|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:50 - |
Ha beteg vagy, előbb utóbb itt kötsz ki. Aztán már csak a orvosmacskán múlik, hogy mész-e tovább a föld alá. |
[30-11] [10-1]
Csermelymancs... - nyávogta elgondolkodva, és ismét felnézett a fehér kandúrra - Nem erős,de gyors, és övék volt a meglepetés... - tette hozzá szégyenkezve, de aztán úgy látta, bölcsebb, ha elhallgat.
~ De én nem... ezek után komolyan gondolja, hogy vele megyek?! ~ Töpreng, és körbe fordul maga körül, majd elrúgja magát a talajtól és mégis követi a zizis orvosmacskát. ~ Egy ekkora hazugság után furcsa lenne, ha nem követném bizalommal a mesterem... ~ Morogja magának, és képes lenne helyben egy szakadékba vetni magát.
- Szelid? - kérdezi, de nem vár igazán választ. Ami nem is rossz, mivel úgyse valószínű, hogy kapna. ~ Visszakérjük. Hurrá! ~ HA tényleg régebben egyfajta szövetségen gondolkoztak a törzsek, ez legalább haladékot ad az ügynek. Hosszú lépéseit a kandúréhoz igazítva követte azt a Napos sziklák felé...
//folyt köv there// |
- Az Csermelymancs. Pici fekete-fehér kölyök. Furcsa hogy képes volt feltartani téged. Nem egy túl erős macska. Viszont - révedt egy pillanatig maga elé - ez felvet pár kérdést.
- Természetesen, így nem fogjuk tudni levadászni, akár hosszabb életre szánva, akár nem, hiszen az apjával van. Ez nekünk nem jó, de jó Mókusmancsnak.
*Elindul, és menet közben nyávogja*
//Valami miatt természetesnek veszi, hogy Sólyommancs követi.//
- Vidracsillag nem bántana egy Villám törzsi növendéket a tarka kölyök előtt. Akármennyire is gyakorlatias, szeretné, ha legalább az a kölyök „szelid” lenne. És ez most nekünk kedvez. Akkor úgy csináljuk, ahogy az tisztességes. Egyszerűen visszakérem Mókusmancsot.
// Folyt: Napos sziklák. // |
//Javított verzió XD //
- Te vagy az orvosmacska, tudnod kéne, hogy én itt születtem. Vadmancs nem. Hacsak nem történt valami kellemes csavar a történetben nem lehetek a rokona... - Mondta értetlenül és nézte, ahogy a fehér kandúr körülötte mászkált.
-Csak növendék társamért aggódok.. szerinted nem ölné meg szinte azonnal Vidracsillag, ha a kölykét te elfogyasztanád ebédre? - A hirtelen hévben nem egy kérdésre nem válaszolt, sőt, volt amit nem is értett igazán. ~ Gyorskarmot? Ki bántaná Gyorskarmot? ~ Értetlenkedett magában és kifelé is intelligens fejet vágott, ferdén össze-vissza lógatott fülekkel, egyoldalon félig felhúzott orral.
- Mi van a csill...? - kezdené, de a méetes felnőtt könnyedén felborítja és beléfolytja a szót. Néha kínosan próbálja mancsaival arrébblökdösni a szimatoló orrot, bár karmait minden esetben mélyen behúzva tartja. ~ Menj már! Mi a? Nem én vagyok az ellenséged, bár még lehetnék! ~ Morogja magában, bár igazából ameddig Hársfabundás a törzs ellen nem tesz megindokolhatatlan dolgot, addig semmi esetre sem szeretne vele bajuszba kapni.
Ahogy végre elengedi Sólyomszemet az orvosmaccs, de újra az avarba nyomja a fejét, a nőstény igyekszik kitámasztani magát mellső lábaiva, és feltolni magát, de aztán elengedi izmait. ~ Ehh gyorsabb még talán lehetnék erősebb semmiképp ~ Ismeri be és várja a fejleményeket, majd cooperatívan válaszol.
- Mondtam, hogy többen támadtak ránk! Mókusmanccsal itt is lehetett volna beszélni, de a napos szikláknak varázsa van... két... - idegesen meglegyinti magát a farkával, és szégyenlősen lesüti a szemét. Egy idősek vagyunk...és ő is nőstény és... neki is jó az ízlése... szóval ... van egy kandúr... mindegy beszélni akartunk róla, de azt a táborban a sok pletykás fül mellett nem lehet! Mindegy, neki a vezér ment neki, nekem meg egy kicsi, de gyors és idegesítő növendékszerű, de nem segíthettem volna már Mókusmancsnak, még ha le is győzöm... És egyfolytában a fejemmel szöszölt! A fülemet húzta, az orromat ütöte, mint aki csak eltéríteni akar.
Mesélt és szégyenkezve hajtotta le a fejét. "Sikerült elterelnie a növendéknek" De amúgy se lett volna esélye... Meg hát na... |
Hárfabundás meglepetten torpant meg a nőstény reakcióját nézve, majd egy nagyon hosszú pillanatig elgondolkodva nézett maga elé.
- Okos vagy - kezdett hirtelen körözésbe a pettyes növendék körül - sokkal okosabb, mint gondoltam.
*Lenézett a tappancsaira, majd hirtelen kitört belőle a nevetés*
- Pedig én magam mondtam: Vadmancs rokona vagy. És Vadmancs volt a hátvád, igaz? Mókusmancs meg az elterelő hadművelet. Ugyanúgy, mint most. Lássuk csak, szóval akkor kinyírtátok Gyorskarmot is igaz? Szóval, igazából az orvosmacskákról szól a dolog?
*Hirtelen megtorpan*
- Nem, ez hülyeség. Ha ártalmamra akartál volna lenni, nem ezt tennéd. Vagyis, te tényleg aggódsz azért a növendékért. Ráadásul…
*Megrázza a fejét*
- Az amire gondolok, lehetetlen. Nem lehet hogy te … Kivéve, ha te, valójában a Folyó törzsnek kémkedsz - de akkor nem szólnál. Mindenesetre. Beszélgetni Mókusmancssal… Miért, miről beszélgetsz te Mókusmanccsal… Amit nem lehet a táborban.
*Hirtelen kikerekedett szemekkel lehuppan a hátsójára.*
- Te nagy Csillag Törzs! - nyávogja meglepetten, majd bármiféle finomkodást nélkülözve felborítja a növendéket, és mindenféle tapintatot nélkülözve tüzetesen végigszimatolja a bundáját.
- Csermelymancs. - prüszköl bele a fülébe, mikor éppen ott jár - Vicces vagy.
*Elengedi, de azért csak hogy érezze az erőviszonyokat, finoman belenyomja a nőstény fejét az avarba*
- Oké, akkor csináljuk azt, hogy te mesélsz, én meg hallgatlak.
*Leheveredik az avarba* |
- Logikus... - nyávogta két levegővétel közben, hisz már elindult apró, lassú ugrásokkal a kidőlt fa felé szinte azonnal, mikor meghallotta az úticélt - De ha megölöd a kölyköt, bár Csermelymancs nem egy észlény, de a helyettese nem ostoba annyira. Nem fogja hagyni, hogy a vezére egyedül jöjjön. És a víz törzsiek többen vannak, és tapasztaltabbak mint mi érdemleges vezető nélkül. Nem érdekel, hogy a Csillagtörzs kinevezte egy éppenhogy harcos társamat, ők akkor is tapasztalatlanok és nem tudnának összefogni egy frissen megzavart méhkashoz hasonlító tábort!
Egy pillanatig elhallgatott,. Hosszú pillanatig Talán eddigi mondandóit, talán a következőket gondolta át. Ki tudja. Még ő se talán.
- Az élet is kegyetlen. Ameddig valaki nem hajlandó behódolni, és a nagy összefogás érdekében összehozni az összes törzset, nem lesz béke. Ebben növök föl, ebben élek, és akár talán engem mentesz meg, akár nem, de ez lesz a vesztem is. De a szövetségesek erőt jelentenek. Na persze nem arra számítok, hogy...
Hirtelen megállt, és elhallgatott. Karmai méretes árkokat vájtak a földbe.
- Álljunk meg! - Idegesen forgott körbe körbe, mintha a saját ( csörgőkígyó módjára viselkedő) farkát kergetné... lassan, lépésben. - Basszus, ugyan azt csináljuk! - Mordult fel, és támadóállásban állt meg Hársfabundás felé. - Elragadták az egyik növendéket, és most az egyetlen használható, tapasztalt macska, aki nem mellesleg az orvosmacskánk egyenesen elindult utánna. Hársfabundás, erős vagy, meg tudsz ölni egy vezért talán... nem talán, láttam, bár Mosolycsillag mégse egy kandúr, de ha sokan várnak, te is csak egy macska vagy! - Az esetleges kelepce felismerése megdöbbentette Sólyomszemet. Ha még nem is igaz, erősen lehetséges és veszélyes húzás lenne ez... |
A kidőlt fához - nyávogta a fehér macska, elgondolkodva - tudod, az hogy egy vezért visszaküld a csillag törzs, nem jelenti azt, hogy nem ölhető meg azonnal újra. Volt már rá példa.
*Ránéz a növendékre*
- Amúgy, mire gondolsz? Kapjuk el, és legyen fogoly? Hogy a mi ételünket egye, és itt sírjon nekünk? Nézd, te okos növendék vagy, de neked is meg kell tanulnod, hogy egy harcos nem mutathat könyörületet egy másik törzs tagja iránt. És tudod, sok dolog történt, amire földet kellene szórni, mert már csak a múlt.
- Ha Csermelymancsnak vége, az apja elveszi a fejét, és jönni fog. És úgy fog járni, mint Mosolycsillag. Csak ő többet nem megy el a saját mancsán. Kócsagkarom meg, nem sok vizet zavar. És hosszú időre nyugalom lesz.
*Megrázza a fejét*
- Lehet, azt gondolod, kegyetlen vagyok. Pedig nem. Arra a sok Villám törzsi macskára gondolok, akit ezzel megmenthetek. Lehet, pont téged. Meg amúgy is, az csak egy ismeretlen kölyök, nem kell hogy jobban aggódj érte, mint egy mókusért… |
*Ahogy látja az orvosmacska hangulatingadozásait, furcsa módon Sólyomszem egyre inkább lehiggad. Nem lenyugszik, tuvábbra is dühös, és menne, és tombolna, de mintha jeget öntöttek volna az ereibe.
Hársfabundás kérdése meglepetésként éri... ~ Hát nem te vagy a gyógynok? Tudnod kéne a választ... ~ Morogja magában, választ azonban nem ad, mivel a fehér kandúr tovább nyávog, és am se hallatszott igazi érdeklődés hangjából. Az igazán ironikus nem az, hogy Vidramancsnak kölyke van, hanem az, hogy egy-két órája még Sólyomszemmel volt. Azt az időt a nőstény mégsem tartotta hiába valónak, de még elpocsékoltnak se.
Hársfabundás után iramodik, lapos léptekkel. ~ Még jó hogy! ~ Biccent, és feszülten figyel a másikra.*
- Megölni mégse lenne célszerű. Még ha nincs is szükség egy olyan folyótörzsire, aki sokat tud rólunk, jó hasznát vehetjük annak a kölyöknek, akit az apja saját mancsúlag nevel. Ez kötődés. A kötődés pedig gyengít. - Mondja az orvosmacskának, és már-már befejezné, de még hozzá teszi - Ha pedig megölöd Csermelymancsot, a gyenge pontra földet szórsz. Eltűnik...
Egy pillanatig nem érti még ő maga se, hogy ezt mért mondta el. A kandúr is nyilván tisztában van mindezzel. Megrázza a fejét, és hullámzó mozgással, könnyedén követi a (feltehetően) előtte haladót.
- Amúgy hova is tartunk?
//Sólyomszem el Hársfa után, ha mennek valahova és nem állnak meg ^^ // |
- Vidracsillag… - a fehér kandúr arcát a düh eltorzította - Azt gondolná a macska fia, hogy a pofátlanságnak van határa. De úgy tűnik nincs.
Budája alatt megfeszülnek az izmok, majd egy pillanattal azelőtt, hogy fúriaként kirohanna a üregből, elernyednek, és szinte vidáman Sólyommancsra mosolyog.
- Nem lenne túl okos dolog megtámadni a saját területén. Bár nem annyira jó, mint Mosolycsillag, mégiscsak vezér, és a saját macskái között…
*Idegesen végigfekszik a földön, miközben elgondolkodva nézi a pettyes növendéket*
- Te nem Vadmancs rokona vagy amúgy? - kérdezi mint aki valójában nem vár választ - csak mert eszembe jutott az a áruló… És az, hogy tudom, nem ő az egyetlen, aki nem tudja kontrolálni, hogy hova vigye a mancsa…
- Tudod… - dorombolta vérfagyasztó tónusban - nem köztudott, de Vidramancs kölyke,
- Ja igen, neki is van kölyke, ugye, milyen ironikus?
- Csermenymancs, eléggé gyakran járkált nálunk… Fehércsillag engedélyével, ugyanis ő szeretett volna komolyabb békét a Folyó törzzsel, de. Ez most mindegy. Tudom, merre járkál a tarka kölyök, és valószínűleg Holdmancsot várja, ahogy ilyenkor szokta. Ideje, hogy Mr. nagyképű Vidracsillag is megtanulja milyen a veszteség érzése. Amúgy sincs túl nagy szükség egy Folyó törzsi növendékre, aki többet tud rólunk, mint kellene. Most hogy a Holdmancs halott, a szövetség úgyis ugrott. Ideje, hogy Csermelymancs is ugorjon. Utoljára.
//Elindul kifele//
*Visszanéz*
- Jössz? |
*A nőstény csak bólintott. A fejetlenség az eddigi állapotokra nem épp a megfelelő szó...
Már-már válaszolna Holdcsillag életéről vagy haláláről, mikor az orvosmacska Sólyomszem számára meglepő viselkedést produkál. A -meglehet egyszerű- nyalintástól elakad a szava, és kifejezetten megdöbben. ~ Hársfamancs?!~ Tombol magában, még bundásba se veszi a másikat. Mókusmancs említésére azonban újra észheztér, rájön mi is történt, és mért jött ide úgy, mint egy őrült.*
- Ha elnézést akarsz tőle kérni, itt a legjobb alkalom! Azok a hidramacskák, mármint a víztörzsiek elrabolták! - fújtatta idegesen, bár dühe nem (igazán) a kandúrnak szólt. - Mikor megjött és találkoztunk annyira megörültem neki, hogy megkérdeztem nem akar-e eljönni kicsit napozni és beszélgetni... Elvégre az a mi területünk! És egyszer csak elráncigálták! Segítettem volna, de Vidracsillag meg egy másik macska volt a ludas és ... ostobaság lett volna egyedül nekik ugrani és...
*Hangja folyamatosan halkul, majd elhal, ahogy mondja, és mondja. Reméli, hogy az orvosmacska képes valamit kitalálni... Levegőt egész monológja alatt nem vett, így most némiképp lihegve kapkodja az éltető oxigént.* |
- Rólad jól elfeledkeztem - nyávogta zavartan a fehér orvosmacska, ahogy belépett, majd fáradtan ledölt a vackára - sajnálom, Sólyommancs csak… de hát te is láttad milyen fejetlenség volt itt.
- De már - néz fel furcsán vidáman - most már van normális vezér, Holdmancs halott, Mosolycsillag megtépve. Minden visszaállhat a helyére. Úgyhogy, taníthatlak is. Mert gondolom azért vagy itt.
*Kedvesen végignyalja a cica fejét*
- Rendes tőled, hogy megvártál. Úgy hogy, cserébe félreteszem a fáradságom…
*féloldalas mosoly jelenik meg az arcán*
- Eh… Mókusmancs szagod van. Szerencsétlenről jól megfeledkeztem. De ezek szerint egy darabban hazaért, hála a Csillag törzsnek. Majd, elnézést kérek tőle. Ennyit megérdemel, hiába idióta, csak a jó szándéka vezérelte… |
Sólyomszem lélekszakadva haladt az Orvosmacska barlangja felé. Nem számított rá, hogy visszaértek volna Hársfabundásék, de reménykedett benne. Mást nem nagyon tehetett, ha Vidrabundásék után is megy, maximum kibelezik, vagy őt is elkapják.
Letelepedett, és aktíve lihegett, mosakodás közben próbálta csitítani rendetlenül kapkodó tüdejét. Közben minden neszre és mozdulatra figyelt, az orvosmacskát várta. Ő biztosan tud valamit.. |
// Smargdszem el. Külvilág Szirt séta képpen // |
- Szia. - Motyogta. - Nem tudom ki lesz a helyettes, mag ma még nem is láttam Gyémántmancsot. |
-Szia Rózsamancs!- *szólt Smaragszem a növendéknek,miközben a mancsát
próbálta mozgatni.* -Nem tudsz arról valamit,hogy ki lesz a vezérhelyettes?-
// Gyorsfarok is nagyon kíváncsi //
Kérdezhetek még valit,ha nem zavarlak? Nem láttad valahol Gyémántmancsot?-
*kérdezte,miközben lábát mozgatta // ami rettentően fájt // és gondolkodott,
Gyémántmanccsal nem történt e valami?* // Gyémántmancs Smaragdszem növendéke //
|
Rózsamancs megérkezett, majd elindult alvóhelye felé és elaludt. |
- Ezt idd meg. – nyávogta az orvosmacska, miközben egy gyanús folyadékot hozott elő a barlang végéből – és ne mozogj. A jó hír az, hogy szinte biztos életben maradsz. A rossz az, hogy nem biztos, hogy meg tudom menteni a mancsodat. De mindent megteszek érte.
~ Hol van Rózsamancs? ~
- Ez most picit fájni fog.
*Valami szárított növénykeveréket szorít a mancsára*
// Nem mondott igazat. Nem picit fájt, hanem nagyon. //
- Ez kiszedi a mérget, az, amit meg megittál, az megakadályozza, hogy elhaljanak az izmaid a méreg miatt. A feladatod, hogy szépen feküdj, és bármenyire is fáj, mozgasd a mancsod, a ujjaidat, a karmaidat. Hogy a vér rendesen keringjen benne. Különben le fog bénulni.
- Sietek vissza, de van egy fontos elintéznivalóm!
// Hársfabundás el – Vezér sziklája. // |
// El. Folyt,: Tábor. // |
- Szürkemancs tuti megy. Mekem meg úgy is kell mennem növényeket gyűjteni. Tehát megyek. - Vogyorgott. - Majd útközben el kapok valamit. |
- Értem. Én viszont megyek. Még mindig van mint fogni a törzsnek – nyávogta Nyárkarom elgondolkodva – ti jöttök, vagy maradtok?
// El - vadászni // |
[30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
