|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.17. 01:44 - |
Egy hely, ahol a Csillag Törzsből kitagadott macskák élnek. Nos, nem túl kellemes. |
[37-18] [17-1]
- Okos. - nyávogta a kölyök nevetve, miközben a árnyékmacska alakok letelepedtek körbe, kevésbé félelmetesnek kinézve így, nyugodtan.
- Hát, - dorombolta kiscicahangon - technikailag… Ooo.. nos… megennénk. Lassan, és ha nem itt lennénk, fájdalmas módon, de itt nem fog fájni. Ez, mivel így teljesen megszűnsz létezni, nem annyira rossz, mintha a csillagfény nélküli helyen maradnál, ahogy azok akarták akik ideküldtek téged. És, később kiscicaként újjászülethetsz. Egyszer.
*Édességet kapó kiscicaszemekkel néz rá, miközben önkéntelenül megnyalja a szája szélét*
- Ez a egyszerűbb út. Nem kell félned, nem fáj, és nem is kellemetlen. Csak beszélgetünk, játszunk, és hasonló macskaságok. És te lassan elveszíted az emlékeidet. A rosszakat is. Hidd el, az nem annyira kellemetlen.
- Vagy, - tette hozzá, szomorúan - ellenkezel, és akkor elkapunk, és… ugyanaz, mint az előbb, csak kellemetlenebb módon. Nincs játék, beszélgetés, csak bezártság, magány, és sötétség. |
 -Ha tökéletesen kiolvasható lennék, tudnád kiről beszélek-nyávog gúnyosan.
Figyelmesen hallgatja Juharcsillag beszédét és néha fintorogva elnézett a távolba, ahol sok fekete macskaárnyék bújkált.
-Mégis miért lenne rám szükségetek?-köpte a szavakat.
Az alaktalan rémek még őt is megrémítették, így felborzolt szőrrel, védekezésre készen állt, bár támadni egyenlőre nem szándékozott. Most igazán kíváncsi volt Juharcsillag mondandójára.~Mi a csudáért van rám szüksége egy rakás Csillag törzsből kitiltott macskának?~ |
- Nem, - nyávogta a cica zavart, de mégis sajnálattal teli hangon - de ezzel most ne törődj. Tudod, - ült le a harcossal szemben, és az árnyékok miatt mintha sokkal nagyobbak látszott volna, mit amilyen volt - akár ki is mondhatnád, amit gondolsz. Tökéletesen kiolvasható vagy.
Megrázza a fejét:
- Fogalmam sincs, milyen társad, és hol van. Ez, ahol vagy, a ti legrosszabb rémálmotok, ahova azok a macskáitok kerülnek, akiket a nagyságos csillag törzs nem akar befogadni. Nekünk ez egy menedék. Ha valakit végleg elfelejtenek, eltűnik innen is, pont ahogy a csillagmacskák közül.
- Őket, - mutat hátra a mancsával - az álmodó tartja életben, a saját és néhány - zavartan, bocsánatkérően elmosolyodik - kevésbé önkéntes macska életerejéből. Néha, kiszabadul egy-egy, kölyök formájában. Különleges kölykökként. Olyasmik, mint a ti orvosmacskáitok. És ha elegen lesznek, akkor tisztességes csatában megküzdünk a csillag törzzsel, és soha többé nem lesz hogy bármilyen macskának is szenvednie kelljen, csak mert… Mert nem értett egyet azzal a sorssal, amit kiróttak rá.
Lassan, mintha az árnyékokból szőtték volna őket, macskák jelennek meg körülöttük, sötét, ködből formált, alaktalan rémek.
- Szeretném, ha nem kellene bántani téged. - nyávogta Juharcsillag, az álmodó - Hiszen, nem hiszem, hogy azok, akik ideküldtek, élve akarnak látni, akármit is hazudtak neked. De ugye megérted, hogy szükségünk van rád, ezért nem mehetsz el.
Csöndesen hozzáteszi: - Nyugalom, itt nem érzel fájdalmat... |
A kandúr figyelmesen hallgatta, miközben düh gyülemlett benne... Tehát hozzájuk, sima macskákhoz hasonlítják a Csillag törzset? Igen, bizonyára őket kell kinyírnia. De hol van a társa? Hová tűnt? A sok-sok kérdés még mindig bizonytalan.
-Nem is vagytok kevesen...-nyávogta keserű meglepettséggel. |
To Pokerface:
- Valójában, rájöttünk, hogy a régi törzsek csillagmacskái nem sokkal jobbak, mint azok a macskák, mint akik még élnek - nyávogta a kölyök kedves, szinte hipnotizáló dorombolással - így, mikor rájöttünk, hogy a csillag törzs ugyanúgy csak egy ellenséges törzs, mint a többi, elhagytuk az a helyet, hogy megtaláljuk a paradicsomot.
- Persze, semmi sem tökéletes - fordult vissza a harcoshoz, miután átugrott egy sötét színű pocsolyát – rengetegen meghaltak közülünk, és büntetésből nem kerülhett… ek fel a csillagmacskákhoz.
- Csakhogy - nyávogta a növendék, ahogy bevárta Ezüstvillámot - mindenkinek annyira rossz a rossz hely, amennyire elfogadja.
- Tehát - nyávogta tovább a barna bundás növendék - ahogy elfordította a fejét arra, amerre egy, a helyhez képest meglepően világos tisztás volt, ahol macskák hevertek, ahogy egy táborban szokás - megérkeztünk.
|
-Az most mindegy... Miért vándoroltatok el?-kérdezte ismét kérdőn.
Furcsák ezek a macskák... Ha ebben a sötétben élnek, miért van ilyen jó illatuk? A hófehér kandúrnak rossz előérzete van, ám lassan elindul a Juharkarom nevezetű macska után... Olyan kicsi... Furcsa hogy nem növendék... Elővigyázatos, nem akarja hogy baja essen. Lehet őket kell kinyírnia? De még is miért? És kik lehetnek ők? A kandúr fejében ezernyi kérdés fogalmazódott meg. |
Nem ahol Vadmancsék voltak:
- Nyugalom, - nyávogta a növendékforma macska - ez egy teljesen formális kérdés, és gondolom semmi ártó szándékod sincs, csak... Ideküldtek? Miért?
- Egyébként, - int a farkával a többi macskának, mire azok pár lépést hátrább húzódnak, szinte visszaolvadva az árnyékokba - a Juhar törzs... gondolom, már nem beszélnek rólunk. Régi törzs, és... - hirtelen felderül az arca - elvándoroltunk onnan, egy jobb helyre. De gyere, és mesélj, ott, ahol te most vagy, hogy megy a macskák sora?
*Óvatosan közelebb lép Ezüstvillámhoz, majd mindenféle figyelmeztetés nélkül hozzádörgölődzik.*
Ebben a pillanatban a következők futnak át a szél törzsi harcos agyán:
A macskának, aki nem mutatkozott be, kandúr létére kellemes méz, és finom virágillata van, mint egy tavaszi mezőnek. Ez az illat hirtelen felhozza a kölyökkori emlékeit, amikor még önfeledten játszadozott a társaival.
Aztán egy pillanatnyi rosszullét fogja el, de tényleg csak egy pillanatra.
- Akkor jössz? Megmutatom a tábort. - nyávogja a talán inkább kölyök, mint növendék cica, ahogyan játékosan visszanéz, miközben várja a harcos választ.
- Egyébként, Juhar... Juharkarom vagyok. |
Meglepetten néz körül, vörös szemeivel Holdbundás keresi, aki eltűnt. Remek, egyedül maradt egy csapat furcsa macskával. Hátán felborzolódik a szőr, de még nem támad. Persze az idegenekkel jobb vigyázni.
-Juhar törzs? Az meg mi?-mondja mélyről jövő furcsa morgással.
Füleit hátrasunyja. De egy növendék méretű macskát még is hogy támadhatna meg? |
Nem ahol Vadmacsék voltak, to Pokerface.
- Meg kellene nézni azt a nyávogást - jegyzi meg a növendék vezér - és Vadmancsot, a helyettesemet, és a növendékét, Virágbundát.
Hirtelen a félhomályban macskák sziluettjei jelennek meg, majd pár pillanat múlva Ezüstvillám meglepetten veszi tudomásul, hogy már egyedül van azzal a tucatnyi macskával, akik körülveszik.
- Mit keresel te itt a Juhar törzs területén, és ki vagy, betolakodó? - lép ki a sorból egy növendéknél alig nagyobb, homokbarna bundájú kandúr, és szegezi a kérdést a Szél törzsi harcosnak. |
- Nem idiótaság, éppen csak vissza akartam hozni Mosolycsillagot onnan, ahova be volt zárva. Arról nem tehetek, hogy valójában nem a saját elméje fogja volt. - nyávogta a kék cica, majd hirtelen felpattant - viszont így, hogy átgondoltam, és éppen nem akar bezárni valami ősi macska, azt hiszem, rájöttem, hogy… - nyávogta.
- Ha igazam van, akkor, - felkapja a kölyköt, majd becsukja a szemét majd egy pillanat alatt eltűnik.
- Ügyes, - jegyezte meg a orvosmacska, ahogy körbejárja a helyet, ahol pár pillanattal előbb a kék cica volt - oké, mi a trükk? Hogy csinálta?
*Ebben a pillanatban, Vadmancs azt érzi, hogy _nagyon_ fáj a füle. Mi több egyre jobban. Aztán, mikor már úgy érzi, hogy pillanatokon belül leszakad a fejéről, hirtelen minden elsötétedik, majd kivilágosodik, és Mosolycsillagot pillantja meg, ahogy éppen úgy tűnik, azon van, hogy letépje a fülét.
|
 - Hermelinbundás, állj le! Kicsit túlpörögsz... Mi nem árnyéktörzsiek vagyunk, hogy különböző célokért áldozzanak fel minket... - egy pillanatra elgondolkozott. - Minket szimplán kicsinálnak, ha útban vagyunk. Kékbunda bolond volt, én meg nem hagyhattam, hogy egyedül legyen az.
~Tehát nem rászedtek minket. Hacsak nem tudott erről az egészról Mosolymama. Akkor viszont, komolyan, most először, megtépem azt a bájos bundáját!~ Fogadkozott magában idegesen, miközben feltápászkodott.
Nem tartoznak ide. Még nem jött el az ő idejük. Legalábbis Vadmancs ebben bízott. Mindegy tehát hogy hogyan, de vissza fognak jutni. Kétség kívül bízott a vezérében. Ha a széltörzsiekben nem is annyira, (bár mért fogadták volna be, ha csak ennyit szántak volna neki) de Holdcsillagban, akármilyen kicsi is még, minden kétely nélkül hitt. Kicsi még az "Új Villám" törzs ahhoz, hogy már most sorba kihaljanak belőle a macskák...
- Inkább azt mondd meg, orvosmacska, mert neked tudnod kell, hogy ha lenne egy olyan macska, akit beszippantott a Holdkő, de még él a teste is, és a lelke is tudja, hogy haza kell mennie, hogy keltenéd fel. Nem érdekel, hogy fentről, vagy a földről, de _elméletben_ hogy tennéd meg? Ha mondjuk a vezéred a te szívedet akarná megenni éjfélkor, ha nem sikerül visszahoznod a... helyettesét.
Idő közben, ameddig beszélt, a kölyökhöz ment, majd Felissát is megpróbálta felrázni. Csak hogy ne úgy feküdjön, mint Bastet kiterített macskája... |
Ezüstvillám feje szörnyen hasogatott. Ám egy valamiben örömét lelte; él! Feltápászkodott és kicsit támolyogva kezdett járni. Hirtelen, akár egy megrészegült ember, úgy nézett Mosolycsillagra. Szinte itta a szavait. Bólintott, majd émelyegve Holdcsillagra nézett.
-Kiket kell kinyírnunk?-kérdezte még.
Hisz őt be sem avatták. Ám ez igen csak érdekes kalandnak nézett ki. Így támolyogva lassan elindult, közelebb Holdcsillaghoz. Mosolycsillag szavai fejében csengtek. Nem akart bármit is elfelejteni. Talán még végzetes lenne. Készen állt mindenre, ami következni fog. Immár kezdett észhez térni, hogy vajon ezt még sem kellett volna. Ám az izgalom, ami testében bizsergett, még is jónak tartotta ezt a cselekedetet. |
Valahol, vadmancséktól jooo távol:
A két macska iszonyatos fejfájásra ébredt, majd miután kinyitotta a szemét, rájött, ott a hol vannak, talán a fejfájás a legjobb, ami körülöttük van.
A pici Holdcsillag, aki a félhomályban talán még kisebbnek tűnt, ezüstösen világított, mig a harcosnak csak egy alig észrevehető narancssárga derengés jutott.
 - Van egy kis problémánk, - jelent meg közöttük áttetszően Mosolycsillag - mégpedig az, hogy kint maradtam. De semmi gond, meg tudjátok találni őket. Nem lehetnek messze. Keressétek meg őket, és ha megvannak, Umm… Szóval, nyírjátok ki őket. Ugyanis akkor visszatérnének oda, ahol éppen elbántak velük, de mivel ők nem oda tartoznak, így ide, a saját testükbe érkezek vissza.
- Ez rád is igaz, Ezüstvillám. oldcsillagot meg egyszerűen fel tudom ébreszteni.
- Szóval, nézzetek körül. Még egyszer elmondom, az nem végzetes, ha meghaltok. Az veszélyesebb, ha túl sokáig kapnak el titeket.
A távolban macskanyávogás hallatszik... |
 Hermelinbundás, Csillag törzs.
- Árnyékcsillag, talán a legnagyobb vezér, aki valaha született. - nyávogta Hermelinbundás csipetnyi tisztelettel a hangjában - Sikeresen kizavarta a törzseket az erdőből, és kinyírta a saját törzséből azokat, akik nem értettek vele egyet. Mikor végre legyőzték, halála előtt majdnem két tucat macskát küldött a Csillag törzshöz, köztük a Folyó és a Szél törzsi vezért is. Tudom ki ő.
- Csak azt gondoltam volna, hogy több tartás van benne, minthogy így próbáljon menekülni a büntetése elöl, - rázta meg a fejét a volt orvosmacska - na persze ki vagyok én, hogy megítéljem?
- Tudod, biztos lenne itt - mutat körbe a fejével - jah, amúgy a Csillag törzs területén vagytok, ahol mindig tavasz van, és bőséges zsákmány, szóval lenne itt macska aki nagyon nem értékelné hogy ő nem a csillagfény nélküli helyen van, én viszont…
- Nem hiszek az örök büntetésben, és mégiscsak ő volt, aki rettegetté tette a "koszos mocsármacskák" nevét.
- Átjáró az nincs. Ha lenne, biztos lennének, akik megszöknének innen is, tudod, néha azért unalmas a túl sok jó. De gondolom, visszatértek, mikor lejár a füvek ideje, amit megetettetek veletek. Addig nézzetek körbe, ugrándozzatok, meg ilyenek. Amit itt a macskák szoktak.
- És, - fordul Felissához - házicica, ha elfogadsz egy jótanácsot. Árnyékcsillag unokáin kívül valószínűleg senki sem veszi majd észre, hogy ki is a kölyök valójában, de ha már látszólag a te kölyköd, próbálj meg vele úgy is viselkedni.
Hirtelen sunyin elmosolyodik, majd kuncogni kezd, aztán abbahagyja, és határtalan kedvességgel Vadmancshoz fordul:
- Zseniálisak vagytok. Akár önként csináltátok, akár rászedtetek titeket, egyszerűen zseniális. Hiszen senki sem firtatja egy befogadott, és egy volt házimacska halálát. És csak az számit, amit addig tettetek, amíg éltetek. Mikor majd odalent átharapják a torkotokat, ti meghaltok, lelketeken a hősi, önfeláldozás lenyomatával, így bekerültök a Csillagmacskák közé, magatokkal vive a még meg nem született kölykötöket. Aki nem emlékszik arra, hogy ki is volt, szóval boldog örök-kölyök lesz. Aki ezt kitalálta, egy zseni volt.
Picit félrefordítva a fejét kérdezi: - Aprócsillag ötlete volt? |
- Az, akit most dobálgattál vezér volt. És árnyéktörzsi is. Ha nem ismered fel, nyilván nem is kell többet tudnod. - morogja fáradtan. Már igazán szeretne végre ismét a testében lenni. Vadmancs úgy érzi, mintha valami rossz leprás, kezdene szétesni... És az is árasztja, hogy a beszámoló ellenére Hermelinbunda vagy fel se fogta igazán mi és hogyan történt, vagy nem veszi komolyan. ~ Ez van. Nekem az idióták jutnak! ~ Gondolja még, és bár nyíltan nem hangzott el mindez, de ő maga is érzi, hogy egyre ingerlékenyebbé válik.
- A büntetést majd megkapjuk... vagy részemről én úgy érzem, már korábban megkaptam... Van errefelé valami átjáró? Hol vagyunk egyáltalán? |
Hermelinbundás, Árnyék törzs, döglött orvosmacska ^_^
- Átjöttél ide onnan? - nézett kissé kételkedve a kandúrra az hulla orvosmacska - esetleg ha vezér lennél. De, - hirtelen rámered a fekete kölyökre, aki válaszul rémülten beugrik Felissa mögé - ezt nem mondod komolyan - nyávogja a helyettesnek megdöbbenten, majd választ sem várva, a kék macskához ugrik, majd elkapja, és csöppet sem kedves módon megnézi miniméterről miniméterre.
- Érdekes. - nyávogja aztán, miután elengedi a kölyköt, majd újból felkapja, és ívesen, mint egy döglött egeret, odadobja Felissának, aki csak a fejével követve a röppályát hagyja lepuffanni maga előtt - Szerintem ezért legalábbis komoly büntetést érdemelnétek.
- Már ha érdekelne a többi idióta - vigyorog - de nem érdekel. Az sokkal inkább, hogyha éltek, mit kerestek itt? Pontosítok. Hogyan? Nem vagytok árnyék törzsiek.
|
Vadmancs féltőn nézett Felissára, a kölyökre viszont inkább nem is szánt hosszabb időt. "Élt" még, és ez neki elég volt, ha nem is örült neki kifejezetten. Miután úgy döntött, hogy kissé dermedt ugyan, de még ő maga is egyben van, már jobban szemügyre tudta venni az előtte tornyosuló hosszúszőrű macskát is. Mikor legutóbb látta, épp oszlásnak indult, valahol a Szél törzs területének határán. ~ Hársfa! ~ nyilallt belé a felismerés, de aztán összekaparta figyelmét, és a számára lényegében ismeretlen idegenre öszpontosított.
- Nem egészen, én egy elkóborolt lélek után indultam, de sajnos a sötét erdőben találtam magam miatta... egy kisebb bonyodalomba... Aztán a tóban reméltem, hogy átjutunk a saját világunkba, mivel ott ugye az öngyilkos macskák mászkálnak át ide... ha eljutnak egyáltalán idáig... Mondhatni önszántamból kerültem ide, de lent még várnak ránk, ha még nem mondtak le végleg rólunk. - számolt be röviden az eseményekről, mintha vezérének jelentene. Nem talált rá indokot, hogy mért kellene hazudnia. |
Ahogy a helyettes közelebb lépett a kölyökhöz, az őszinte érdeklődéssel emelte fel a fejét hogy hozzáérintse az orrát a hozzá képest óriási macskáéhoz, aki inkább elhúzódott töle.
Akárhogy is, a kölyök végül a kék lányhoz került, aki egy pillanatig elgondolkozva tartotta, majd kinyitva az álkapcsát elengedte a kölyköt, bele a vízbe. A fekete cica nem csobbant a vízben, hanem puhán talpra érkezett a tetejére.
- Opsz.. - nyávogta a lány zavartan, ahogy a kölyök kérdően visszanézett rá, majd gyorsan felkapta, miközben idegesen azt nyávogta a fogai között:
- Bocs. Csak nem szoktam hozzá a kölykök cipeléséhez.
A kölyök úgy tűnt, megelégszik ezzel a magyarázattal, mert türelmesen lógott a kék macska álkapcsai között, ahogy az egyre beljebb és beljebb ment a tóban a köveken.
Vadmancs érezte, hogy Árnyékcsillag igazat mondott, mert beljebb mintha tényleg jeges szél fujt volna keresztül rajta, egyre hidegebb volt, és mégis egyre fényesebb. Aztán érezte, ahogy fagyott izmai feladjak a harcot, és saját csobbanást hallva utoljára, elmerült a vízben.
Mikor magához tért, egy tavaszi réten feküdt, szemben vele egy Hosszú bundájú, szürke barna macska nézett szemben, mellette (Vm mellet) pedig éppen Virágbunda nyitotta ki a szemét, mancsai között a fekete kölyköt tartva, aki igazán ijedt szemekkel próbálta magát mindnél kisebbre összehúzni, és úgy pislogott fel a barna macskára.
- Vadmancs, a Villám törzsből. - nyávogta Hermelinbundás - Hársfabundás új döntött, minden macskát átküld ide hozzánk? Csodálatos. |
Vadmancs összes reagálása a hosszú-hosszú monológokra csak egy fáradt sóhajtás volt. A víz valóban hidegebb volt, mint eddig, de igyekezett kiverni a fejéből az egészet. ~ Víz... grr... ~ már eleve a környezet se vidította fel, nemhogy még a hőmérsékletre öszpontosítson...
- Rendben. Ahogy gondolod. De szerintem nem a csillagtörzs döntött így, ha igaz lenne, maguk juttatják ki egy új eséllyel a helyére.
Két-három ugrással a szárazon termett, és a kölyökhöz lépett. Vegyes érzésekkel nézett le rá, majd gyengéden felemelte a földről, és Felissához vitte. Elé tartotta, fülét bizalmatlanul sunyta hátra. HA valóban igaz, amit mondott a vezér, nem teheti le, mert jóeséllyel megfagyna.
Így csak arra várt, hogy a nőstény magához vegye a picit, és ha ez végre megtörténik, Vadmancs felborzolt bundával lépked szépen lassan tovább a tóba. ~ Mért kell mindent megnehezítenetek?! ~ Faggatta a csillagtörzs tagjait, bár válaszra nem számított. |
- A vezérek szava akkor is a vezérek szava, ha történetesen annak a vezérnek a döntéseit nem tartották jónak! - fújta a fekete fehér árnyékmacska most először érezhető ingerültséggel - Vadmancs, figyelj picit rám, ne csak önmagadra. Komolyan azt hiszed, valaha vissza akarnák kerülni ide? Neked fogalmad sincs, milyen érzés itt élni, ahol a zsákmánynak nincs íze, ahol a nyári nap nem melegít, és ahol még a tavasz emléke is csak egy tompa árnyék? Ha tudnám, hogy ha valaki testét ellopom, csak megsemmisülés várna rám, megtenném. A nem létezés is jobb, mint ez. Ha megszállnám, mint ahogy tartasz tőle, az élete végén visszakerülnék ide. Hát, köszönöm abból nem kérek. Nem ezt mondom, hogy megbízhatsz bennem, mert én vagyok minden idők legjobb macskája. Nem véletlen hogy ide kerültem. De, megváltoztam. Komolyan.
 Felissa, Villám törzs, növendék.
- Azt hiszem, érthető az álláspontja - nyávogta Felissa, miközben a bukott vezért nézte - és, - egy pillanatra feszültség robbant a hangjában - nem hiszem, hogy véletlen ez a találkozás. Talán tényleg azt akarja a Csillag törzs, hogy kapjon még egy esélyt. Talán pont ezért kerültem én ide. Szóval, ha az én döntésem, nem mondom hogy bízok benne, de - elcsöndesedik, majd felnevet, csilingelőn - úgyis csak egy házimacska vagyok, ahogy Mosolycsillag mondaná. Szóval, legyen. Az biztos, hogy unalmas nem lesz.
- Ha be akarsz menni a tóba - nyávogta a fekete fehér kandúr - a másik oldalt állítólag a csillag törzs van. Viszont, ahogy egyre beljebb kerülsz, egyre hidegebb lesz a víz. És mindnél több sötétség van a lelkeden, annál hidegebb. Nekem például Virágmancs nélkül már itt is fájdalmasan jeges. De hacsak nem vagy valami szent, akkor ha továbbmész, te is tapasztalni fogod.
- De, mivel úgy tünik, a döntés az öve, és ő már döntött, - nézett rá Felissára - ideje, hogy én is bizalmat adjak nektek. Ne hagyjatok itt.
Vérfagyasztó módon felvisított, ahogy az árnyékok körülötte, és belőle kiáramolva megürüsödtek, majd mintha fekete lángok lettek volna, körbevették és beborították. A két macska szeme előtt, mintha maga az erdő csavarodott volna bele a testbe, ami egyre kevésbe hasonlított egy macskára néma vergődése közben, majd hirtelen mindent visszavonult, és ott, ahol a káosz tombolt, csak egy talán ha két holdas, koromfekete kölyök pislogott fel Vadmancséra, még kék szemeivel.
- Fázok. Nagyon hideg van itt. - nyávogta vacogva a két macskára - hol van a mamám? És ti kik vagytok? |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Ha tökéletesen kiolvasható lennék, tudnád kiről beszélek-nyávog gúnyosan.
- Hermelinbundás, állj le! Kicsit túlpörögsz... Mi nem árnyéktörzsiek vagyunk, hogy különböző célokért áldozzanak fel minket... - egy pillanatra elgondolkozott. - Minket szimplán kicsinálnak, ha útban vagyunk. Kékbunda bolond volt, én meg nem hagyhattam, hogy egyedül legyen az.
- Van egy kis problémánk, - jelent meg közöttük áttetszően Mosolycsillag - mégpedig az, hogy kint maradtam. De semmi gond, meg tudjátok találni őket. Nem lehetnek messze. Keressétek meg őket, és ha megvannak, Umm… Szóval, nyírjátok ki őket. Ugyanis akkor visszatérnének oda, ahol éppen elbántak velük, de mivel ők nem oda tartoznak, így ide, a saját testükbe érkezek vissza. 
Hermelinbundás, Csillag törzs.
Felissa, Villám törzs, növendék.
