|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:28 - |
A házimacskák itt élik mindennapjaikat. Nem mindig biztonságos hely. |
[8-1]
 Neo mogorván sétált az utcában. Sosem szerette ezt a helyet, a szörnyű kétlábúak miatt. Az ő elkerülésük volt számára az egyetlen cél. Kihúzta magát, úgy lépdelt végig az úton. Más macskák szagát is érezte, de ők már rég elmentek. Neot ez nem igazán foglalkoztatta inkább tovább ment. A nap sütött, így kifeküdt az aszfaltra. A nap sütötte fekete bundáját, de a hímet ez sem érdekelte. Füleit nyitva tartotta, szemeit lassan lehunyta és maga elé képzelte a Napot. Igaz, ott ült tőle nem messze, csak pár félévnyire, de ő azt "hitte" előtte van. Szemei újra felnyitódtak. Sóhajtott egyet, majd felült és bámulta a Napot. |
//Vissza - random encounter a menydörgő ösvénynél ^_^ // |
*Elősször idegenkedve nézett a nőstényre... Nem értette mi ez a hűde nagy felhajtás pár apró bogyó körül... Erre már nem emlékezett... És nehezen is fogadta el. Az erdőben az orvosmacskák mindenre találtak valami növényt, vagy megoldották másképp. ~Persze, lehet, hogy Alfonznak más baja van... Amit a mieink nem ismernek... De ez akkor is fura~
Kismilliom egy kérdés vetődött fel benne ismét. Már kezdte megszokni, hogy így történik, ha Névtelen társaságába kerül... De ezúttal nem tette fel őket, hanem lenyelte. Ha idáig sietni kellett, nyilván visszafelé is sürgős az út.
Undorodó pofát vágott ismét, ahogy kimászott a szagló "izé" alól, aztán drámai megkönnyebbülést produkált. Tovább nem színészkedett, ránézett növendékére -mily ironikus- és sebességre kapcsolt...*
//vissza... XD // |
- Most visszamegyünk a erdőbe - nyávogta a kék nőstény, miközben elmélyülten nézegette azokat a furcsa izéket, amiket kiszórt a csomagból.
- Ezek gyógyszerek. - az emberek ilyennel szokták magukat kúrálni, ha bajuk van. És, Alfonznak kell. Azt hittem, megtudom csinálni csak gyógynövényekből is a gyógyszerét, de nem. De most már mindegy, remélem nem lesz ez a lopás túl nagy hír. Nem örülnék, ha rájönnénk hogy itt vagyok, de az erdőbe úgysem fognak keresni.
// Elindul kifele, szájában a csomaggal //
(hacsak Vadmancs nem akar valami lényegeset kérdezni ^_^! ) |
*Miközben a ház előtt ücsörgött, látott pár ismerős arcot. Régi szagokat is sodort felé a szél, de eredetük már nem volt kristálytiszta emlékezetében. Furcsa homály ereszkedett rá, ahogy memóriájából előfurakodott egy-egy agresszívebb kép,érzés.
Végül már felismerni vét egy-egy kerítést, és egy házat, sejtette hol vannak az átjárók, és merre az egérutak.
Eszébe jutott, honnan lehet a legfinomabb ebédet csenni. És az is, hogy melyik kertbe akasztották ki a legpuhább bőrkabátokat, amin karmát élesíthette... Rosszasága és jobb pillanatai közül hangos csörömpölés, és számára csak részben érthető ordibálás zökkentette ki.
Még fel se fogta igazán mi történik, de a dühös "nép" és Névtelen sebességre kapcsolása hamar a valóság kemény talajára rántották. Ahol aztán megvetette lábát, és kissé lemaradva már, de Virágbunda mellé csapódott, egy -izé- alatt. Undorodva fintorgott, és a lehető legjobban a földhöz lapulva a macska mellé kúszott.*
- Ez mi? és ki? és mért? és most mi is van? - nem bökött ki semmi értelmeset, de remélte, hogy a másik így isa érti...* |
- Megoldom. - nyávogta a kék nőstény, majd egy furcsa, lapos, inkább óriási levélre hasonlító sziklához futott, és hosszasan tanulmányozta annak a színes erezetét.
- Oké, erre kell mennünk. - nyávogta aztán, és elindult az egyik irányba.
Hamarosan egy furcsa barlanghoz érkeztek, ahol rengeteg kétlábú járkált ki-be.
- Maradj itt - nyávogta a valószínűleg már eléggé ideges Vadmancsnak, majd nyugodtan besétált oda.
*Pár perc múlva odabentről kétlábúak hangos hangja hallatszott, majd az egyik furcsa nyíláson egy kék macska ugrott keresztül, hangos csörömpölést okozva, szájában valami furcsa… levélcsomaggal(?).
- Fmmuuts - mormogta ahogy elhaladt Vadmancs mellett, de a sebessége egyértelművé tette, hogy amire gondol, az a „futás”.
Ha Vadmancs követi, akkor pár forduló után elbújik valami zöld színű, és rettentően büdös szikla alatt, majd kiköpi a csomagot, és Vadmancsra vigyorog:
- Ha láttad volna, milyen fejet vágtak! |
*Vadmancs még mindig nem értette mi történt Alfonzzal... Csak töltelékszövegnek érezte Felissa minden válaszát ezzel kapcsolatban, mégis, ameddig nem találja meg amit keres, nem akarta feltartani a nőstényt.. ráér később is megkérdezni...
Az erdő fái elmosódva váltották egymást, sokszor inkább reflexből és emlékezetből került ki egy-egy fát, vagy gyökeret semmint hogy látta volna. Aztán ahogy annak lennie kell, az rdő ritkulni kellett, az aljnövényzet egyre dúsabb lett. Majd egy ritkás erdő, mintegy liget szegélyezte útjukat, és a bokrok, és egyéb növények is rendezettebb külsőt öltöttek, hacsak el nem tűntek.
A menydörgő útra Vadmancs ráse tért, egyenesen keresztül vágott a sűrűn... Egyrészt, mert tartott attól a helytől, másrész gem mert így gyorsabbnak vélte az utat. Mégis belefutottak a faluhoz közeledve egy ilyen szürke laposságba, és ekkor már azt követve haladt előre, bár tisztes távot tartott a szélétől.
A falu határához érve körbe nézett. Lihegett... Erősen, de nem fulladt ki teljesen...*
- Itt volnánk... kiigazodsz? |
A házimacskák itt élik mindennapjaikat. Nem mindig biztonságos hely. |
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Neo mogorván sétált az utcában. Sosem szerette ezt a helyet, a szörnyű kétlábúak miatt. Az ő elkerülésük volt számára az egyetlen cél. Kihúzta magát, úgy lépdelt végig az úton. Más macskák szagát is érezte, de ők már rég elmentek. Neot ez nem igazán foglalkoztatta inkább tovább ment. A nap sütött, így kifeküdt az aszfaltra. A nap sütötte fekete bundáját, de a hímet ez sem érdekelte. Füleit nyitva tartotta, szemeit lassan lehunyta és maga elé képzelte a Napot. Igaz, ott ült tőle nem messze, csak pár félévnyire, de ő azt "hitte" előtte van. Szemei újra felnyitódtak. Sóhajtott egyet, majd felült és bámulta a Napot.
