|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:34 - |
A erdőt keresztülszelő út. Veszélyes hely, átkelni csak saját felelőségre. |
[17-1]
- Tehát aztán, mikor megszöktünk a laborból - nyávogta a kék macska átszellemülten a tarka lánynak, aki eddigre már biztosan elvesztette a fonalat - eljöttünk ide. Mert ez egészen otthonos hely.
A házicica kissé álmosan hallgatta az amúgy szimpatikus kandúrt, Aztán rémülten kapta hátra a fejét, hogy szembenézzen a közben 160-al mögéjük lopakodó teherautóval.
Ahogyan lepergett előtte élete nem túl rövid filmje, érezte, ahogy a másik macska ellöki a többtonnás szörny útjából, aztán megdermedve végignézhette, ahogy a kék fajtárs csattan a lökhárítón, majd berepül az út menti bokrok közé.
- Alfonz, jól vagy? – nyávogta rémülten, ahogy szaladt, hátha még tud segíteni a másikon, de a vértócsában elnyúltan fekvő test nem úgy nézett ki, mint akin lehet még segíteni.
Aztán pár pillanat múlva éles fogak szorítását érezte a nyaka körül, ahogyan a róka, ami eddig lesett rájuk, rávetette magát, és elkapta a nyakát.
- Pedig anyám is mindig mondta, a erdő veszélyes. - volt az utolsó gondolata, ahogyan elroppantak a nyakában a csigolyák, és a csinos cica helyét átvette a róka ebédje…
|
*Mikor Vadmancs hátrahúzta a fülét, a kék nőstény zavartan elhátrált*
- Semmisemmi. Csak megbotlottam. Tényleg.
*Furcsán végignéz Vadmancson, majd mikor az szaladni kezd, ő is utána indul, lassú trappolással indítva, majd egyre gyorsabban - de egy pillanatig sem lehagyva a másikat*
// Tudod, erdő ^_^ //
// Virágbunda el - csatatér // |
*Vadmancs elmosolyodott. ~ Nem hinném. De ha te így érzed, biztos Aprócsillag is gyors... ~
Nem értette mért akarja Alfonz elzavarni az itt élő, és régóta itt élő macskákat, de nem érdekelte különösebben. Felfogta ezt is egy pillanatnyi elmezavarnak.
Mikor Felissa hozzádörgölőzött, érthetetlen módon hátrasunyta füleit.*
- Mi ez a hirtelen macskabarátság?
*Igazából örült, de azért furcsálta a helyzetet... Mégis elkellett ismernie, a virágillat némiképp tényleg Széltörzsi emlékeztető lehet olyanoknak, akik nem ismerik eléggé... ~ Bár Mosolycsillag megfojtana, ha ezt előtte elismerném. ~ Incselkedő énje részben fel akart törni, de tartott egy újabb kellemetlen meglepetéstől, ezért csak megbökte Névtelent, aztán előre rohant.
Gyakran váltott irányt, mert legjobb tudomása szerint, ezzel lassításra késztethette a másikat. Persze csak ha az belement a játékba...*
- Alfonzig fogó!
//Vm el :P// |
- Csak mert attól tartok, hogy… - nyávogta Felissa zavartan - semmi kedvem nem lenne komolyan vele küzdenem. Hiába ilyen pici. Legalább annyira gyors mint én. Persze, gondolhattam volna, hogy nem hiába vezér.
*Megrázza a fejét*
- Alfonz ennek nem fog örülni. Azt hitte, könnyedén el tudja majd zavarni a törzsi macskákat. Azt hiszem, tévedett.
*Hirtelen hozzá dörgölődzik Vadmancshoz*
- A virágillatom miatt gondol mindenki szél törzsinek. De nem is baj. |
*Egy pillanatra elgondolkodott, majd elindult a nőstény mellett befelé az erdőbe. ~ Igaza lehet... Végülis Holdcsillag mondjuk még mellettem is védtelen lenne. De ha Alfonzhoz úgyis elkísérem Virágbundát, akkor már jöhet velem a Széltáborba Holdacska is. Úgyse nagyon mehet máshova, kóborolni pedig szerintem ő is belátja, veszélyes... ~Gondolta, majd megrázta a fejét, és végre kinyökörgött egy vélaszt a feltett kérdésre.*
- Igazából nemtudom. Engem biztosan nem kedvel, és kétlem, hogy ennyiben hagyná a dolgot. Tőled viszont tart, amit pedig megértek. - nyávogta komolyan, de ennek ellenére nem rezdült félelem a hangjában. - Leharaptatta volna a mancsát, mert ahogy elnézem Aprócsillag valamire tartja a becsületet... De ha nem is, és tévedek, akkor is parancsot adott az alatta álló macskának. És az megtagadta a parancsot. Ezt egyik vezér se szereti...
* Ezek után jóidejig ment szótlanul. ~ Nem is értem mért hiszi Névtelenről, hogy Széltörzsi... Utal erre bármi is? ~ Oldalra pillantva végigmérte a nőstényt. Nem rejtegette a kutató pillantást, de azért nem bámulta túl feltűnően. Legalábbis igyekezett.*
- Igazából nemtudom. - folytatta Mosolycsillag taglalásával az eddigieket - Mint megtudtuk, az az orvosmacska patkány, Hársfabundás könnyedén leverte a lábáról. De ez végülis annyira nem csoda. Hím is, orvosmacska is... Tudja mik a gyengéi egy fajtársának. Aprócsillagról nem tudok sokat. Kicsi, tehát valószínűleg nem túl erős, de gyors. Nem hinném, hogy veled felér, de ezeknél sose lehet tudni. Ahogy elnéztem a piszkos munkát, mint verekedés a helyettesével végezteti, tehát nem hinném, hogy túl tapasztalt. Ha csak a gyorsaságára tud támaszkodni, akkor van esélye Mosolycsillagnak. De nem ismerem eléggé...
*Hangja talán aggódó volt, de tárgyilagos. Igyekezett a dolgokat átlátni, bár növendék korú fejjel ez nem ment annyira könnyedén... Mondatai után többször meg is állt, de valahogy csak sikerült mindent elmondania...* |
- Ha rám mered bízni Holdcsillagot… - nyávogta a nőstény idegesen, majd megindult az erdő fele - de azért ha lehet, menjünk együtt. Legalábbis.
*Hirtelen visszanéz*
- De… Ez mi volt? Majdnem leharaptatta a lábát, miután ő támadott meg engem. Most akkor Aprócsillag az ellenségünk, vagy nem?
*Zavartan elmosolyodik*
- Mosolycsillag nem fog ezért jobban szeretni. Az hiszi, szél törzsi vagyok. Megint az ő fülét fogják rágni.
*Elkomorodik*
- Viszont, Ködkarom azt hiszem, komolyan megharagudott. Jah, és én is örülök, hogy egyben maradtam. De, - nevetett fel - azt hiszem, ha komolyan összeverekedtetek volna, nem biztos, hogy jobb lett volna nálad.
- Vadmancs, - nyávogta hirtelen - Mosolycsillag jobb harcos mint Aprócsillag? |
*Vadmancsot a hideg rázta, és majdnem leszédült az ágról, mikor tehetetlenül nézte, hogy Virágmancs hogy cikázik a feltehetőleg gyilkos támadások elől. Mikor ismét kiderült, milyh fürge is a kék nőstény, boldogan fújta ki a levegő, és félig szomorúan félig boldogan nézte a lentieket.
Arra már alig maradt ideje, hogy felfogja mi történt, mikor a helyettes állkapcsa saját vezére mancsán csattant össze. Csak megütközve figyelte az egészet, és nem tudta, hogy vajon most Aprócsillag megtépi-e a törzsbeliét, vagy sem...
Idegesen topogott egy ideig, majd végül leugrott, és Névtelen mellé lépett, miután Ködkarmot elküldte a felettese.*
- Bolond vagy... és veszélyes. - dorombolta lesunyt fülekkel, halkan és láthatóan azon hezitált, hogy megbökheti-e a másikat. Tudta, hogy az nem szereti az érintéseket, de normál esetben bármelyik macskatársához hozzádörgölné a fejét, részben aggódón...*
- Mit gondolsz, eljutsz Alfonzig egyedül, vagy kísérjelek az erdőben? Szólnék Mosolycsillagnak erról a röpke találkozóról...
*Kérdezte, ahogy az árnyakkal egybeolvadó vezér után nézett, és ő maga is elindult...* |
A valójában nem is olyan nagy, csak Aprócsillaghoz képest óriási helyettes végül elszánta magát és Virágmancsnak ugrott. A kék nőstény ijedten arrébbszökkent, kis híján tényleg megkarmolva Aprócsillagot.
- Ne csináld ezt, - nyávogta idegesen a másiknak - komolyan megsérülhetsz.
Ködkarmot, úgy tűnt, nem igazán hatotta meg a figyelmeztetés, mivel szinte eszét vesztve ugrott a kék cicának, aztán újból, és újból, ahogy az, mintha csak hulló faleveleket kerülgetne, komolyabb erőfeszítés nélkül szökkent arrébb az utolsó pillanatban. Pár végtelennek tűnő másodperc után, a helyettes levegő után kapkodva pihegett a másikkal szemben, akinek arcáról leplezetlenül csillogott a jókedve.
- Ügyes vagy, Árnyak törzsbeli Ködkarom, de tényleg. - nyávogta nevetve, ami pont nem hasonló vidámságot hozott a cirmos kandúr képére - de én most akkor mennék is.
Hirtelen rémülten felvisított, ahogy Aprócsillag, akire nem figyelt, oldalról nekiugrott, és a földre lökte. A helyettes, arcán kegyetlen vigyorral már azelőtt megindult, mielőtt a cica földet ért volna, és fehér fogaival a nyakát vette célba, meg sem hallva vezére halk - Hagyd. - nyávogását.
Felissa rémülten összerezzent, aztán a fogak összecsattantak. Aprócsillag mellső mancsán, amit gazdájuk szinte magától érthetődön tolt bele az eszét vesztett helyettes képébe, majd miután a helyettese rémülten elengedte, és hátrább ugrott, óvatosan megmozgatva konstatálta, hogy nincs eltörve, így teljes nyugalommal leült a nála nagyobb földön fekvő nőstény elé, majd azért tisztes távolságot tartva megszaglászta.
- Azt hiszem, rosszul értelmeztem a dolgokat. Azt hittem, Vadmancs egy házimacska után mászkál, de te szél törzsi vagy. Ahhoz képest, hogy milyen fiatal vagy, nagyon jól harcolsz. Viszont, éreztem, ahogy visszahúztad a karmaidat, hogy nehogy megsérts, és rengeteg lehetőséget nem használtál ki Ködkarommal szemben. Úgyhogy…
*Ránéz a helyettesére*
- Meglátogatom Mosolycsillagot. Komoly beszédem van vele. Szólj a harcosoknak, hogy legyenek készenlétben, ha valami baj történne.
*Egyetlen további szó nélkül megindul Vadmancs után, picit, de azért észrevehetően bicegve, hátra sem nézve. Felissa zavartan néz utána, majd felkapja a ledobott gyógyszeres zacskót és utána indul, látszólag figyelembe sem véve Ködkarom ideges fújását, mikor elhalad mellette.
//Az Árnyak törzsi helyettes eltűnik az erdőben. // |
*Erőteljesen bólogatott Virágmancs szavaira. A törzsekközti csata hátránya már neki is megfordult a fejében, de végülis a nőstény mondta ki azt, ami már bökdöste az orrát a növendék korú helyettesnek.
Egy pillanatra megrezzent, mikor társa a földre szorította az apró vezért. Meglepődött, és kissé megijedt, hogy a nagy helyetes talán ostoba módon nekiugrik a vezérét fogvatartónak... ~ Nem kell rá vigyázni, hát nem igaz? ~ Végignézett a már-már atlétikusan feszítő Felissán.
Szívesen elfutott volna. Nem lett volna nehéz. De hogy itt hagyja... Bár persze könnyedén beérné... bár...
Vadmancs messzire távolodott a triótól, de nem túlságosan. Innen már könnyen meglógna akkor is, ha most azonnal a nyomába erednének. De megfordult, és mélyen a szorongatott helyzető vezér szemébe fúrta a tekintetét.*
- Sajnos nem lenne mindenki boldog. Úgyis utánnam jönnének, mert nem képesek elfogadni a tényt, hogy egy patkány a régi Villámból legyőzte az őő orvosmacskájukat. És azt se képesek elfogadni,, hogy a bűnös helyett nincs bűnbak. Mert ez lennék én, ugyebár. Mért akartok ennyire megölni?
*Elgondolkodva nézett maga elé, de folyamatosan körberadarozó fülei, szitáló orra és bajszai egyértelműen mutatták, hogy nagyon is tudatában van mindennek.*
- A szövetséget felajánlani időpocsékolás volna. Főleg mert csak félelemnek néznétek. igaz? - a félig kérdés, félig kijelentés után megfordult.*
- Köszönöm Névtelen, most gyere teis én már valószínűleg megúszom innen... - nyávogta, miközben könnyedén felpattant egy M. ösvény menti fa ágára. Itt a megtermett helyettes úgyis nehezebben követi Vadmancsot, míg az könnyedén szökellhet és szlalomozhat... - Alfonznak kellesz, és én is örülnék, ha egyben maradnál.
* Megfordult a faágon, és idegesen csapkodva farkával várt a nőstényre.* |
- Talán… - nyávogott bele hirtelen Felissa a nagyok beszélgetésébe, szavait Aprócsillagnak címezve - nem tartod annyira jó ötletnek, a törzsek közti csatát, igaz? Csak mert -
*Egy villámgyors mozdulattal odaugrott hozzá, és a földre szorította a pici macskát, karmait a nyakára téve*
- Csak mert Vadmancs most a Igazi Villám törzsi vezér helyettese - dorombolta, miközben Aprócsillag egyre kétségbeesettebben próbált kiszabadulni - jah, és amúgy feltépem az ereidet, ha nem állítod le a helyettesed.
//Ködkarom zavartan elhátrál Vadmancstól, szemét a nőstényen tartva //
- Vadmancs, szerintem ideje lenne… Elszaladnod, - nyávogta Felissa, miközben füle idegesen megremegett - és akkor nem kell végeznem ezzel a macskával… És mindenki boldog lesz. Igaz?
// Ez utóbbi már olyan „De Bambi mamája ugye nem halt meg, igaz?” hangsúlyú „igaz?” //
|
*Feszülten felnevetett Aprócsillag haláli humorára... Megértően bólintott a hegyibeszédre is, bár eléggé untatta a dolog. Bár valahogy mégis elszakadt attól, hogy most a saját kivégzésén vesz részt, és megdöbbentő lendülettel mondott ellent a vezérnek*
- Áruló? Hol? Az áruló jelenleg szerintem valahol a Villám törzs területén lehet... Az a fehér patkány kitagadott a semmiért! Megköszönöm a rendes temetést, de nem áll szándékomban más helyett szaglászni egy büdös gusztustalan színű gazt!
*Sértődötten fordított hátat, de hamar észrevette magát, és a történésekben elfoglalt helyét, és ugyan ezzel a mozdulattal újra szembefordult az Árnyéktörzsiekkel.
~ HA már egyszer itt kell hagynom a fogam, azt nem fogják könnyen nevetgélve elintézni! Legalább az egyiket magammal viszem! ~ Határozta el magában, és felmérte a helyzetet. Mivel Felissa Aprócsillag felé pattogott már az előbb is, ebből a szürke növendék azt szűrte le, hogy ha kell, a nőstény majd ott teszi a dolgát. Akkor viszont a legjobb esélyük akkor van, ha ő maga is Aprócsillagot próbálja elintézni...
A harc fontolgatása elenére koránt sem állt szándékában nekiugrani bármelyiknek. Maximum, ha nem hagynak más választást...* |
- Ködkarom, van nekünk borzunk? - nyávogta a pici Árnytörzsi vezér, még mindig inkább Felissát szemmel tartva, mint Vadmancsot - De furcsa vagy te cica... - nyávogta zavartan, majd visszakapta a fejét a pettyes helyettesre, majd száját nyávogásra nyitotta, majd mégis becsukta, és elgondolkodva nézte Vadmancsot, aztán szomorúan lenézet a mancsaira és úgy nyávogta zavartan:
- Nézd, egyszerű macskaként hiszek neked, de meg kell értened, hogy gondolnom kell a törzsemre is. És inkább egy halott áruló legyen, mint törzsek közti csata. Úgy hogy, meg kell halnod. De megígérem hogy harcosként leszel eltemetve, nem pedig kint hagyva mint egy koszos magánakvaló.
- Úgyhogy - nézett a duo egyik tagjáról a másikra - ha nincs más mondanivalód, búcsúzatok el egymástól szépen, és jöjjön aminek jönnie kell. Bocs. |
*Vadmancs a támadáson nem, sokkal inkább a hústorony gyors mozgásán lepődött meg. ~ Hogy most mi van?! ~ Tényleg nehezen tudta követni az eseményeket, talán csak a halálközeli sokk miatt. Ennyire még ő sem hülye, csak esetleg rémült.
Félelmei ellenére azonban továbbra se mutatott túl sok tiszteletet eg másik vezér iránt.*
- Igen, már sokan mondták... Néhányan már azt is megjósolták, hogy egy borz fog kicsinálni.. Szóval ezért nem igazán tartottam ettől... - Bökött a árnyék helyettesbe, majd el is ugrott. Szemtelensége ellenére azért profi életösztön munkálkodott benne... MEgrázta a fejét, és gondolatban levetette az örök kölyök részét egy feneketlen szakadékba. - Nem fogok magyarázkodni. Számítok rá, hogy a méreted nem arányos a kölykök agyi képességeivel...
*Leült a vezérrel szemben, de a helyettest se tévesztette szem elől. Próbált aránylag nyugodt lenni, de izmai ugrásra feszültek.*
- Nem tudnék megölni egy orvosmacskát. És azt sem értem, mért akarja mindenki a nyakambavarrni Hermelinbundást. Rosszkor voltam rossz helyen. Azt az orvosmacskát még hírről sem ismertem, ameddig Hársfabundás (rejtélyes körülmények között) fel nem tűnt... ugyan ott, ugyan olyan titokzatosan, mint én, és el nem magyarázta ki volt a hulla... Mégis én szívok! Még csak okom se volt rá!
*Hangja inkább volt tárgyilagos, mint sajnálkozó. Megszokta már a helyzetét, de idegesítette, hogy mindenki feltétel nélkül csak a gyilkost látja benne. Igaz, ilyen az erdei macskák élete. De inditék nélkül csak kevesen ölnek... ~ Vajon ilyennek látszom? Fehh... Ha így lenne, Felissa az első adandó alkalommal hagyott volna meghalni... Nem hogy még tippeket adjon... Apropó! Nem valami olyasmit mondott, hogy Hársfabundás nyakig bennevan a dologban?! sőt... Karomig, hogy helyesbítsek. Meh! Aztán az a dög kidobott a törzsből, hogy elvigyem helyette a balhét. Végülis igaza van, én könnyű falat lettem volna az Árny vezérének, ha egyedül vagyok... ~
Oldalra kapta a fejét, hirtelen lesunyta a fülét és felmordult. Mély, torokhangú morgás... Nem épp egy kiscica jellemzője... A tehetetlenség csak úgy szította benne az ideget. Na meg persze ezzel eggyütt az energiát. ~ Elmondjam? Ne? Kell még ez is Virágbunda nyakába? ~ Csak villámszerűen tűntek fel benne a gondolatok, aztán ismét a saját fennmaradása körül kezdtek kirajzolódni a tervek körvonalai....* |
*A következő pillanatban Ködkarom már Vadmancsnak is ugrott, Fehér fogait vészesen közel juttatva az újdonsült helyettes torkához. De mielőtt még igazán nekiállhatott volna leperegni előtte az élete filmje, Aprócsillag hangja hallatszott:*
- Várj!
// A „háttérben” Felissa elegánsan lefékez abból az ugrásból, ami ha befejezi, valószínűleg Aprócsillag fején ért volna véget. //
- Szóval, - nézett a pici kandúr olyan „ezt most komolyan gondoltad?” fejjel a kék nőstényre, majd a még nem agyonharapott Vadmancsra - mielőtt valami visszavonhatatlan dolog történik, Vadmancs. Túl idióta vagy ahhoz, hogy egy szó nélkül elhiggyem hogy megölted Hermelinbundást. Szóval, kezdhetsz magyarázkodni.
- Te pedig - nézett kedvesen Felissára - ha szeretnéd épségbe megőrizni ezt a szép bundádat, nem próbálkozol velem. Nem fognak őrülni a gazdáid, ha fél szemmel, és félig megnyúzva mész haza. |
*Aktívan próbálta beérni a nálánál valamivel gyorsabb Felissát, mikor valami idétlen nyávogó hang megzavarta. Vadmancs idegesen rántotta fel a fejét*
-He? Szóltál, Névtelen? - Mondta, de már késő is volt.
* Egyenesen átesett az árnyék törzsbeli vezéren. NEm vette észre... Csak egy méretes (feltehetően a helyettes) macskáról való rugalmas visszapattanás állította vissza négy lábára. A hirtelen jött előre be nem tervezett bukfencektől kissé még mindig szédült, de mikor Aprócsillag (akiről érdekes meséket terjesztettek a Villámban) újból megszólalt, már sikerült némileg stabilizálnia helyzetét. Igazából nem volt benne biztos, hogy az Apróság Aprócsillag-e, de minden külső jellemző stimmelt...
Gyorsan el is ugrott a két útonálló közül, hisz ennyi taktikai érzéke azért még volt...
Lényegesen nem figyelt a beszélő cicusra, csak ennyit értett: Blah blah blah... kicsináljon blah blah fájni... Blah blah blah blah bleur blah igaza van. Blah blah Utolsó mondat? Blah. *
- Hogy he?! Mármint mivan? - kérdezte "értelmes" fejet vágva.
*Nem volt túl hatékony időhúzás, de azért megtette. Vadmancs már szorgosan pörgött... ~ Remélem azért elállnak ettől a tervtől... Szeretnék még élni... Főleg a nemrég történtek után... Vezér, és helyettes ha jól sejtem. Az baj. Nagy. Mondjuk én is helyettes vagyok... Nemmintha ez sokat nyomna a latban. Elfutni már esélytelen. Bár Felissának kétség kívül menne. Várjunk csak? Nem valami olyasmit makogott, hogy ő azért nem olyan esetlen? De neeem... erre építeni nem lehet... nem ismerem, nem tudom hogy harcol... És ha jobb is mint én, vagy Alfonz, ezzel a kettőve nem biztos hogy el tud bánni... Mondjuk azért én is itt vagyok... Kettő kettő? Akárhogy is , ez nem túl bíztató... ~ Gondolatai mellett azért élénken figyelt mostmár Aprócsillagra is. Reménykedőn, és kérdőn nézett a nőstényre... NEm tudta, mennyit érthetett a másik ebből a szerencsétlen kommunikációs kísérletből...* |
- Lám-lám, csak nem Vadmancs, az orvosmacskák végzete? - ugrott le az út menti fákról egy tarka, pici kandúr a duó elé, mikor át akartak kelni - Igaza volt az őrjáratnak, hogy láttak erre elsuhanni.
- Namost, - kezdett fesztelenül mosakodni - az a tényállás, hogy neked annyi. Reméltem, hogy elmész házimacskának, mert akkor nem kellett volna bemocskolni a mancsomat a koszos véreddel, de
*Felderül az arca*
- Így sem kell. Legkedvesebb Ködkarom,
*Hanyagul int, mire egy jóval nagyobb, nem túl aranyos képű cirmos kandúr ugrik mellé*
// Igen, Aprócsillag igazan apró ^_^ //
önként és dalolva vállalkozott arra, hogy kicsináljon. Sőt. Megígérte, hogy nagyon fog fájni. Hogy pontosan idézzek, ezt nyávogta:
” Főnök, hagy én intézzem el! Kikarmolom mind a két szemét, és átharapom mind a két mellső mancsát. Aztán belerángatom abba a résbe, ami a menydörgő ösvénynél van, hogy hallgathassa, ahogy a szörnyetegek pár centire a fejétől haladnak el.” Igaz?
*A másik macska gonoszul vigyorogva bólogat*
- Namost, én tanácsoltam neki, hogy tépje le a farkad, és nyomja le a torkodon, a golyóidat meg tömje a füleidbe, de azt nyávogta, hogy akkor túl hamar megfulladsz, és nem is hallod, ahogy a szörnyetegek robognak. És ebben teljesen igaza van.
*Ránéz Kékvirágra*
- Kedves házimacska lány, szívből sajnálom, hogy látnia kell, ahogy a lovagját kegyetlen, megalázó, és hihetetlenül fájdalmas módon megölik, de hát… Ilyen az erdei macska élet. Nem véletlenül nem jó ötlet errefele kódorogni.
*Visszanéz Vadmancsra*
- Utolsó mondat? Valami hősieset, mondjuk, mint például a „Fuss Mici, én feltartom őket! Mond meg a kölykeinknek, hogy az apjuk egy hős volt!”
//Ködkarom igencsak nem kedves fejjel megindul, miközben Aprócsillag a háttérben „bocs haver, de meg kell tennem fejet vág”. // |
A erdőt keresztülszelő út. Veszélyes hely, átkelni csak saját felelőségre. |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
