|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:25 - |
Pici csermely, friss a vize, és biztonságos terület. Jó játszótér a növendékeknek és kölyköknek. Télen néha befagy. |
[9-1]
-Azt tudom,hogy itt nem maradhatunk.Nem szeretném semelyik törzs karmai között végezni.
Szerintem menjük vissza a táborba.Legalább éjszakára!- *Mondta Gyémántmancs,miközben
elindult a Tábor felé.*
// fojt. Villám törzs tábor. // |
*Sólyom egyetlen éles pillantással hallgattatta el társát. Bár fenyegető volt, mégis barátságosan csillogott szeme. Pupillája úgy tágult, ahogy a körülöttük lévő tér sötétült. Egy pillanatnyi szinte vibráló csend után megszólalt*
- Jobb lenne ezt nem itt és nem most megbeszélni - nézett fel vacsorájából - egyrészt, mivel játszani jöttünk, máásrészt mivel olyan területen, a villán törzs területén, vagyunk, ahol esetleg meghallhatnak mások.
*A célzás egyértelmű volt, és minden olyan macskára irányult, akiknek a látóterük nagyon... beszűkült.*
- Amúgy csak felületesen, látásból és hallásból ismerem Gyorsfarkat - folytatta - személyesen közelről nem. És nem mondanám, hogy sajnos...
*Mikor befejezte az étkezést, Sólyomszem könnyedén a folyóba hajította a maradékot. Főleg tisztára nyalt csontok és szörcsomók csobbantak a siető vízbe... Nem nézett társára, inkább a java részt fák által eltakart égre emelte a tekintetét. Az első csillagokat kereste. Ahányszor életében meglátta a legelső csillagot, vagy kívánt, vagy megfogadott valamit. Ám most az ég sötétkékjén egyetlen fénypont sem mutatkozott hosszú ideig. Nem erőltette hát a dolgot, és mostmár növendéktársára nézett, barátságosan elmosolyodva.*
- Sötétedik... hova szeretnél menni? - nyávogta csendesen, igyekezvén nem megzavarni a nyugodt esti csendet, ami rájuk telepedett. ~ Nekem mindegy,csak ne vissza a táborba. Bár, akár vissza is mehetünk... Végülis, mért ne? ~ Gondolataiba merülve alig hallotta meg a választ.* |
-Köszönöm....- *mondta az ifjú növendéktársának,miközben nézte, hogy milyen jóízűzen eszik Sólyomszem a pocokból* ~Nem tudom biztosan,de valahol mélyen azt érzem,hogy rossz idők közelegnek.~ *már sötétedett,amikor ezeket gondolta,majd neki látott a mádár megevéséhez.*
-Sólyom ismered Gyorsfarkat?Ugye nekem ő a tanítóm,de nem igen bízok meg benne.Észrevetted már,hogy folyton ott nyalizik Hársfabundásnak.Szerencse,hogy Smaragdbundás meggyógyult,így........- *de a mondat végét elnyelte.* ~Vajon Sólyomszem is úgy látja a dolgokat,mintén????? ~ |
* Jóízűen nevetett, mikor meghallotta Vadmancs nevét. ~ Az a macska olyan visszahúzódó volt! Kétlem, hogy bárkit barátjának tartott volna a törzsből... Bár mondjuk... Ki tudja... Ha gyémánt úgyérzi, akár igaz is lehet... ~ Gondolta, mikor ő is Gyémánt mellé sétált, és lefetyelni kezdett a friss, hideg vízből. *
- Hát köszi, de meg úgysem ehetem, amit egy növendék fogott... Legalábbis engedély nélkül nem. Báár... - Sólyom könnyedén talált kiskaput a szabályok között. - Végülis nem én fogtam... - Körbe nézett, hátha ő is talál valami ízletes falatot. Egy kis énekesmadár szuszogott éppen az ágak között. Azt hitte biztonságban van. Ám mikor négy szemfog mélyedt húsába, hamar kimúlt. ~ Köszi, csillagcicák! ~ Gondolta, majd Gyémánt elé tette áldozatát és ezzel visszatért a pocokhoz. - Csakhogy ne csak nekem legyen vacsorám - Vigyorgott kedélyesen, és az ízletes falat hamar eltűnt szem elől ... * |
-Azért jöttem veled,mert amióta Vadmancs nem a törzs tagja,nincs"legjobb" barátom
csak a tanítóm van Gyorsfarok.- ~Igazából nem látszik Sólyom olyan gonosz macskának,
de majd elválik~ *gondolta Gyémántmancs,miközben ivott pár kortyot a friss vízből.
hirtelen egy szaftos pocok került a szeme elé,jól megkergette,megölte,majd
Sólyomszem elé rakta.* -Sólyom,kérlek fogadd el tólem!- |
*Sólyomszem elősször bátortalanul lépkedett a csúszós, mohás sziklákon. Miután azonban kitolta körmeit, könnyedén egyensúlyozott bármelyik mozgó kavicson. Mikor Gyémántmancs fogózni hívta, csak csendesen megállt. Fegyelmezetten, vigyázban nézett szét a területen, és könnyedén megjegyzett mindent. Egy hatalmas ugrással felfelé, pedig elis tűnt az olykor hátra-hátra pislantó növendék elől.
Mancsai alatt néha megrobbant egy-egy ág, megrezzent a levél, de könnyedén suhant a magasban fáról-fára, bár néhol veszélyesen nagyot kellet ugrania a víz felett. Mikor látta, hogy társa elbizonytalanodva lassít // nem azt mondtam megáll , de akár azt is teheti, nekem mind1 XD // hirtelen csapódott ki a zöld ágak közül. Közvetlen Gyémánt mellett ért földet, és mancsávan hirtelen társa felé kapott, miközben hátsó lábait már fordította , hogy ha eléri "áldozatát" azonnal mehessen is a másik irányba.*
- Nah gyere szépen cicuska, attól tartok megvagy! - nyávogta már ugrás közben, és merőben más témával folytatta játék közben. - Mért akartál ide jönni, pont velem? Eddig alig ismertük egymást... |
-Gyere Sólyomszem! Kapj el ha tudsz!- *mondta Gyémántmancs,miközben
lapult,majd hirtelen elkezdett futni,néha hátranézve hol tart társa * |
*Smargdszem és Gyémántmancs megállt a csermely szélén,miközben a nőstény
így gondolkodik: * ~Már nem is fáj annyira a lábam,igaza volt Hársfabundásnak.~
-Talán mégis igaza volt Gyorsfaroknak.Vadmancs nem közénk való! *gondolta
Gyémántmancs,de gyorsan egy másik témára tért át: * -Mit szólnál ahhoz Smaragdszem,
ha elmennénk az elhagyatott tanyára vadászni?-
-Rendben! *szólt Smargdszem* -De nem igen tudom,hogyan fogok vadászni.-
// fojt.ott //
|
Pici csermely, friss a vize, és biztonságos terület. Jó játszótér a növendékeknek és kölyköknek. Télen néha befagy. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
