|
Témaindító hozzászólás
|
2011.01.06. 23:29 - |
Tradicionális csatatér, elég nagy ahhoz, hogy akár három-négy törzsnyi macska is itt verekedjen. A nem békés nézeteltéréseket is itt szokták lerendezni macska-macska ellen. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 A mintás macska magabizonytalanul nézett a két macskára, majd végül is bólintott. Tehetett volna bármi mást? Sóhajtva nézett fel Alfonzra, majd a macskapárra és végül Szurokra.
- Oké, oké, akkor menjünk, ha leeht minél előbb. Kezdek éhes lenni és hiányzik az ágyikóm. - mondta kétségbeesett hangon és Alfonz mellé állt és indulásra ösztökélve lökdöste az oldalát. |
A kék macskák egyetlen macskaként néztek egymásra, majd egyszerre rázták meg a fejüket.
- Dehogy is. - nyávogta Czak (vagy Czik?) – eszünkbe sem jutott.
- Mintácska, - nyávogta Czik (vagy Czak, szóval a másik) - ha valakit bántani akartunk volna, akkor már megtettuk volna.
Rákacsint a cicára:
- Ugyan, menjetek. Nem lesz semmi baj. |
// Wow, még képe is van. ^^ //
- " Azt mondod, jó neked, Jól van én elhiszem, de nem tudsz mindent, félek. Félek, hogy gyakran én is félek... " - adta válaszképp a nőstény, kicsit dúdolva hozzá az edda szám dallamát is. Meg persze kénytelen volt arra, hogy kicsit megváltoztassa a szöveget, de végül is mosolyogva nézett a másik zöld szemeibe, de azért nem feledkezett el a külvilágról se, ő neki nem kalandozik el rögtön a gondolata, ha ránéz olyasvalakire, akiben olyan bestiális az esztétikum.
Tehát ismét vetett egy szomorú pillantást drága, hőn szeretett testvérére. A kék kandúr ajánlata igazán csábító volt, de a nőstény továbbra is vacillált.
- Egy feltétellel megyek veled, ha megígéred, hogy a két olló-macska nem fogja bántani Szurkot. - nézett komolyan a kék(ek)re. |
 - Ugyan, kedves - nyávogta a kék kandúr barátságosan - jól vagyok.
- Tudod, - mosolyodott el - az, hogy nagyon gyorsan regenerálódok, az fajtajelleg. A másik kérdésre pedig - játékosan közelebb lép Mintához, majd a fülébe suttogja:
- Velünk jöhetne, de ha lehet, szeretnék egyedül sétálni egy ilyen gyönyörű cicával.
*Ellép a nősténytől, valószínűtlenül aranyosan mosolyogva*
- De hát a barátod tudja, hogy hol laksz, nem? Majd ő elkíséri őket a lakhelyedhez. Hozzánk. |
A nőstény tanakodva végigszemléli a kandúrt, nem gondolja azt, hogy a kék macska ura lenne saját magának.
- Tényleg nem hiszem, hogy jót tenne neked. Nem kéne enned valamit vagy pihenni még pár órácskát? Az imént nagyon hulla állapotban voltál és nem szeretném, hogy ez a hazafelé úton bekövetkezzen... hazáig nem hiszem, hogy el tudlak cipelni és nem is lenne nagyon szívem otthagyni téged egyedül. Bár... - néz újra végig a kandúron. - A szagodat nem fogják kiszúrni egykönnyen... - nyávogta, majd Szurokfarkúra nézett.
- Miért ne jöhetne velünk? - nézett kétségbeesetten hol Alfonzra, hol a testvérére. - És Czik meg Czak? Hogy fognak a nyomodra bukkanni? |
- Csak a fejem fáj kicsit - nyávogta Alfonz furcsa, vidám hangon, ahogy közelebb lépett - valójában, mi eléggé messziről jöttünk, és te tennél azzal szívességet, ha megmutatnád a nem erdei macskákat.
- Azt tudom, hogy arra - mutat el mancsával, nem macskára jellemző mozdulattal egy irányba- van egy város. Gondolom, oda tartozol. Addig mesélhetnél magadról.
- És, - néz Szurokfarkúra - a barátoddal majd Czikkék… ellesznek. Vadásznak, meg ilyenek.
A város irányába néz, majd meg is indul:
- Jössz? |
// No problem, bro. I point at the weather. ^_- //
A mintás macska visszatért a valóságba és ráeszmélt arra, hogy nem csak ő és testvére, Szurokfarkú van itt. Minta rápillantott Alfonzra, majd lopva rá is nézett a fekete macskára, végül sóhajtott.
- Igaz, haza kéne végre jutnom... Ennyi izgalom elég volt mára. - mondta a teknőctarka.- És igazából örülnék a segítségnek, mert gyakorlatilag lövésem sincs arról, hogy hol vagyok és merre lehet az otthonom. - húzta el a száját csalódottan.
- De izé, te nem vagy túl rossz bőrben ahhoz, hogy engem kísérgess? |
A kék macskák sokatmondóan összenéztek, majd az, amelyik nemrég tért magához, kedvesen mosolyogva a házicicalányhoz lépett.
- Kedves Minta, - nyávogta - talán az lenne a legjobb, ha hazakísérnélek. Így biztosan nem támadnak meg az itteni erdei macskák. Persze, csak ha nem félsz. De ha errefelé kószálsz, nem hinném, hogy annyira ijedős lennél, nem?
// Sorry sister, its short, but reag ^^ // |
Minta felkapta a fejét neve hallatán és a feléje száguldó Szurokfarkúra pillantott. Pupillája kitágult örömében. Épp nyitotta száját, hogy örömittasan kikiáltsa testvére nevét, de végül visszafogta magát. Nem tudta, mennyire bízhat meg Czikékben, így nem akart semmi információt kiadni a fekete kandúrról. Üdvözlésképp dorombolva hozzádörgölőzött.
- Nyilvánvalóan. - felelete csípőssen a nőstény. - Igazából, nem. Még soha életelmben nem láttam ezt a macskát. Te se engem, igaz Szurok? - fordult vigyorogva testvéréhez. Hangjában enyheee irónia bújkált.
- Amúgy, ő meg Czik... vagy Czak... - billenti oldalra a fejét, miközben tanulmányozza a másik kék macskát. Nem tudta az ikerpár tagjait megkülönböztetni egymástól. - Igazából nem fontos. - fordul vissza a testvéréhez. - Hogy kerülsz ide, mi történt veled? - kérdezte csillogó szemekkel és teljesen megfeletkezett a kék macskákról.
|
- Csak jobban meg akartalak nézni, - rázta meg a fejét nevetve a kék - mégis mint gondoltál? Láttalak már az emberek városában, onnan.
Felkell és közelebb tántorog, majd hirtelen megtorpan, ahogy Szurokfarkú Minta mellé áll.
- Um, én Alfonz vagyok, - nyávogja zavartan a másik kandúrnak - ti ismeritek egymást? |
Nem is tudta mit keres a csatatéren,épp csak erre kószált.Ekkor hangos,de sűrű nyávogást hallot. ~Ez több macska.Lehet,hogy veszekednek,de nem biztos.És azt is tudom,hogy nem kéne itt lennem.~ Gondolkodott magában,mikor egy teknőctarka macskát vett észre. ~Csak nem...~ -MINTA!!!- Odarohant testvéréhez. -Olyan régen nem... Ők meg kik?! Mindenesetre én Szurokfarkú vagyok.- Mondta a fekete kandúr. ~Az a sanda gyanúm,hogy nem a jók oldalán állnak :/ ~ Fejét Minta oldalához dörgölte. |
Minta vágy egy grimaszt a szemnyalogatás hallatán, majd helytelenül csóválni kezdi a fejét.
- Igazából, tényleg csak ez a lényeg, hogy él... - sóhajtja halkan, majd fejét kidugja a fűből és Alfonzra néz.
- Ho... honnan tudod a nevemet? Vagy féljulla állapotban is érted, amit körülötted beszélnek? - kérdezte meglepődve, majd felállt és épp indult volna a kékhez, mikor megtorpant.
~ Vajon tud nekem ártani ebben az állapotban? ~ kérdezte magát, úgy döntött, hogy egyelőre nem megy közelebb, inkább nyakát nyújtotta a kandúr felé.
- Ugyan... miért kéne közelebb mennem? - kérdezte halkan. - És... mi lesz, ha nem?
|
- Végül is, nyalogathattam volna a szemét is - nyávogta az átmenetileg páratlan kék - szóval… Nem. Él, és ez a lényeg.
- Szia… Minta. - nyávogta hirtelen a másik, nemrég ébredt kandúr puhán, miközben elfeküdt a fűben - Te egy sima házimacska vagy. Mit keresel erre?
*Elmosolyodik*
- Szép bunda. Gyere közelebb, kérlek. |
Minta érdeklődve hallgatta volna a történetet, s a kandúrt is erre ösztönözte.
- Nem az én dolgom, de attól még érdekel. - mondta kedvesen. Közelebb sétált a fűben alvó Alfonzhoz. Hirtelen Czik felemelete a fejét és hagyta lezuhanni. Minta ilyedten hátraugrott.
- Békésebb módszerekkel nem tudtad volna felébreszteni? - kérdezte felborzolt szőrrel.
- Vagy itt a vadomba ez a barbár módszer a szokás? - kérdezte cinikus vigyorral. Mikor a kék testvér kijelenti, hogy a másik kék lehet, hogy meghalt, Minta újra közelebb lépett. Nem figyel arra, hogy a macskának mi lesz a következő húzása, csupán közel hajol a kékhez, hogy megszemlélje, aki hirtelen mozgolódni kezd, majd talpra is ugrik. A nőstény rémülten pattan hátra, csupán egy hajszál választotta el attól, hogy a kandúr orrba-, esetleg állbavágja a felpattanása lendületével. A nőstény a rémület hatására inkább leheveredett a fűbe, ami kis híján eltakarta a fejét, csupán fülei látszottak ki. Igazából nem találta biztonságosnak ezt így, hogy nem látja a másik három kéket, akiket alig ismer.
|
- Csak alszik - nyávogta a bal oldali, miközben a jobb oldali hangtalanul eltűnt a fűben (vagyis Czik maradt, Czak ment ^^)
- Tudod, cica, hosszú napja volt. Felissa, - megrázza a fejét - mindegy, nem a te dolgod.
*Odamegy Alfonzhoz, majd a fülénél fogva felemeli a fejét majd elengedi, aztán érdeklődve nézi, ahogy koppan a talajon*
- Mondjuk… Lehet, tényleg megdöglött. Hát, Felissa csak tudja mint csinál. Csak nem ölte meg.
*Megbökdösi a fekvő macskát a mancsával, zavartan pislogva*
- Oké, lehet hogy halott. De legalább nem darabolták fel élve.
*Idegesen befogja a mancsával Alfonz orrát, majd lelkesen hátraugrik, ahogy a fekvő kandúr fuldokolva összerándul, majd felpattan, hogy sikeresen keresztülessen a lábán, és újból összeessen.*
- Nyugalom - ugrott aztán oda hozzá - semmi baj, rendben leszel. Maradj csak fekve, és nyugi. Tudod milyen ez. A tested meg nem azt csinálja, amit szeretnél. De semmi baj. Itt vagyunk. Senki sem bánt. - dorombolta, majd ránézett Mintára - Nem mindig ilyen szánalmas. Csak… emberi gyógyszerek. Az emberek kimondottan értenek ahhoz, hogy megalázzák a macskákat… |
Mintát megzavarta, hogy a kandúrok össze-vissza, mármint egybe... szóvalizé... furán beszéltek, na. A nőstény nagyokat pislogott és ide-oda kapta a fejét, mikor melyik beszélt.
- Sziasztok, izé... - mielőtt folytatni tudta volna a másik már folytatta is. Mikor az kijelentette, hogy a teknőctarka macska eltévedt, igazat adott neki egy helyeslő bólintással.
~ Honnan tudta? ~ kérdezte nagyokat pislogva magát, de nem volt elég ideje, hogy meg is kérdezze, mert a kékek olyan gyorsan beszéltek. Mikor végre egy pillanatra csöndbe maradtak és érdeklődve szuggerálták a nőstényt, az válaszolt.
- Minta vagyok és... - lopva lenéz a megtaposott Alfonzra. - Tényleg bocsi. Nem figyeltem, de... - lenyeli a mondat végét. Nem tudja, hogyan is kérdezze meg, hogy ne tűnjön bunkónak.
- Izé... a barátotok... nem tűnik túl... életrevalónak. - jegyezte meg végül és remélte, hogy az ikerpárnak leesik, hogy mire is akart ezzel utalni.
|
- Szia, cica. - nyávogta a bal oldali kék.
- Mint keresel itt? - tette hozzá a jobb oldali.
- Tudod, - vette át a szót a bal - nem hiszem hogy itt kellene lenned.
- De eltévedtél. - ez megint a jobb oldali volt - legalábbis, nem vagy erdei macska.
- Czik vagyok - mosolyodott el a bal oldali, és mielőtt a jobb oldali megnyávoghatott volna, hozzátette: - Az meg ott, Czak. És akit megtapostál, az …
- Alfonz. - jött a nyávogás jobbról - igazából, nem volt szép dolog rálépned. Komolyan, ti soha nem figyeltek? |
A három kék gyanútlanul feküdt a magas fűben. A közeledő teknőctarka nőstény észre se vehette őket. Szagukrol nem tudta megállapítani, hogy macskákhoz tartoznak. Tavasz volt, ilyenkor nyílt az összes virág. Honnan tudná egy házimacska, hogy egy másik macska is lehet virágillatú?
Igazából, a kérdés most az, hogy Minta mit keres itt, mikor az imént még haza akart menni. Az igazat megvallva. Eltévedt. Nem kutya ő, hogy hazataláljon, és meg kell hagyni, elég messzire elkóricált az emberektől. De nem adta fel a nőstény a további kutatást. Hirtelen rálépett valamire. Azt hitte, hogy ág volt, de nem reccsent. Legalábbis, nem úgy, ahogy egy száraz gally eltört volna. Lenézett mancsa alá és egy kék macskafarkat látott meg. Rémülten nézte a macska folytatását és rátalált Alfonzra.
~ Még egy hulla? Király vagy, Minta! Irigyelhetne téged az összes mentőkutya! ~ gúnyolta magát, s közelebb akart menni, hogy megszemlélje a kék macskát, de hirtelen másik két kék macska bukkant elő. A nőstény rémülten hátrált és picire összehúzta magát.
- Szorri... Így volt, mikor rátaláltam. Becsszó...
|
Nem egészen értette mi folyik Holdbunda és Névtelen között, de nem kérdezett. ~ Ajj a hülye fejemre most nincs itő... Rosszat sejtek! ~ Gondolta, és egyhelyben toporogva várta vezérét és az esetleg velük tartó nőstényt. Czik (Czak? XD) hirtelen felbukkanása az amúgy is feszült mmacskát egy fa alsóbb ágaira teleportálta (felijesztette XD). NEm szállt le, mintha így tervezte volna az egészet.
- Nagyszerű, akkor indujunk már!
Régóta nem pihent már egészségeset és éhes is volt és nyűgös is és... és... És valahogy legszívesebben leköpte volna magát, hogy mindig ott van és akkor, ahol és amikor nem kéne.
//Vm a holdkavicshoz ^^ írsz te vagy írjak én? XD// |
 
- Nem hagyhatsz csak így, Holdmacska! - robbant be pár méter után eléjük Felissa felborzolt bundával - Ezt nem teheted meg.
- És miért is nem, Felissa? - nyávogta a fiatal vezér feszülten - esetleg ha nem hazudnál folyamatosan, akkor megfontolnám a dolgot, de így? Simán feláldoztad volna az erdei macskákat, csak hogy neked jó legyen. Úgyhogy, ha jót akarsz, kotródj előlem. És boldog lennék, ha elhagynátok az erdőt is. Mert lehet, hogy jók vagyok, de egy egész törzzsel ti sem tudtok elbánni…
A kék nőstény rémülten huppant le a hátsójára.
- Holdcsillag, rosszul ítélsz meg. Igazad van, hogy feláldoztalak volna titeket, de az azelőtt volt, hogy megismertelek titeket, erdei macskákat. Azt hittem… Azt hittem, olyanok vagytok, mint minden macska. Hibáztam.
*bűntudatosan lehajtja a fejét*
- Kérlek, bocsáss meg nekem.
- Egyenlőre úgysem tehetek mást - nyávogta a ezüstbundás vezér, szája szélén vidám mosollyal, majd elkomorodott - de ne gondold, hogy megbízok benned. Még nem. De rajtad múlik.
*A kék nőstény barátságosan összeérintette a orrát a vezérrel egy pillanatnyit talán hosszabban is, mint a illem elvárná, majd zavartan oldalra kapta a fejét, ahonnan Czik (vagy Czak?) feje bukkant ki a fű közül.*
- Virágmancs - nyávogta furcsán dallamosan, mintha énekelne - ezt ne csináld.
*Megbillentette a fejét*
- Csak elmondom, hogy a Cirmos cica a holdkő felé indult. Holdcsillag, ott fogod megtalálni. Szia.
*A feje hirtelen eltűnik, ahogy a gazdája hangtalanul hátralép, és elsétál*
// Folyt holdkő, ha valaki nem akar valamit meg tenni. ^_^ // |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A mintás macska magabizonytalanul nézett a két macskára, majd végül is bólintott. Tehetett volna bármi mást? Sóhajtva nézett fel Alfonzra, majd a macskapárra és végül Szurokra.
- Ugyan, kedves - nyávogta a kék kandúr barátságosan - jól vagyok.
