 |
 Név:Mosolycsillag
Nem: Nőstény
Törzs: Szél
Rang: Vezér
Kor: 5év
|
|
Fizikai tulajdonságok:
Erő: 2 - Maximális terhelhetőség: 2kg
Ügyesség: 4 - Maximális ugrás: 234cm
Gyorsaság: 4 - Maximális sebesség: 67km/h
Kitartás: 4 - Maximális futási idő: 186perc
|
 |
Benső tulajdonság:
Kedves és vigyori macska, nevéből eredően. Vezérként egy erős akaratú, és mancsú macska, míg átlag állatként humoros, és poénkodó.
Sajnos nagyon nehezen viseli, ha valaki átlag állatként kezeli. Ha tehetné, hagyná az egész vezérséget másra, de nem teheti.
Kétarcú macska, remek színész. Gyakran iróniázik és szeret másokat kigúnyolni, természetesen utána teszi; "csak vicceltem!" Ezt olykor komolyan gondolja, de ritka esetekben valóban nem tartja szimpatikusnak a másikat. Jár a nyelve mint a rokka és csípősek a szavai. Szeret a középpontban lenni és nem bírja az unalmas, sablonos életet. Vezéri oldalaként megpróbál komoly és logikus lenni. Igazából esze megvan ahhoz, hogy remek vezér legyen, csak ahhoz nem elég okos, hogy használni is tudja nagy eszét. |
Előtőrténet:
Öt évvel ezelőtt, egy napfényes tavaszi napon kezdődött minden. Egy teljesen átlagos kiscicával. Nem kisérték jöttét fanfárok, nem dörgött az ég, és meg a halál jeges mancsa sem szorongatta meg az erdei macskák torkát, emlékeztetve őket mulandóságukra. És mégis, ez a kiscica különlegesé vált végül. Hogy hogyan? Ezt mesélem el most nektek.
A kölyök lány volt, és bundája sem volt valami túl nagy szám - egyszerű cirmos volt, mint az anyja, Virágbundás, és az apja, aki bárki lehetett. És persze, a névadás szertartásában, a Mosolymancs nevet kapta.
A szeleburdi növendék vidáman ugrált az anyaszájat övező sziklákon, élvezve, hogy a délután hátralevő részében szabad, mikor megpillantotta a macskát. Hermelinbundás volt az, a Árnyak törzsének fiatal orvosmacskája. Persze, hősnőnk, vagy inkább hőslányunk tudta, hogy bármelyik orvosmacskának jogában áll a szent helyre látogatni, de a kíváncsiság, ami megöli a macskát, nem hagyta nyugodni.
Odabent, miután utána lopódzott, a Folyó törzs orvosmacskáját. Nádlevelet pillantotta meg, aki a holdkövet nézte, mintha a felületén játszó fényekből tényleg meg tudná jósolni a jövőt, mint ahogy híresztelték róla.
- Eljöttél hát. - nyávogta az idősebb orvosmacska a fiatalabbnak, aki úgy tűnt, pont annyira nem számított arra, hogy várnak rá, mit a növendék, aki mögötte osont.
A fiatalabb gyógymacska egy szempillantás alatt felfújt szőrgombóccá változott, ahogy megpillantotta az idősebbet.
- Csihadj már le, - nyávogta amaz, miközben a hangjában, ami mint általában, halk, és színtelen volt, egy csipetnyi vidámság hallatszott volna - nem azért jöttem, hogy beleszóljak a dolgodba.
- A Csillag törzs azt mondta, hogy Páfránykarom mostani kölykei között lesz az új vezér, és egyetlen kölyke született, aki kétnaposan meghalt. - nyávogta feszülten a fiatalabb - úgy hogy most szépen utánamegyek, és visszahozom. És,
- És ebben te sem akadályozhatsz meg, bla-bla-bla - csóválta meg a fejét az idősebb - nem is akartalak. Azt akarták, jöjjek ide, hát itt vagyok. Ne is foglalkozz velem, csináld csak a kockázatos hókuszpókuszaidat, csak ha egyszer valami olyat is visszahozol, amit nagyon nem kéne, ne csodálkozz.
- Kanyarodj meg, Nádlevél - nyávogta a fiatalabb, majd fejét a fényes sziklához érintve, összecsuklott.
A talpon maradt macska fejcsóválva húzta arrébb másikat a kőtől egy mohából rakott ágyra, majd fejét hirtelen a növendék felé fordította.
A cirmos növendék rémülten felnyikkant, majd megfordulva rohanni kezdett, majd a kijárat előtt beleütközött Nádlevélbe, aki cseppet sem finoman lekevert neki egy pofont, majd a kábán fekvő cicát felsegítve, kedvesen megigazítgatta annak fejecskéjén a szőrt, majd ránevetett:
- Hát, az égiek humora eléggé érdekes. Nem baj, gyere velem, ezek szerint neked kell pár dolgot megtanítanom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
