vicces. Szóval valójában nem az.
*Ránéz Gyorskaromra*
- Mond, hogy legalább nem rosszabbodik… |
|
Minta visszatért a macskákkal. Mosolycsillag is a csapatban volt, de úgy tűnt, nem valami kiegyensúlyozott, illetve ami azt illeti, túlságosan is az mert egyfolytában orombolt. Ködvillám egy gyors bólintással köszöntött mindenkit. Mintával nem igen foglalkozott, ha akar a nőstény, felőle elmehet.
-Gyorskarom, Mosolcsillag...Szerintem igen gyorsan el kéne tarakítani innen ezt a macskát, nem tudom, ki volt az az egéragy, akim itthagyta. Ha az Árnyék törzs megtudja, hogy az egyik macskájuk itt hever a területünkön, valószínű nem lesznek kedvesek velünk.-mondta mordan a harcos.
-Ja, és ki kéne deríteni ki ölte meg, vagy tudtok erről valamit?-a Felhőbundásról tett megjegyzésnem gyakorolt nagy nyomást a harcosra. Jelen helyzetben nem tudta érdekelni hogy a vezérhelyettes bal manccsal kelt fel.
|
|
Egy macska helyett három tért vissza. Legelől a doromboló Mosolycsillag, mögötte az ugráló, gombagüjtő orvosmacska és végül, leghátul a sort zárva a házimacska, Minta. Meg kell hagyni, furcsán nézett ki ez a csipetcsapat. Odaértek Ködvillámhoz. Minta leült és Hermelinbundásra biccentett. - Nya, itt van. Én most mehetnék? - kérdezte egy kicsit idegesen. Tényleg haza akart menni. - Szerintem nincs rám szükség és ígérem, sose jövök többet erre. - Gyorskarom közben Hermelinbundást tanulmányozta. - Szegény. - sóhajtott. Ködvillámra nézett. - Felhőbundás durcizik. Jobb, ha félni kezdesz.
|
- Nohát, hirtelen fontos lettem? És, mi van akkor, ha nem segítek? - kérdezte gúnyosan, bár sejtette, hogy mit fog a kandúr válaszolni. - Rendben, megpróbálok nem eltévedni. - fogta komolyra a dolgot, mert bármiylen szívtelen is volt, tudta, hogy a halállal nem lehet viccelni. Elrohant valamerre, s csak remélni tudta, hogy összefut egy törzstaggal és az nem szedi szét...
 // folyt. tábor? ^^" // |
-Micsoda?!-Ködvillám követte Minta tekintetét, és megpillantotta a macskatetemet. Elöntötte az öklendezés hulláma, de visszafojtotta. Nagy levegőt vett, és a halott macskához lépett. Orrát facsarta a gyomorforgató szag, de próbált a többi illatmintára koncentrálni.
-Azt hiszem, Árnyék törzs...-mondta bizonytalanul, és a házimacskára nézett.
-Segíteni akarsz?-nem várta meg a választ.-Keress egy Szél törzsbelit, és hívd ide!-kérte sürgetőn.-Olyan...Olyan szaguk van, mint nekem. Siess! egy halálesetből még törzsi háború is lehet-mondta gondterhelten.-Nekem itt kell maradnom, hogy vigyázzak a tetemre. Bizonyíték és fontos lehet-tette hozzá.
|
- Sajnálom, de valamiért vadmacska-barátaim ezt nem említették. Azért, mert én egy tudatlan és béna házimacska vagyok, aki véletlenül betévedt a területetekre, azért nem kell megtépni. - Mentegette az írháját a macska. - Igazából... - kezdett bele mondatába, miközben lenézett a földre. A magas fűben észrevett valamit, amit idáig senki. Hátrálni kezdett. - Nem, nem azért hátrálok, mert félek, hanem... mert ott egy macska! - nyelt egy nagyot. Tekintetét nem tudta levenni Hermelinbundás teteméről, ami vagy egy napja bomlik ott.
|
-Oké, picinyem, felfogtam-biztosította szarkasztikusan a másikat.
-Tudod, a vadmacska szabályok bárkire vonatkoznak, akik betolják a képeüket a területünkre.-felállt, és lassan körözni kezdett a nőstény körül.
-Szerintem nem kéne erőltetni ezt a harcot, de ha mindenáron ragaszkodsz az ittmaradáshoz, hát rajta, támadj meg! Én ugyan nem fogok rárontani egy házimacskára, az szintemen aluli lenne-szisszentette. Ő még nem helyezkedett védekező állásba, mint Minta, de fel volt készülve arra hogy elkerüljön egy esetleges rohamot. Mindazonáltal nem értékelte túl a nőstény képességeit, hisz az illető házicicus...
|
- Meh! - háborodott fel a teknőctarka nőstény. - Azt csinálok, amit akarok, oda megyek, ahova akarok! Tudtommal rám nem tartoznak a vadmacska-szabályok! - sziszegte a nőstény. Továbbra is próbált nyugodt maradni, de kevés sikerrel. Felállt, védekező állásba helyezkedett. - Amúgy se illdomos, ha egy kandúr megver egy nőstényt. Viszont az vérciki, ha a nőstény veri meg a kandúr. Ráadásul egy házimacska nőstény... a vadmacska kandúrt... - tette hozzá, mintha egy idiótának magyarázna.
|
-Remek. Most hogy mindezt megtárgyaltuk, talán el is mehetnél a törzsem területéről-javasolta kissé agresszív tónussal a hangjában.
-Mert én nem akarok itt délutáni teaklubot rendezni, tehát legyél szíves, vagy kénytelen leszek megkarmolni azt az aranyos pofidat-szögezte le.
|
- Akár félek, akár ,,csak" jó az életem, az én dolgom. Nem kértem, hogy véleményezz, s azt se kértem, hogy láss el tanácsokkal. Az én dolgom, azt teszem, amit jónak látok. És szerintem vélekedj te is így. Nálunk úgy tartja a mondás, hogy mindenki a saját háza körül sepregessen. - mikor a kandúr közel hajolt a nőstényhez, Minta tett egy lépést hátra és elfordította a fejét - Azért néha rágcsálhatnál valamit, amitől jobb illata lesz a lehelletednek... - mondta, miközben nagyokat szippantott a friss levegőből. A ,,nem lehetsz anya" megjegyzésre már nem is válaszolt.
|
-Túl jó az életed, mi?-sandított a házimacskára.-Könnyű ezzel takarózni...Szerintem egyszerűen csak félsz. Minden házimacska gyáva-talán direkt heccelte a nőstény, talán nem, de mindenképp el akart valamit érni, bár nem tudta pontosan hogy mit.
-A kényelmes, lusta élet...cöhh...-egészen közel hajolt a nőstényhez, szemeit az övébe fúrta.-Tisztában vagy vele egyáltalán hogy milyen árat fizetsz a kényelemért? Hogy sosem lehetsz igazán szabad, és talán sosem leszel anya?-kérdezte jelentőségteljesen.
-Úgy bizony...A kétlábúak megfosztják a macskát önmagától-ismét megnyalta a mancsát.
-A legjobb választás a törzsi élet...jobb mintsem a macska magányosan haljon meg...-sóhajtott.
 |
A nőstény ledöbbent a túl hosszú szó hallatán, de megpróbálta tudatlanságát eltakarni. - Csak azt tudom mondani, hogy nem mindegyik házimacska ugyanolyan. Van, amelyik csak döglik egész nap és neki az jó, de van az, amelyik szívesen szabadulna, maga mögött hagyná a kétlábúakat, a meleget, a kaját, de... túl jó ott az élet, ahhoz, hogy elmenjünk. - kacsint a kandúrra. - Ezért nem szakadok el teljesen az eddigi életemtől, és nem csatlakozok a törzsi - Így hívjátok ugye? - macskákhoz. - magyarázta hosszasan monológját.
|
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
// folyt. tábor? ^^" //
