Sötét árnyékok haladtak keresztül az úton. Ahogy átértek, a szélén bizonytalanul megtorpantak, majd a vezérükre néztek.
A macska megerősítően intett a farka végével, amire a másik három bizonytalanul egymásra nézett, majd elindultak befelé az erdőbe.

A vörös bundájú kandúr nevetve bukott le a nála jóval kisebb, ezüstbundájú növendék csapása elöl.
- Holdmancs, hányszor mondtam már, hogy ez teljesen használhatatlan olyan ellen, aki sokkal nagyobb nálad?
- A héten huszonnyolcszor, és ebből a mai nap háromszor. – Válaszolta a növedék, majd a földre döntötte a meglepett macskát.
- Holdmancs… - Nyávogta az szemrehányóan, majd hirtelen felkapta a fejét – Macskák jönnek.
A növendék idegesen forgatta a fejét. – Folyó törzsiek?
Tudta, hogy ahol most gyakorolnak a tanítójával, a napos sziklák örökké vitatott terület volt a folyó, és a villám törzs között. Ezt talán már a három napos kölykök is tudják. És gondolta keserűen, amíg az egyik vezér le nem mond a területről, addig ez az apró helyet rengeteg macska vére fogja öntözni.
- Nem tudom, de nem a mieink, az biztos. – nyávogta a vörös bizonytalanul, ahogy beleszimatolt a levegőbe.

Egy rémült nyávogás zavarta meg a tábor nyugalmát. Nyárkarom volt, egy cirmos bundájú nőstény.
- Fehércsillag! Gyere gyorsan! Megölték Tigrisbundást!
A tábor pillanatok alatt feléledt. A fehér nőstény, Fehércsillag, a törzs vezére dühtől tajtékozva rohant elő, és nézett a rossz hír hozójára.
- Mi történt? Beszélj!
Nyárkarom idegesen összehúzva magát kezdett bele.
- A napos sziklákhoz mentem vadászni, és a vér szaga már messziről érezhető volt. És amikor odaértem, megláttam… És… És… Sajnálom, nem bírtam el. Nem tudtam visszahozni. És…
- Volt vele egy növendék is. - Vágott a szavába Fehércsillag idegesen - Őt nem láttad?
- Nem, de nem érted! Nem egyszerűen megölték, szinte feltrancsírozták. Ez… A Csillag Törzs nem hagyhatja ezt a bűnt büntetlenül!
A vezér mintha nem is hallotta volna a szavait, morogva fordult két macskához – Hozzátok vissza a testét.
- Ti pedig, - nézett egy kisebb csoportosulásra – Keressétek meg a… azt a növendéket.

- Macskák jönnek! – nyávogta Mókusmancs, ahogy átszaladt a bokrok között – A folyó törzsiek!
Pár pillant múlva egy izmos, fekete kandúr lépett be a táborba, szájában egy jóval kisebb macska testével, amit óvatosan lehelyezett a földre, majd ránézett a macskákra.
- Jobb lenne, ha nem szennyeznétek a folyónkat a döglött növendékeitekkel. Sem az éppen hogy élőkkel.
A törzsi macskák ledermedten bámultak Vidracsillagra, a Folyó törzs vezérére, egyedül Fehércsillag ugrott oda, és kapta fel Holdmancs testét.
- Hársfabundás! – vinnyogta, miközben szemét le nem vette a fekete macskáról.
Az orvosmacska már ott is volt, és átvéve a testet, arrébb vitte a két egymást ellenségesen méregető macskától.
- Fehércsillag, nehogy már engem okolj azért, hogy a béna növendékeitek belefulladnak a folyóba! – morogta a fekete kandúr zavarodottan – Ott is hagyhattam volna.
- Megöltétek Tigrisbundást, azután arcátlan módon besétálsz ide? – Morogta a másik kimeresztett karmokkal, miközben rápillantott az orvosmacskára, aki szomorúan csóválta meg a fejét és éppen hogy hallhatóan nyávogta – Még él. De már nem sokáig. Én…
- Miről nyávogsz te? – csattant fel Vidrabundás – miért tett volna bárki is ilyet? Én csak elhoztam a növendéketeket, akit a folyóból szedtem ki. Komolyan olyan idiótának gondolsz, hogy ha bármi rossz szándékom lenne, besétáltam volna ide, egyedül?
Fehércsillagról, mintha leperegtek volna a szavak, úgy sziszegte – Meghalsz, Vidrabundás.
- És meghalsz utána még négyszer. - morogta a vezér mellé álló orvosmacska.
A fekete kandúr elkerekedett szemekkel nézett az orvosmacskára, és füllét lelapítva morogta – Hársfabundás… Ez… Ám, legyen.
 Hirtelen a magára hagyott növendék panaszosan felnyávogott, és a két fehér macska inkább felé indult. 
- Tűnj el, amíg lehet. - nyávogta a fekete macskának Hársfabundás, ahogy elfordult – Ne hidd, hogy ez egy lezárt dolog.

- Fehércsillag, ezt még te sem teheted! – nyávogta felháborodottan az orvosmacska a barlangjában, miközben gyógynövényeket szórt a magatehetetlen növendék orra elé hogy beszívja az illatukat – Fogadd el, hogy meg te sem dacolhatsz a Csillag törzs akaratával!
- És ezt pont te mondod nekem? – nyávogta a vezér – te nagyon jól tudod mennyire, és miért fontos ő nekem!  És… - halkult el a hangja – csak pár óra, talán csak egy nap. Ennyit a Csillag törzs is elfogadhat, nem? Ne mond, hogy te nem ezt akarod.
- Csillag, - nézett a másik szemébe a fehér kandúr – orvosmacska vagyok. Rengeteg olyan dolgot tettem, és fogok tenni, amit nem akarok, a törzs érdekében. Te meg, - villantotta ki a fogait – a törzs vezére. Jó lenne, ha ezt nem felejtenéd el. Egyébként, - fordult el – nekem meg kell mentenem egy kölyköt, úgyhogy menj, és csinálj, amit akarsz. De ne gondold egy pillanatig sem, hogy egyetértek veled.

- Minden macska, aki elég idős ahhoz, hogy saját zsákmányt ejtsen, gyülekezzen a vezér sziklájánál! – Hallatszott a jól ismert hívás a táborban hamarosan.
Fehércsillag vezérhez méltó tekintéllyel nézett le az összegyűlt macskákra – Azért hívtalak össze titeket, hogy szeretett Tigrisbundásunk után, új helyettest válasszak, még az előtt, hogy a hold a legmagasabban lenne az égen, a Csillag törzs rendelése szerint!
A macskák feszülten figyelték szavait, ahogy egy pillanatra elbizonytalanodott, felnézett az égre, majd le a macskákra.
- A helyettes, Tigrisbundás után: Holdbundás!

- Az ki? – hallatszott az izgatott pusmogás a macskák között.
  - Az Holdmancs. – válaszolta meg a kérdést az orvosmacska, aki határozottan keresztülsétált a macskák között, és felugrott a vezér mellé. – Fehércsillag, beszélnünk kell! – nyávogta, majd hátra sem nézve, hogy a nőstény követi-e, visszaindult a barlangjába. A másik macska végignézet a többieken, majd követte.

 Reggel Nyárkarom legelsőnek lépett ki a harcosok barlangjából, még mindig remegve a tegnapi megrázkódtatástól. Első pillantása Tigrisbundás testére, és a mellette békésen heverő vezér testére esett, felsóhajtott, arra gondolva, vezére milyen nyugodtan is alszik, majd hirtelen kihagyott a szívverése is.
 Rémülten rohant Fehércsillaghoz, de félelme beigazolódott – vezére halott volt. Nyakán egy macska harapásának nyomával.   
 Kétségbeesett nyávogása pillanatok alatt felverte a tábort, de ez már nem változtatta meg a dolgokat.
- Mi lesz most velünk! – hallatszott a kétségbeesett mormogás a macskák között – mi lesz most velünk, hogy a vezér halott?
- A vezéretek nem halott! – csattant végig a nyávogás az orvosmacska barlangja felöl a tisztáson – A vezér halála esetén, a helyettes a vezér!
- De… De… - nyávogta Nyárkarom minden porcikájában remegve a sokktól – Holdmancs… Ő… Ő él még? Hiszen tegnap azt mondtad…
- Tévedtem. Én is tévedhetek. – Morogta a fehér orvosmacska fenyegetően, majd ahogy ránézett a remegő Nyárkaromra, bocsánatkéröen nyávogta – sajnálom. Keveset aludtam az éjjel. Keverek neked valami nyugtatót, jó?
- Egyébként, - nézett többi macskára, - holnap Holdbundással elmegyek az holdkőhöz. Addig szedjétek össze magatokat.   
- Te meg gyere. – nyalta meg kedvesen a cirmos nőstény fejét, és bekísérte a barlangba.    

To be continue...