|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:00 - |
A növendékek szunyókáló helye. |
[11-1]
Szendemancs álmosan totyogott ki a barlangból, majd ásított egyet. - Unatkozom... - Dünnyögte magában. - és éhes vagyok. - Tette hozzá, majd elindult egy kis kajáért. Amint végzett az evéssel, vett még egyet. XD Majd elindult a tábor bejárata felé.
// Folyt Köv. Tábor // |
-Méghogy bundás... akkor már inkább csillag... jobban passzolna, bár ha továbbra is olyan kölyök, mint mikor utoljára láttam... - Mondta vidáman a nőstény, aztán Gyorsan felpattant, és ruganyos léptekkel követte a másik növendéket. Érdekelte a teljes történet, és bár némi fentartással volt az elkövetkező beszélgetés valós mivoltja iránt, azért megbízott Mókusmancsban, és igyekezett lelkileg felkészülni rá, hogy minden szót elhiggyen...*
//Naposhoz :) // |
*A hosszúszőrű növendék zavartan jött rá, hogy többet mondott, mint amit akart*
- Hold…bundás.
*idegesen körülnéz, majd elindul kifele*
- Igazad van. Ne itt és nem most. - furcsán elmosolyodik - ugyanis, én még szeretnék élni. És a vége az lesz, hogy valakit nagyon csúnyán…
~ Bah! ~
- Gyere!
// Át a táboron, át az erdőn, séta-séta. Folyt köv.: Napos sziklák. // |
- Na végre, hát nem igaz, hogy belőled mindent harapófogóval kell kihúzni! - Nevet fel halkan, elővigyázatosan a nőstény. Nem hiányzik, hogy bárki is meghallja őket, bár valószínűleg mostmár úgyis mindegy lenne. Büszkevolt magára, hogy ismét elérte a célját, de némiképp szomorúan nézett, bántotta, hogy egy társa ellen kellett használni kezdő színészi képességeit.*
- Mindenesetre megnyugtat, hogy nem Vadmancs tette. Legalább a remény nem halt meg teljesen, bár ez felvet egy újabb kérdést... Mi célja lehetett ezzel Hársfabundásnak? - Motyogta maga elé, és elmerengett egy pillanatra, de érzékei aktívan fürkészték a területet... - De ha otthagyta Holdbundást, és nincs törvényes vezetőnk... És a Csillagtörzsiek őt választották, akkor _neki_ élnie kell! NEm érdekel, hogy maradvány, vagy sem, de még nyolc élete legalább van! - Bökte ki végül továbbra is halkan, de erősen hangsúlyozva. Hirtelen ugrott fel, és a szűkös odúban boldogan vetődött Mókusmancs felé, de igyekezett nem túl hirtelen, nehogy az félelmében kihátráljon a menedékből.*
- Nem foglak szándékosan beköpni, remélem ismersz ennyire... De szívesen hallanék némi részletet. Vagy most, vagy később... De semmiképp se itt. Neked most leginkább fürdened kéne, hiába mosakszol, szinte bűzlesz! - Mondta foghegyről, de igyekezett nem megsérteni növendéktársát.* |
- Vadmancs biztos hogy nem bántotta Hermelinbundást - nyávogta idegesen - nem tehette, nem volt rá ideje!
*Füleit hátracsapva fújja*
- Nem bíztam meg Hársfabundásban, azért mentem. Most már tudod, boldog vagy?
*Idegesen leül*
- És igazam is volt, mivel megölte. És nagyon jól tudom, hogy pont annyira nem érdekelné hogy mi van velem, mint ahogy otthagyott az ellenséges szél törzsiek között.
*Idegesen csapkod a farkával*
- Egyáltalán nem tetszik nekem, de most ő a vezér, én meg csak egy növendék vagyok.
*Hátrálva a kijárat fele, vinnyogja*
- Gondolom, azt nem mondta el, hogy otthagyta Holdcsillag maradványait is, a Szél törzs kénye-kedvére. Amíg ő végzett Hermelinbundással. És tudod mit? Mosolycsillag, még úgy is igazságosabb, hogy utál! Ő nem hagyná ott a növendékeit egy másik törzs területén!
*Úgy helyezkedik, hogy szükség esetén azonnal ki tudjon szaladni*
- Egyébként pedig, ha be akarsz nyávogni annak a árulónak, mond meg neki, hogy lehet hogy én csak egy könnyen elhallgattatható növendék vagyok, de a csillag törzs akkor is Holdcsillagot választotta. És ez ellen nem tehet semmit… |
*A nőstény bizalmatlanul huppant le a helyére, miután körbejárta társát. Szúrós szemekkel nézett rá.*
- Persze. Mert egy orvosmacskát, és egy (jó esetben) jól képzett vezérjelölt tanoncot csakis és kizárólag egy hosszúszőrű növendék képes megóvni a nagy és csúnya Széltörzsiektől. - Válaszolta gúnyos humorral.
A nyomaték kedvéért még fülét is lesunyta, és bizalmatlan pofával nézett a másikra.*
- Jahh és Hermelinbundás. Noss igen, az is teljességgel valószínű, hogy Vadmancs képes volt földrekényszeríteni, aztán a felismerhetetlenségig széttépni a hatalmas árnyék törzs még hatalmasabb orvosmacskáját! - Tette még hozzá. Elszántsága látszott tartásán, és bár Sólyomszemnek a legkevésbé se volt ínyére beköpni Mókusmancsot, azért ha az mégsem mond semmit, megtenné. ~ Valamit valamiért, nem? Erről szól az életünk. Alku és fenyegetés... ~
És amúgyis. Ha egy csep esze is van Mókusnak, még emlékszik rá, hogy ez a korántse annyira esetlen nőstény előszeretettel tartatja be a törvényeket... Ha kell, magasabb rangú kisegítéssel eggyütt...*
- Ehmmm.... - krákogott egyet, kényelmesen végignyalja jobb mellső lábát, aztán tovább nyávog. - Szívesen hallanám mi is történt. Abban pedig nem kételkedem, hogy Hársfabundás még szívesebben hallaná, ha véletlen nem tudnám elterelni rólad a figyelmét... - Szavaiban nemcsak célzás volt, hanem intés is...* |
- Örültem hogy egy darabban hazaértem - nyávogta a másik növendék hangjában érezhető felháborodással - Mosolycsillag mindenáron engem akart vacsorának!
*lenyelve a mondanivalóját, (meg egy szőrcsomót), visszafogottan fuldokolva nyávogja Vadmancs nevének említésekor:*
- Csak összefutottam vele! Teljesen jól elfoglalta magát a kis kék barátnőjével. Tényleg, csak futólag láttam. Fogalmamsincsmivanvele.
~ Mosolycsillag kinyír, ha bármit is elnyávogok. Vagy ha nem ő, akkor Gyorskarom. Vagy Vadmancs. Vagy Virágbunda. Holdcsillag mondjuk nem. De mi van, ha Sólyomszem mindent elmond Hársfabundásnak? Akkor ő fog megnyúzni. ~
- Hoooldcsillag - nyávogta idegesen - mármint… mit számit hogy él-e? Hársfabundás a vezér, igaz? Tudod… a szél törzsiek… Szóval náluk jártam. Mert Hársfabundás ott ment át Holdcsillaggal, és én… vigyáztam rájuk. Csak aztán jött Hermelinbundás… A többiről meg Hársfabundás beszámolt, igaz? Én meg eltevedtem, és akkor futottam össze Vadmancssal meg a kék házimacskával, Virágmancsal.
*Zavartan mosakszik tovább* |
*Sólyomszem meglepődött, mikor Mókusmancs egyszercsak besétált az odúba. Fel nem nézett, csak megdermedt egy pillanatra, majd ellazult valamelyest, mikor a másik beszélni kezdett. A növendéket csak pillanatokkal később követte egy masszív keverék, kölünböző macskák szagától.*
- Bűzlesz a Széltörzsiektől. Legalább előbb mosakodtál volna, nem itt. - teszi szóvá epésen, de meg se fordul a fejében, hogy esetleg szóljon a feljebbvalóknak.. mért is tenné? jobban leköti más... - De ahogy érzem, legalább egy... ex-vihartörzsi is volt veled. Mi van Vadmanccsal?
*Bár igyekezett palástolni érdeklődését, de nem koncentrált túlzottan. Kíváncsi volt, és fáradt. Szerepet játszani most nem volt semmi kedve.
Aztán egyszer csak elkerekedett a szeme. ~ Hold... csillag?! ~ Még gondolatban is ledöbbent, mikor rájött, hogy többé nem Holdmancs a neve régi növendéktársának... ~ Már nincs meg a régi vezérünk... És neki Holdmancs lett volna az utóda, ha minden jól megy... De azt hittük halott! Mégse! Vagy igen? ~ Bármennyire is próbálta, vérszagot nem érzett a hosszúszőrűn. Végül rákérdezett.*
- Holdcsillag életben van?
*Boldog lett volna, ha egy igen választ hall. Persze a remény meglehetősen kétélű volt...* |
- Um… Szia. - nyávogta a belépő növendék - nem számítottam rád.
*Érdeklődve végignéz a másikon*
- Nem is esett az eső. De.. mindegy.
*Nekiáll átszellemülten mosakodni*
// Minden valamirevaló macska kiszúrhatja, hogy a bundája tele van a Szél Törzs szagával. A picit jobb orrúak még a macskákat is azonosíthatják (Mcs, Vm, Hcs, Gyk ^_^) // |
*Fáradtan botorkált be a táborba, és útját szinte reflex-szerűen a Növendék odú felé vette. Minden ismerős arc felé, aki felé fordult, hogy üdvözölje, kötelességtudónk bólintott, vagy éppen köszönt, rangtól és nemtől függően.
Átfúrakodott a bejáraton, és egy pillanatra megállt, hogy szeme hozzászokjon a sötéthez. Nem mintha nem ismerte volna eléggé a járatokat... Egy pár elágazás előtt elment, halovány mosollyal nyugtázta za itt nyüzsgő élet neszeit.
Egy üres avarágyba szédült, hempergett kicsit, hogy itt-ott még vizes bundáját megszárítsa, majd szórakozottan elkezdett mosakodni.
Nem számított vendégre, mivel nem látta se a vezért, se a helyettest, de még az orvosmacskát sem. Persze jól tudta, hogy ez sose jelent semmit...* |
A növendékek szunyókáló helye. |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
