|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 22:36 - |
Az elhagyott borzjárat messze benyúlik a területbe - jól el lehet benne bújni, de el is lehet tévedni. |
[9-1]
 - Menjünk akkor - nyávogta Mosolycsillag - mielőtt besötétedik, és az orrunkig sem fogunk látni. Jah, de - mosolyodott el - macskák vagyunk, látunk a sötétben.
// Goto holdkavics // |
- Rendben... - hagyta a témát a nőstényre, bár igazából nagyon furta az oldalát a kíváncsiság, hogy mire is gondolhat Mosolycsillag. Terrmészetesen a kis kandúr megkapva a Karak-részt, jóízűen falatozni kezdett. Agyát elzárta a sötét gondolatok elől, nem akarta, hogy bármi is elvegye az étel finom ízét. |
- Odabent, senki sincs véletlenül, akármilyen kedvesnek is látszik, - nyávogta - ezért. És bennem azért bízhatsz, mert vezér vagyok. Látni fogod, hogy mire gondolok, majd ha bent leszünk. De addig is, - megfogja a nyulat, majd olyan Vuk-Karak módon elossza - együnk. |
// Döntsd el, hogy hova teszed a kisképet... :P //
- Ugyan, ugyan, majd maximum a maradékot elásom. Vagy odaadom a hátrányos helyzetűeknek. Például az öregeknek. Ahhoz, hogy jó vezér legyek, önzetlennek kell lennem. - jegyzi meg magának, mint fontos feladatot, majd elmegy a nyúlért. Hallja, hogy a nőstény követi.
- Amúgy, miért ne bízzak senkiben? És... - hirtelen Mosolycsillag elé ugrik. - Honnan tudhatom, hogy benned bízhatok? És, ha te hazudsz? - rémülten néz a nőstényre. ~ Kezdesz megbolondulni, Holdcsillag... ~ jegyzi meg magának.
 |
- Azért én megnéznem, ahogy egy egész nyulat megeszel. - nyávogja kedvesen - És ha sikerül, elgurítlak a holdkőig.
*megrázza a fejét*
- Szóval, ez egy érdekes dolog lesz. Mármint bemenni oda. Igazából, egyetlen dologra kell figyelni, ne bízz meg senkiben. Kivéve persze bennem.
*Elindul arra, ahonnan Holdcsillag jött, a nyúlért*
// Sry, ez most rövid. ^_^ //
|
- Biztos? Csak mert... - a mondat közepénél elhallgatott és jobbnak látta, ha nem kérdőjelezi meg a nőstény szavait. - Mindegy, csak az a lényeg, hogy te jól érezd magad. - mondja egy halvány mosollyal a gombolyag, akit váratlanul ér az, hogy a nőstény letámadása. Autómatikusan kezd el kapálni lábaival, de rájön, hogy a vezér miért akarná bántani? Így inkább csak tűr.
- Nem is állt szándékomban visszakérdezni... - dünnyögte az orra alatt, majd amint a nőstény elengedte felült és mellkasát kezdte megtisztítani a beleragadt avardaraboktól.
- Ilyen kevés? - csodálkozott el nagy hirtelen és majdnem a nyelvébe harapott, de mire felpillantott, Mosolycsillagnak csupán a farkát látta, amit elnyelt az alagút eleje. Gondolt rá, hogy valamit a nőstény után kiált, de inkább folytatta a mosakodást.
Nem telt sok időbe, mire a nőstény visszajött. A kandúr meglepődött a szépen összecsomagolt mohák láttán.
- Csak azt ne mond, hogy gyűjtés közben mindegyik mohát elnevezted.... - vigyorog a vezérre. A megjegyzést, hogy ő is jó lenne kajának, azt elengedi a füle mellett.
- Hát, akkor mivel te moháztál, úgy tűnik a vadászat az én feladatom lesz... - jegyezte meg inkább magának, és elindult az üreggel ellentétes irányba, vissza a szurdok felé. // Vadászik. ^_^ //
Ugyan egy kicsivel több időbe tellet neki visszatérni, mint ahogy Mosolycsillag végzett a mohagyűjtéssel, de ez a hosszú idő nem is jelentette azt, hogy túl eredményes lett volna a vadászat. Letett a nőstény elé egy mezei pockot és bűnbánó arcal nézett rá.
- A nyulat magamnak nem messze elástam. Ez a tied. Vigyázni kell az alakodra, nehogy elházimacskásodj. - vigyorogva félreugrik, abban az esetben, ha Mosolycsillag támadna. ^_^
|
- Én jól vagyok. - nyávogta a nőstény vigyorogva - mondhatni, soha jobban. Vadmancsék… Nem annyira. Sikeresen átmenetek a fénytelen erdőbe, ahova a kitaszított macskák kerülnek a haláluk után. Ez alapvetően nem lenne baj, az, hogyha nem tudnak visszajönni, akkor meghal a testük, és akkor örökre ott ragadnak. És az hogy „az nem kellemes” nagyon enyhe kifejezés. Szoval, hogy megválaszoljam a értelmesebb kérdésed, az lesz, hogy keressük mohát, vadászunk jóllakásig, és utánuk megyünk. És reménykedünk, hogy a testünk bírja elég ideig.
*Finoman beletapossa a kölyköt a földbe*
- Mielőtt visszakérdeznél, igen megyünk. Azok a te macskáid, és ennek bőven lesz jelentősége odaát.
*Elengedi*
- Ezt meg a másik kérdésért kaptad. Amúgy, három. Hála az apádnak. Viszont, nem kettő, és erről meg egyedül a kék növendéketek tehet, szóval… jócica.
*Bebújik a üregbe, majd rövid idő után egy csomó mohával (szépen összecsomagolva ^_^) jön elő.*
- Ez megvan, már csak kaja kell.
*Áll-gonoszul elvigyorodik*
- Bár, te is jó lennél. ^_- És... nem vagyok orvosmacska, a növényekröl Gyorskarom tudna mit nyavogni.. |
Holdbundás megállt a hatalmas borzalagút előtt.
- Itt talán lesz moha, úgy hallottam, hogy a borzok szeretnek mohát gyűlyteni és a vackukat kibélelni vele. - bekukkant a járatba.
- Amúgy... Most akkor annyi Felissának és Vadmancsnak? És te jól vagy? Apropó hány életed maradt még? - pillant Mosolycsillag felé. - Csak, hogy tudjam hányszor kell, hogy megöljelek. - elvigyorodik, majd megrázza a fejét.
- Nem akarnám, te is tudod. Bár... egy kölyök vezér.... So funny lenne. Kell a változatosság és ki tudja, de... - leül és lehajtja a fejét.
- Sajnálom. Nem szép dolog... Főleg most, hogy elvesztettük a helyettest és annak a növendékét. Vadmancs jófej volt, kár érte. Tudod... - néz fel a nőstényre, majd rákacsint. - Halottról jót vagy semmit. - felpillant az égre. - A végén még a Csillag törzsből is átkot szórna a fejünkre.
Újra bepillant az alagútba, majd Mosolycsillagra. - Biztos van valahol még moha... - tápászkodik fel az üregtől és arrébb sétál.
- Hogy is van? Moszatok, mohák, zuzmók, harasztok, nyitvatermők, zárvatermők? - pillant fel Mosolycsillagra mosolyogva. - Amúgy... most mi lesz? |
Az elhagyott borzjárat messze benyúlik a területbe - jól el lehet benne bújni, de el is lehet tévedni. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Menjünk akkor - nyávogta Mosolycsillag - mielőtt besötétedik, és az orrunkig sem fogunk látni. Jah, de - mosolyodott el - macskák vagyunk, látunk a sötétben.
